A jó szokásokat meg kell tartani, így a mindig nagy sikernek örvendő ételsort ezúttal is Barka Áron Chef de Cuisine, Kovács Gábor, a Magyar Sommelier Club elnöke és Kovács Ákos, az Araz Étterem igazgatója állította össze a borok mellé.

 

A  borászok és Kovács Gábor fogadtak minden vendéget, majd ezt követően felszolgálták az üdvözlő borokat és a köszöntő falatot, a körtés túróbonbont. Így a hétköznapok rohanása után ráhangolódhattunk egy friss, 2014-es Bodri Szekszárdi Fehér Civilis QV-vel és egy 2013-as Gál Egerszóláti Olaszrizlinggel az estére.

 

Bodri István és Gál Lajos is meghatározó személyiségek a borvidékükön, ráadásul egyazon évben indították útjára pincészetüket, mégpedig 1999-ben. Igazi családi birtokok, ahol mindenki a borok sikerességén dolgozik. Azonban boraik stílusa eltérő, ami abból is adódik, hogy Bodri István Szekszárdon, míg Gál Lajos Egerben dolgoznak azon, hogy boraikban megjelenítsék a termőtáji adottságokat. Szekszárdról a fűszeres, gyümölcsös, játékos vörösborok jutnak eszünkbe. Míg Egerben éppen úgy jelen vannak a fehér fajták, mint a vörösek, amelyekből kiváló házasítások készülnek, mint a csillag és a bikavér.

A borvacsora fogásai között mindig szerepet kap a leves, ez már hagyomány, ami a borpárosításnál nem egy hálás feladat. Az eddigi alkalmak során nem kellett csalódnunk, ez most sem volt másként. A mogyorós petrezselyemgyökér-krémleveshez a 2011-es Bodri Sauvignon blanc és a 2013-as Gál Egri csillag is jó társnak bizonyult. Az előbbi borhoz  a leves önmagában kevés lett volna, de az aprított mogyoró, mint feltét harmóniát teremtett a sauvignon blanc-val. A reduktív, parfümös egri csillag szépen belesimult a petrezselyemgyökérből készített lágy, krémes lébe. Bevallom a szekszárdi sauvignon blanc teljesen levett a lábamról komplexitásával. A karamelles, baracklekváros, picit dohányos, pörkölt illat mellé egy krémes ízvilág társult, ahol a korty vége kesernyébe hajlott. Pazar bor, és már nem kell sokat várni a következő évjáratra.

 

A harmadik fogás egy marhahúsos lepény volt, egy kevés tejföllel és pecsenyelével tálalva. Az ételt Szekszárdról a 2013-as vörös QV, Egerből a 2009-es András bora kísérték. A  jó alapanyagnak köszönhetően a hús íze hibátlan volt, a tészta enyhén kiszáradt, de a pecsenyelé (jus ’zsü) ezt jól kompenzálta. A szósz kevesebbnek bizonyult a szükségesnél, így az utolsó falatok szárazon csúsztak le, de mielőtt ez gond lett volna a borokat hívtuk segítségül. A merlot alapú QV a marhahúsos töltelékkel kelt táncra, míg a kékfrankosra épülő András bora a teljes fogással járt keringőt.

 

 

A nyúl tökéletes elkészítése nehéz feladat, kihívás a szakácsoknak (legalábbis az eddigi tapasztalataim alapján), de Barka Áront és csapatát e téren is dicséret illeti. A hús textúrája tökéletes volt, nem olvadt el a szájakban, mint a krém, de könnyedén lecsúszott a csontról, így nem kellett vele bajlódni az elegáns környezetben. A nyúl vadasan készült, szalvétagombóccal, amelyhez a Bodri Pincészet Faluhely Kékfrankosát és a Gál Pajados Kadarkáját szolgálták fel a 2011-es évjáratból. A dűlőszelektált kékfrankos válogatás még kicsit rakoncátlan, de meggyes, csokis, fűszeres karaktere szívet melengető volt. A szokottnál mélyebb színű kadarka ménesi klónból készült, Balla Gézától ered, Arad mellől, tudtuk meg Gál Lajostól. A szőlőtőkék bakművelésűek, ami rengeteg energiát és időt vesz el a megmunkálójától. Gál Lajos csak „őrült munkának” titulálta. De az eredmény egy elegáns, magas beltartalmú, a dűlő sajátosságait bemutató kadarka, csodálatos beltartalommal és komplexitással.

 

 

Az ötödik fogásként érkezett a borjúkaraj és füstölt - főtt csülök duója szalonnás zöldborsópudinggal, hajdina blinivel és köményes szilvamártással. Kicsit tartottam, hogy az étel túl „bonyolult”, és sok összetevője miatt háttérbe szorulnak a borok, de a jó és mértékletes fűszerhasználatnak köszönhetően, a félelmem oktalan volt. Az ízek jól párosultak a két bikavérhez. A szekszárdi 2011-es Faluhely Bikavért kóstolva a dohány, a fűszerek erősen törtek ki a pohárból, ám ízében a szilva, bors került előtérbe. A 2009-es Egri bikavér superior egy kékfrankos alapú (50%-ban) házasítás, amely hét szőlőfajtából tevődik össze. Gál Lajos esküszik a kékfrankosra, tapasztalatai szerint ez a fajta képes legjobban megmutatni a termőtáj adottságait.

 

A vacsora lezárása, az elmaradhatatlan desszert, amely most az édes szájúaknak talán kevésbé tetszett. A sült - érlelt sajt erdei gyümölcsraguval és étcsokoládémorzsával inkább egy utófogás volt, mint desszert. A Bodri Pincészet Optimus QV-je, amely egy 18 hónapon át érlelt újfahordós bordeaux-i küvé, a meggyes, szilvás, csokoládés aromavilágával beleillett a fogás összképébe. A másik pohárba Gál Lajos a 2009-es Péter bora került. A kékfrankos alapú házasítás érett, gyümölcsökben gazdag, fejlett tétel volt, harmóniában az étellel. A desszert a borokkal együtt méltó lezárása volt az vacsorának, amely most is, mint mindig teltházzal zajlott.

 

 

Az este során kapott élmények lassan összeállnak, az Araz Étterem egész csapata kiválóan dolgozott és a borok egytől-egyig hibátlanok voltak. A sok-sok munka és előkészület meghozta az eredményt, mosolygó arcok távoztak aznap este az étteremből.