Az Etyek-Budai borvidéket szokás - Alkonyi László szavaival szólva - Budapest szőlőskertjének, vagy a magyar Burgundiának is nevezni. Az valóban igaz, hogy ezer szállal kötődik a fővároshoz, hiszen a látogatók legnagyobb része innen érkezik, és a borvidék szőlőjének jelentős része Budafok pincéiben nemesedik pezsgővé. A Burgundiával való összehasonlítás is kézenfekvő lehet, hiszen itt is a chardonnay és a pinot noir a legfontosabb fajta, illetve a talajtani és klimatikus viszonyok is mutatnak hasonlóságokat. Ám ennél több alapja, azt gondolom, nincs - és nincs is rá szükség. Etyeken etyeki bor készül, és nem burgundi, persze tanulni lehet tőlük és kell is, de hasonlítgatás, már ha komolyan vesszük, akkor csak zsákutcába vezet.

 

 

A fejlődés és a jövő alapja a bor, a gasztronómia, művészetek, beleértve a tartalmas zenét is, fesztiválok, rendezvények, a varázslatos környezetben való szellemi felfrissülés lehetősége és a kb. évi 100.000 látogató. Ennek megtartásán dolgoznak a borászok, a helyi gasztronómia többi szereplője, a lakosság, az önkormányzat, és a kormányzati segítség is megérkezett, köszönhetően nekünk is, aki rendszeresen „kijárunk” Etyekre. Idén nyáron elkészül a megújult Gasztrosétány, folyik a Körpince fejlesztése, jövőre megújul az Öreghegy, elkészül a látogatóközpont, fejlődik az infrastruktúra, mindez úgy, hogy megmaradjon a település bája, nyugalma.

 

A fejlődés azonban jelentős változást nem hoz az irányokban. Borban marad a chardonnay, pinot noir, sauvignon blanc elsősége, ami a tervek szerint kiegészül az etyeki pezsgővel. A gasztronómia is a helyi termékekre fog épülni, mint történik most is, például a sonkával, sajttal, pogácsával, szőlőfagyival. A rendezvények sorában maradnak a már ismert események, mind a Gasztrosétányon, mind a pincészeteknél, ahol a bor és a finomságok mellett fontos helyet kap az igényes zene és a helyi képzőművészet. A fő helyszínek is maradnak: Újhegy, Öreghegy, Körpince, Kecskegödör. A közösség feladata a színvonal és a minőség növelése, amire nyitottak, látják és érzik a fejlődést, ami jó irányba hat, a lakosok saját életére is. Az irány jó, a problémák ellenére halad a fejlesztés, a közösség lelkes és összetartó. Ám tényleg fontos, hogy megmaradjon Etyek bája, varázsa.

 

 

Az előadás a Gellért szálló Panoráma termében zajlott, a Borimádók Szerdája (Winelovers Wednesday) Etyek-Buda borvidék napján. Kóstolás és finom falatok pedig a teraszon, ahogy illik egy kánikulai estén. Feszes és ízgazdag borok, igazán frissítőek, mellé széles ételválaszték.

 

Mielőtt szó esne a borokról és a rendezvényről, egy személyes felvetést is engedjenek meg. Az Etyek-Budai borvidék említésekor mindenkinek Etyek jut eszébe elsősorban, és majdnem kizárólag.

 

 

Az egyik a Budai körzet, ahol például Tökön (Nyakas Pince) és Pátyon is készülnek borok, mint például a pátyi Vértes Birtoknál, akitől nagyszerű chardonnay és pinot noir is kóstolható volt az este folyamán. Ide tartozik Budafok is, amelynek igen nagy jelentősége lehetne a magyar boréletben, nem csak a pezsgő és a képzőhelyek okán. A másik a Velence-tó körzete Nadappal, Sukoróval, ahol az este egyik vendége, a Csóbor Pince is található, nem is beszélve Szentesi Józsefről. Számomra nagy kérdés, hogy ezek a körzetek, települések hogyan tudnak Etyek mellé belépni, hírnevet és elismertséget szerezni maguknak, Etyek sodrásában fejlődni?

 

 

Fontos lenne, ha a borvidék együtt tudna fejlődni, mert nem csak Etyek szőlőiből készülnek csodás borok. Budafok helyzete már évtizedek óta a magyar borvilág állandó témája, megoldandó problémája, s bár igen fontos, de csak egy a sok közül. A Velencei-tó környéke pedig mind klímájában, talajviszonyaiban, szőlőfajtáiban eltér Etyektől, ezért kérdés, hogy milyen szintű önállóságra, megkülönböztetésre lesz a jövőben szükségük. Sajnos erről a kérdésről nem volt mód beszélgetni ezen az estén, mivel a hely és az idő sem volt alkalmas, de ígérem, hogy erre még visszatérünk a közeljövőben.

Végül a rendezvényről és a borokról. A Gellért szálló, a budapesti Duna-part egyik meghatározó épülete és egyben fürdőhelye is. Az épület kívülről még mindig mesés, elhelyezkedése páratlan, és a teraszról sok mindenben lehet gyönyörködni. Belül már ráférne a megújulás, felújítás, de minket ezen az estén ez nem nagyon zavart.

 

 

Voltak persze buborékos tételek és sauvignon blanc-ok, illetve a borvidék másik két, szerintem fontos fajtájából, a rajnai rizlingből és a zöldvelteliniből is lehetett kóstolni. A szürkebarát is jól áll Etyek-Budának, de a fogyasztókat még mindig nem nagyon érdekli a fajta.

Kedvenceim voltak ezen az estén a chardonnay sorban: az Etyeki Kúria és Vértes Birtok 2015-ös borai, illetve a Haraszthy Pince 2014-es évjáratú bora. A fehér borok közül szép jövő elé néz a Sobol Pince 2016-es veltelinije és a Vabrik Pince alap, reduktív rajnai rizling bora, 2015-ből. A Rókusfalvy Pince 2015-ös évjáratú pinot noirjával véleményem szerint megszületett a pince emblematikus bora, amit az igazán nagyok között fogjunk említeni. A Vértes Birtok ugyanezen évjáratú pinot-ja előtt is szép jövő áll, bár ez a bor még igazán fiatal, testesebb tétel. A Törley Pezsgőpincészet Francois Rosé Brut Nature pezsgője is igen kellemes élmény volt.

 

Örök kérdés boros rendezvényeken az ételkínálat. Tökéletesen tudom, hogy egy akkora üzemre, mint egy szálloda konyhája, nehéz hatni kívülről, egy-egy esemény idejére főleg, de azért tudtam volna örülni, hogyha Etyek termékei az étlapon is visszaköszönnek. A menü jó volt, a hangulathoz, a nyárhoz illő, a személyzet barátságos és lelkes, az ételek frissen készültek a teraszon. Ám mégis jobb lett volna, ha a saláta mellé egy etyeki sajtot grilleztek volna a maximum középszerű halloumi helyett, és néhány szelet sonka is bekerülhetett volna az alapanyagok közé. Egy ilyenfajta nyitottság jót tenne azoknak is, akik jó minőségű, magyar alapanyagokkal szeretnék kiszolgálni a vendégeket. 

Etyek, mint település mára kilépett a fényre, szinte minden hétvégre kínál programot, hétköznapokon pedig a nyugalmat is megtalálja az ember. Jó falatok is vannak bőséggel. Látogassuk minél sűrűbben, és adjunk esélyt a borvidék többi termőhelyének is, mert a Velencei-tó sem csak a hűsítő habokról szól.