Felmásztunk a hegyre a Laposa pince teraszára. Továbbra is remek a kilátás az egész tóra. A pince kóstolóteraszán látható a folyamatos fejlődés. Befedve az egész, árnyékos helyek, egyre több asztal és pad, nagyobb vendéglátó kapacitás, ennél fogva emelkedett létszámú kiszolgáló személyzet. A borok mellé remek sonkák és sajtok. De nekünk még szerencsénk is volt, mert épp ott értük a család több tagját is (Bencét, apukáját és anyukáját is). Ez szerencsére autentikusabb kóstolót jelent, hosszabb ott töltött időt, több és pontosabb információkat a borokról és birtokról.

Hatos kóstolót választottunk:

 

Borbélyék pincéje Badacsonytomaj és Káptalantóti közt található, messzebb a központtól. Most ők is megnyitották (vagy inkább újra nyitották) régi borkóstoló helyüket a Római úton, közelebb kerülve a turista forgalom fő áramához. Pörgött is az üzlet, amikor ott jártunk. Az alkalmazott hölgy udvarias és készséges volt. A családtagokkal sajnos nem találkoztunk most, de hát egyszerre nehéz is lenni a badacsonyi, a keszthelyi, az almádi borfeszteken, a pincénél és itt is. A családnak ugyanis ezen a hétvégén egyszerre ennyi fronton kellett fogadnia a borkóstolók rohamát. De a borok ugyanolyan jók, bárhol is isszuk őket. Mivel kezdett sötétedni, így siettünk le a központba a Bor7 fesztiválra, meg aztán az éppen aktuális koncertbe is szívesen belehallgattunk volna, így csak kevesebbet kóstoltunk:

Maga Borhetek rendezvény a központban található, a borászok fabódéi körben helyezkednek el, a „híres-hírhedt” vasút melletti büfésor közvetlen szomszédságában, a fák alatt, a zöldben. A bódék közt padok és asztalok, a végében kis színpad, ahol két héten keresztül remek koncerteket hallgathatott a nagyérdemű a borok mellé (pl. Tátrai Tibor, Balkán Fanatik, Ocho Macho, Kistehén, Járai Márk, Pannonia Allstars Ska). A fent említett pincéken kívül szinte a teljes badacsonyi élvonal kint volt a borászok közül (úgymint: Málik Zoltán, Sipos, Szeremley, Váli, Villa Sandahl, Imre Borozó, Szent György pince, Csanádi, Varga). Néhány este az időjárás, a viharok közbeszóltak, de alapvetően erőteljes teltházzal ment le a két hét. Vegyes kóstoló közönséggel találkoztunk, a borszakértőktől kezdve, a csak egy bort meginni kijövőkig tartott a skála. Szerencsére sok volt a fiatal, akik egyre jobban kezdik felfedezni és megismerni a hegyet és a borait. Örvendetes tény, hogy több legény- illetve leánybúcsús csapattal is összefutottunk. Azt hiszem Badacsony ezekre az alkalmakra tökéletes helyszínválasztás. Vagy talán még az egységes badacsonyi boros poharakon megjelenő szlogen is vonzotta őket: „Badacsony a folyékony szerelem”.

A Bor7 esti szakaszában már csak Málik Zoltán boraira maradt kapacitásunk és időnk. Ez nem is csoda, hisz Zoltán egyrészt nem „kóstoló mennyiségeket” tölt, hanem annál jóval többet, másrészt pedig személyes előadásával, sztorijaival szinte vonzza az embert, és amíg mindent nem kóstoltunk végig, szabadulni sem lehet. De ez nem probléma, sőt szerencse, hisz igazán kiváló borsorral örvendezteti meg az oda tévedőt. A hagyományos borkészítési eljárás híve, ragaszkodik a hordós érleléshez, borait pedig csak akkor dobja piacra, ha úgy érzi, hogy azok érettek, készek és méltóak arra, hogy a nagyközönség elé kerüljenek. A hagyományos helyi fajták (kéknyelű, olaszrizling, szürkebarát) mellett szerencsére kevésbé ismert régi magyar fajtákkal is foglalkozik (bakator, budai zöld), illetve a „z” betűsök helyi példányával, a zeusszal.

A nyári turistaszezon miatt tapasztalt csúcs és tömeg ellenére jövőre érdemes elmenni a Borhét alatt Badacsonyba, hisz ha valaki nem szeret, vagy nem tud annyit gyalogolni, akkor itt koncentráltan egy helyen megtalálja az összes borász borait. Kulturált körülmények közt tud kikapcsolódni, mehet akár családdal vagy baráti társasággal. Minden bor kapható pohárral, a koncertek is pedig egyre izgalmasabbak. Ajánlom mindenkinek, hogy jövőre próbálja ki! De szállást nagyon időben és előre kezdjen el keresni!