Királyleányka: egy nagyreményű fajta kóstolója a Magyar Borok Házában

Ma már világos, hogy Magyarország csak hungarikumaival vetheti meg lábát a nemzetközi borpiacon. Ennek bizonyítéka a cserszegi néhány évvel ezelőtti londoni sikere, vagy a Bormarketing Kht. szeptemberi svédországi borkóstolójának visszhangja. Ilyen, nemzetközi karrierre is esélyes hungarikumot kóstoltunk a Magyar Borok Házának októberi kóstolóján.

A Királyleányka: a Kövérszőlő és a Leányka nászának gyümölcse címet viselő rangos borkóstolón a fajtákról, boraikról, a termesztési értékekről a fiatal és agilis egri hegybíró Tarsoly József mondott szakértő véleményt, aki nemrégiben az egri borásztársadalom határozottabb érdekképviseletére szólította föl borvidéke hegyközségi elnökét is.

Ezúttal nem csak szakmai elkötelezettségét, de szakmai tudását és jókedéjű humorát is megismerhettük! Megtudhattuk, hogy a Királyleányka erdélyi származású szőlőfajta, a Kövérszőlő és a Leányka természetes hibridje. Évjárat- és szüretérzékeny (rothadékony), igen terhelhető faja, de terméskorlátozásnál már virágillatával (jázmin, petúnia, kökörcsin) lenyűgözi a fogyasztót. Ezt az élményt fokozza a játékosság élvezetét növelő, nem túl bonyolult, de roppant ízletes savakkal méltóképp lezárt könnyed ízegyüttes. Kései szüretben, félédes változatok készíthetők, amelyeknek sokkal szebb zamata van, mint a szárazaknak. Magyarországon egyre kedveltebb fajta, zömét a hatvanas években telepítették, ma főként illatos, reduktív változatai kóstolhatók.

A különös nász – ahol a Leányka a papa – igen figyelemreméltó és meglehetősen elterjedt hungarikum szőlőfajtát eredményezett, melynek bora szerencsés marketinggel még akár sikeres exportcikké is válhat. A nemzetközi piacon ugyanis már nincs kereslet például egy újabb chardonnay vagy más ismert fajta bevezetésére, melyekből 13 egy tucat. Amik figyelemfelkeltőek lehetnek, azok a nemzetközileg ismeretlen fajták, esetünkben a hungarikumok!

A Bolyki Pincészet 2006-os Királyleánykáját, mely szeptemberben tetszést aratott Stockholmban, ezúttal mi is megkóstoltuk, s láss csodát nekünk is ízlett. Úgy tűnik, jó ízlésük van a svédeknek, érdemes tovább ápolni velük a kapcsolatokat. De talán az is megszívlelendő, hogy mivel gyakran találkoznak a magyar fajták esetén olyan márkanevekkel, melyek számukra – és más külhoni számára is – borzasztóan nehezen kiejthetőek, és a kiejtésre a márkanév írásképéből sem tudna következtetni: ezeken a neveken, hogy Királyleányka, Szentgyörgyhegyi Olaszrizling: egyszerűen eladhatatlanok egyébként kiváló boraink. Az utóbbi években sikeres újbor-címke pályázatok sikerén felbuzdulva akár egy pályázatot is kiírhatna valaki - talán a Bormarketing Kht. -, ezúttal marketinges tanoncoknak, hogy megtaláljuk "kimondhatatlan nevű" boraink export-márkanevét!

Visszatérve a 2006-os Bolyki Királyleánykára, mely már eleve a svédek kérésére került ki Stockholmba: 30%-ban hordós, 70%-ban reduktív érlelésű bor. A termelő meghatározása szerint sárgás színe picit zöldbe hajló, reduktivitásának és fajtajellegnek megfelelően illatában megjelenik enyhe muskotályos jelleg és a frissen reszelt citromhéj. Ízében a citrusgyümölcsök (gréfruit, narancs) dominálnak. Lecsengését hosszú ízérzet és játékos savak jellemzik.

A bor kitűnő ízvilágát a helyszínen jelen lévő borász szakértők is lelkesen elemezték, melyet egyesek szerint még egy csöpp szénsav is színesített, de annyira minimális, melyet egy „jóképű, fiatal hegybíró” három forgatással el is tűntethet. Érdekesség, hogy a jelenlévőknek ugyanezen bor tisztán hordós változata ízlett leginkább az egész borlapról, noha ez mintegy a másik „melléktermékeként” maradt meg, és került palackozásra kisebb mennyiségben. Valóban érdekes, szinte barik hordós ízei voltak a bornak, melyet valószínűleg a csaknem új hordó tett hozzá. (Második töltés, egy hárslevelű után.) Ha találkoznak egy üzletben ezzel a ritkasággal, ne habozzanak levenni a polcról!

A termelő Bolyki János személyesen is jelen volt és beszélt nekünk tevékenységéről, jobban mondva szórakoztatta a borkedvelőket. Bizonyára jelenlétének, szimpatikus egyéniségének is volt némi szerepe abban, hogy bora a Magyar Borok Házában is ekkora sikert aratott. De hát ez nem elítélendő, sőt: követendő példa lehet ha már marketingről beszéltünk… Övé az est sztorija is, miszerint a régi kőfejtőben berendezett pincében ledőlt támfal nemrégiben épp egy tíz hektós hordót tört ripityára. Ám a bortermelő vidám népség, nem hagyja elrontani a jókedvét. A katasztrófából is viccet csinál. Nem volt mit tenni, mint nevetni, hogy a lezúduló vörösbor bíbor színűre festette a hegyoldalt, sőt lassításra kényszerítette a 200 méterrel lejjebb futó úton az autókat is.

A borokkal, a mesterséggel kapcsolatos poénoknak, a borászok közötti viccelődéseknek, zrikáknak természetesen nem voltunk híján az esten, hiszen boros asztal mellett nehéz unatkozni, főleg ha ennyi borász is jelen van. Igazán jó ötlet volt ennyi fiatal borászt meghívni az eseményre, ugyanis nem csak Bolyki János, de Pázmányi Dániel (Haraszthy Vallejo Pincészet, Etyek) vagy a leendő borász ifj. Gál Tibor és mások is megtisztelték jelenlétükkel az estet. Aki pedig személyesen nem volt jelen közülük, legalább a borát elküldte, mint ifj. Kamocsay Ákos (Maurus Pincészet, Mór). A Magyar Borok Házának törekvése, hogy a legújabb borászgeneráció bevonásával hozza közel a termelőt a fogyasztóhoz, és általában a közvéleményhez, igen jó út a magyar borok megkedveltetéséhez!

Bolyki János és borai mellett Sike Tamás egerszóláti dűlőből származó Leánykája (mely legutóbb Heves megye bora lett) és Pók Tamás kellemes palackbukéval is rendelkező Leányka-Zengő couvée-je volt leginkább sikeres a jelenlévő borbarátok között. Egyetértünk a szintén jelen lévő – az idősebb borászgenerációhoz tartozó, egri borász – Bakondi Endrével, miszerint utóbbi párosítás sikeresebb volt, mint a szintén kóstolt Királyleányka-Zenit.

Nem csak ezért érdemes megemlíteni a mindössze 6 hektáron gazdálkodó termelő nevét, de bora is kiérdemli ezt! Igen korrekt 2006-os Királyleánykát hozott magával, büszke lehet rá! Köszönjük, hogy megízlelhettük!

Miközben minden borbarát kiválaszthatta kedvenc leánykáját, az est háziasszonya és fiatal borász vendégei gondoskodtak a "műkedvelők" szórakoztatásáról. Ifj. Gál Tibor Áfrikai (itt: egy dűlő neve az Egri borvidéken) élménybeszámolójában például szó esett egri és egyéb leánykákról is (itt nem a bor neve).

A kóstoló záróakkordját a „mama”, a Kövérszőlő jelentette, mely ezúttal a tokaji Hétszőlő Szőlőbirtokról származott. A fajta magas természetes cukortartalma (23-24 fokot produkál egy átlagos évben) miatt kívánkozott a sor végére. Éppen ez a mézes édessége teszi széppé és óvja meg az öregedéstől – akár az érett asszonyokat édességük-kedvességük –, amely az 5 puttonyos aszuénak felel meg, de amit szép savai egyensúlyban tudnak tartani!
Hazánkban már csak jelképes nagyságú, 28 ha termőterületen van jelen, a valamikor Tokaj szőlőhegyeit is díszítő, sok és jó minőségű aszút termő fajtát a filoxéravész szinte teljesen kipusztította. A Fekete-tenger partján őshonos, tehát szintén keleti fajtát talán még őseink hozták magukkal a Kárpát-medencébe.