A megújult Borkollégium két tanterme is megtelt az érdeklődőkkel, bizonyítva, hogy bár Magyarországot a fehérborok országának tekintjük, és a furmintot tartjuk legfontosabb fajtánknak, mégis a nagy vörösökért mindig lázba tudunk jönni. A párhuzamosan zajló kétórás ismerekedést Krasznai Zsófi nemzetközi borakadémikus és Benedek Péter borász (Benedek Pince, Mátra) tartotta meg, mindenki nagy megelégedésére.

 

 

Először is fontos tisztázni, hogy a nagy itt elsősorban nem minőségi jelző, hanem a bor szerkezetére utal. A fajsúlyos szerkezet, a nagy alkotóelemek nem jelentik feltétlenül azt is, hogy bor tényleg komoly minőségű.

A testesség kialakulása függ a fajtától, függ a termőhelytől, és függ a borkészítési technológiától is.

 

A testes vörösborokat adó fajták elsősorban a bordói fajták, a syrah, a barolo mögött megbújó nebbiolo, a tempranillo, vagy a Dél-Amerikában jobban elterjedt malbec és tannat. Közös jellemzőjük, hogy jó tanningyűjtő fajták.

 

 

Emellett még nagyon fontos a termőhely, az ásványi anyagokban és tápanyagban gazdag talaj, a meleg, és a sok napsütés. Egy ilyen talajon egy kékfrankos is, amit különben nem soroljuk a testes bort adó fajták közé, képes olyan arcát mutatni, ami ebbe a kategóriába is belefér.

 

A technológiáról sem szabad megfeledkezni. Ezek a fajták megkövetelik a héjon áztatást, a hordós érlelést, hogy igazán meg tudják mutatni testes oldalukat is. Ahhoz, hogy ebből egy minőségében is nagy bor legyen, kell az ember tudása is. A fajta-terroir-technológia hármas megfelelő párosítása, a szőlő tökéletes érettsége.

 

A Borkollégium borsorában minden alappillérre láttunk példát. A fenti szakmai bevezetés után egyértelműen látszott a borokról, hogy melyik testes és miért, és melyik nem ebbe a kategóriába sorolandó. Ismételten jelzem, hogy ez nem minőségi besorolást jelent, és a borok egytől egyig szépek voltak, jól fogyasztható állapotban. A fogyasztást még nem mindegyik esetében ajánlom, de megvásárlásukat mindenképpen.

 

 

Kóstolt tételek:
Balla Géza Feketeleányka 2014, Ménes
Weninger Cabernet Sauvignon 2013, Sopron
Vesztergombi Pince Turul 2013 (cabernet franc, merlot), Szekszárd
Buttler Syrah Superior 2011, Eger, Nagy-Eged hegy
Gere Attila Phoenix Cuveé 2013 (kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, portugieser, merlot), Villány
Tormaresca Torcicoda Primitivo 2014, Puglia, Olaszország

 

A Balla Géza Feketeleányka igazából az elkészítési technológia miatt nem volt igazán nagy testű, de ez itt nem is volt baj, mert a könnyedség és a gyümölcsösség is jól áll a fajtának. A Weninger Cabernet esetében véleményünk szerint inkább a terroir hiányzott a sűrű, nagy bor elkészítéséhez. Sopron igazából kissé hűvös a cabernet fajtáknak, a sauvignon esetében mondjuk az egész ország az. Az előzőkben megadott hármas viszont az utolsó négy borban maradék nélkül feltűnt, igazi testes vörösborok. Főleg a Buttler Syrah és a Primitivo.

 

A Borkollégium következő tematikus kóstolóira itt tudsz jelentkezni.