Horkay András: "Somló Tokaj egyértelmű vetélytársa"

Május végén zajlott a somlói borvidéki borverseny. Nemzetközi borakadémikusok értékelték a kóstoltakat. Tokaj összehasonlítási alap lett.

2018-ban a Tornai Pincészet adott otthont a somlói borvidéki borversenynek. Egy ilyen megmérettetés mindig fontos esemény: megmutatja, hogy az adott pillanatban valójában hol tart egy borvidék. Egy borvidéki borversenyen mindenki meg akarja mutatni magát és tudása legjavát: ilyenkor nem csak a kiemelkedő pincék elismert boraival találkozunk, hanem minden piacot kereső termelő elküldi legígéretesebb tételeit. Ez az egész pedig úgy lesz különösen érdekes, ha olyan bírálókat sikerül megnyerni, akik komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek, tudják, hol tart és merre megy a világ. Ez a verseny ilyen volt. A zsűriben az elismert helyi borászok mellett ott ültek a szomszédos, balatoni borvidékek széles látókörű termelői, kutatók, szakmai szervezetek vezetői, WSET-diplomások, és a bizottságok elnökeként két igazi nagyágyú: Mészáros Gabriella és Horkay András. A verseny után elmondták, hogy mit tud a Somló 2018-ban.

A képen balról jobbra: Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus (AIWS), c. egyetemi docens, a Borkollégium társalapítója és vezető oktatója, Tornai Tamás a Tornai Pincészet tulajdonosa, Horkay András nemzetközi borakadémikus (AIWS), a Central European Wine Institute alapítója és vezetője, az Országos Borszakértő Bizottság (OBB) elnöke

Horkay András: Először is: nem csak egy borvidéki versenyhez képest, de abszolút értelemben is kifejezetten kevés volt a nem megfelelő bor. Ez azt mutatja, hogy a somlói termelők minőségi borkészítésben gondolkodnak. A borok meghatározó mennyisége, közel kétharmada a közép-ezüst kategóriába került, ami nagyon fontos. A borvidék borainak ugyanis meghatározó arányban kell jónak lenniük, hisz ez jelenti az alapot, amiből építkezni lehet, és amiből megszülethetnek az igazi csúcsborok. A stabil átlagminőség jelzi, hogy fejlődik a borvidék, és jó irányba halad.

Mészáros Gabriella: Régen volt alkalmam ennyi somlói bort egyszerre kóstolni. A korábbi élményeimhez képest hatalmas a változás. Somló a maga egyedi karakterével világviszonylatban is kiemelkedő borvidék, ezért is nagy a felelőssége az itteni termelőknek. És egyértelműen látszik a fejlődés a kisebb pincéknél is. Kimondottan tiszták és határozottak voltak a borok, a hordóhasználat is sokat finomodott. A Somló a nagy fehér borok hazája, ezeknél különösen fontos kritérium, hogy ne lógjon ki a hordó. A ’17-es boroknál az évjárat szelídebb karaktere is érezhető, hiszen meleg volt, így nem a legvibrálóbbak a savak, de nagyon szépek a gyümölcsök a borokban, ami nagyon tetszett. És külön nagyon örültem, hogy juhfarkból sokat és jókat hoztak a termelők.

Horkay András: Most is bebizonyosodott, hogy a komoly potenciállal rendelkező, nagy fehérborokban a Somló Tokaj egyértelmű vetélytársa. De a nagyon ásványos, hordós, magasabb alkohollal rendelkező, sokéves érlelést igénylő, inkább alkalmi fogyasztásra szánt borok – vagyis a hagyományos Somló mellett nagyon sok olyan tétel is érkezett, amely elszakad ettől a sztereotípiától.Méghozzá a legjobb irányban: ezekben a borokban az ásványosság és a komoly sav változatlan, de kevésbé jellemző rájuk a hosszú fahordós és a sűrű, olajos karakter, ezért könnyebben fogyaszthatóak. Ebben is érdekes a párhuzam Tokajjal, ahol a borok egyrészében szintén megfigyelhetőt ez a stílusváltás.

Az egész világ a gyümölcsös, könnyebben fogyasztható borok irányába megy, jó volt a Somlón látni, hogy itt is tudnak olyan bort készíteni, amely gyümölcsös és könnyebben fogyasztható, ugyanakkor meg tudja mutatni a borvidék egyedi, ásványos karakterét, a saját terroirt, ami egyértelműen megkülönbözteti a világ más fehérboros borvidékeitől. Ráadásul ebben a könnyebben értelmezhető stílusban jobban felismerhető a fajtajelleg is, mert kevésbé nyomja el a hosszabb hordós érlelés és a Somlóra jellemző erőteljes terroir. Nagyon érdekes volt megtapasztalni a fajták változatosságát. Egyrészt vannak a „balatoni” fajták: az olaszrizling és a szürkebarát, aztán a „tokajiak”: a furmint és a hárslevelű és persze a somlói: a juhfark. Somló szerencsés adottsága, hogy mindhárom csoportból a legjobbat tudja kihozni.