A fesztivál

A Sörfesztivál szervezői – saját megfogalmazásuk szerint – negyedszer töltötték meg sörrel a Budai várat. Ezt mi is tapasztaltuk, hiszen több mint 200 féle sörkülönlegességet lehetett megkóstolni. A különleges jelző tényleg megállja a helyét, hiszen ezek messze túlmutattak az „alap” bolti kínálaton, és többnyire csak speciális sörözőkben juthat hozzájuk az ember csapolva. Vagy még ott sem, de erről később.

Az idei év egyedi volt abból a szempontból is, hogy beindult a foci vb, így a szervezők több kivetítőt is elhelyeztek a rendezvény területén. Persze mi nem ezért mentünk, de hát a spanyol-holland minket is kiragadott a forgatagból. Az eredményre is bizonyára sokáig emlékezni fogunk, mert a péntek 13. nem hozott szerencsét a legutóbbi világ- és Európa bajnok spanyoloknak: Hollandia – nem kis meglepetésre – 5:1-re elkalapálta őket.

Elhivatott kóstolóként jó korán, 4 órára kiértünk a helyszínre. A korábbi évek tapasztalata alapján most hét közben csak 3-kor nyitottak a kapuk, viszont pénteken és szombaton (éjjel) 3-ig nyitva tartottak. Az idő is ideális volt, hiszen kora nyári napsütés fogadott bennünket.

A focimeccsek mellett program is adódott bőven, de miután mi borkóstolókon nevelkedtünk, inkább az italokra koncentráltunk. Számunkra a sörök – illetve az azt kínáló sörmesterek, pultosok – is tökéletes szórakozást nyújtottak. Pedig fellépett a Boney M-ből Sheyla Bonnic, a pénteki nap pedig a ’90-es évek hazai sztárjairól szólt, vagyis a színpadon Betty Love, a Happy Gang, az Animal Cannibals, V-Tech/Kefír, valamint a Kozmix váltották egymást. Szombaton Majka&Curtis, vasárnap pedig Caramel volt a kiemelt előadó.

 

Boros szemmel

Korábbi cikkünkben már írtunk róla, hogy a hazai sörfesztivál ugyancsak különbözik az etalonnak tartott német változattól. És bár a kinti hangulat fenomenális (ld. írásunkat), azért az itthoni italválaszték kárpótol mindenért. Ezt pedig érdemes kihasználni!

Az előző évekhez hasonlóan most is 2 vagy 4 decit csapoltak, amit a bérelt korsón annak rendje és módja szerint be is jelöltek. Ha pedig a 2 deciket kettétöltjük, akkor egész szép kóstolót rendezhetünk egy este alatt. Szerencsénkre több standon (főként a hazai kézművesek esetében) nyitottnak mutatkoztak arra, hogy ténylegesen kóstolót adjanak egy korsó áráért. Így 3-4 fajtát is ki tudtunk próbálni, amit nagy örömmel meg is tettünk. A sörözés nagy előnye ráadásul, hogy minden pultnál egyben el is mossák a korsókat, sőt a borfesztiválokon kihívást jelentő hűtés is megoldott a sörcsapok révén.

A széles kínálatból természetesen kénytelenek voltunk szelektálni, így ki kellett hagynunk például Belgium, vagy Németország remekeit. Inkább három csoportra koncentráltunk: bemelegítésnek cidereket, majd a vendég Csehország söreit, végül legnagyobb mennyiségben magyar főzdék nedűit teszteltük.

Kóstoló

Az előző évhez hasonlóan, a napot most is az almaborok, illetve a Cider Budapest munkatársai társaságában kezdtük a Cider ligetben. Bár idén kevesebbet kóstoltunk, mint tavaly (ld. a korábbi leírást itt), így is kellemes élményekkel távoztunk. Kiemelendő a két csapolt ital, a Stawford Press, illetve a Gaymers – előbbi simaságával, utóbbi valamivel magasabb cukortartalmával lophatja be magát a fogyasztók szívébe. Most is megkóstoltuk a Henry Westons Vintage almaborát, aminek a különlegessége a füstös ízvilág, melyet a fél éves hordós érlelésnek köszöneti.

A fesztivál idei vendégországának söreivel a Cseh udvarban ismerkedtünk. Közülük sok hazánkban – ez idáig – elérhetetlennek számított, a megkóstolt 16 tétel igazán ízes, tartalmas volt. A Novopacke Pivo Kumburakra ez különösen illett, harmonikus ízvilága, gazdagsága a szűretlen sörökre emlékeztetett. A Krusovice családból az Musketyr nyerte el leginkább a tetszésünket, amely szintén összetett karakterrel rendelkezett a négyféle komló, és a háromféle maláta miatt. A Zlatopramen mellett a Dalesicke 11 szűretlen tétele volt kiemelkedő, illetve a Postrizinske Nezny Barbar félbarna változata volt izgalmas, ízében tejkaramellás jegyeket véltünk felfedezni.

A cseh kínálat minden bizonnyal legkülönlegesebb söre a fahordós szűretlen pasztőrizálatlan Pilsner Urquell volt. Összesen 9 hordó érkezett hazánkba hűtőkocsival, kifejezetten a Sörfesztiválra, sőt a sajtótájékoztatón a gyár cseh sörmestere verte csapra az elsőt. E hordó tétele igazán krémes, harmonikus volt, és kicsit a 19. században érezhettük magunkat, amikor így került a fogyasztókhoz az ital.

A hazai kézműves sörökből igyekeztünk visszakóstolni a már ismerteket, de – számunkra – újakat is megismerni. Újfent meggyőződtünk a Bors (Little John, Anonymus, Tuck Barát, Sherwood), valamint a Zip’s (Saison, American Pale Ale, Golden Ale, Imperial Stout) nedűinek aromagazdagságáról, komplexitásáról. Izgalmas volt például, ahogy az American Pale Ale citromos jegyei után a Golden Ale kifejezetten narancsos ízeket mutatott. Az erős mezőnyben is kiemelkedett a Csupor főzde Tántorgó ParIPA névre hallgató vörös söre, és közel egy órát töltöttünk a Bäder (a sörmester szerint ejtsük egyszerűen csak „báder”-nek) pultjánál. Itt a főzési filozófia és gyakorlati esetek mellett megkóstolhattuk a malátát, búzát, valamint megszagolhattunk 4 komlópelletet (szárított, tömörített komló granulátumot). Izgalmas volt megfigyelni a cseh és a német maláta közötti különbséget, és a komlók széles spektrumát.

Elmondhatjuk, hogy 2014-ben is kellemes emlékekkel távoztunk (fél 2 körül). Ez a rendezvény újfent bebizonyította, hogy a sör jóval többről szól, nem csupán egy kesernyés, egyenízű, aranysárga, habzó ital.