A fentiek ismeretében nem csoda, hogy egy olyan területen járunk, amelynek képességei messze nincsenek kihasználva. Alig 7-8 éve tűnt fel egy-két ifjú, és roppant elhívatott borász neve a piacon. A mára már országos hírnévnek örvendő Mátrai Tőkések: Losonci Bálint, Szecskő Tamás és Karner Gábor, az elején még Németh Attila Gáborral kiegészülve. Essen itt róluk pár gondolat, hiszen nélkülük a Mátra messze nem tartana ott, ameddig eljutott. Losonci Bálint a legkisebb tőkés, de talán a legkísérletezőbb. Kb. 6 hektáron gazdálkodik Gyöngyöspata legjobb dűlőiben. Karner Gábor a kékfrankos ura. A Vitézföld és Tavaszföld dűlők Szücsiben neki köszönhetően kerültek a magyar bor legendáriumába. Szecskő Tamás a „nagytőkés”. Széles fajtaválasztékkal dolgozik, mind fehér, mind kékszőlőben. Legemlékezetesebb borai szürkebarát és zöld veltelini fajtából készülnek.

 

 

A „nagy csapat” azóta kibővült jó néhány pompás termelővel: Csernyik Istvánnal, Babiczki Lacival, egy újabb Ludányival a Centurio Borházban, Benedek Petivel. Csernyik István családi gazdasága kb. 6 hektárról szüretel Gyöngyöstarjánon. Borai a tisztaság, megbízhatóság, határozott fajtajelleges karakter a legjellemzőbb. Ludányi Balázs és Benedek Péter a két gyerekkori jó barát, felnőtt korukban, a szőlőben is jó barátok maradtak. A Centurio Szőlőbirtok 3,2 hektárjával, egy klasszikus kézműves borászat. Legfontosabb tételei évről évre a hárslevelű és a szürkebarát. Szépreményű vörösborok is készülnek itt. Benedek Péter már kicsit nagyobb területen, 17 hektáron dolgozik. Ebből fakadóan a szélesebb a fajtaválaszték. Cserszegi, szürkebarát, hárslevelű és pinot noir talán a legfontosabbak és persze olyan neves dűlők, mint az Epreskert vagy a Barnatanya. Babiczky László borászata is a fiatalabb, de már nevet szerzettek közé tartozik. Borai a 2 000 Ft alatti kategóriába tartoznak, kiváló ár-érték aránnyal. Megtalálható a pincében a fajtajelleges, reduktív fehérborok, a hordós érlelésű chardonnay és a gyümölcsös vörösborok. Az este is elsősorban az ő boraikkal volt megtöltve. Időközben pedig megjelent mellettük a harmadik generáció, mit Kiss Attila és a Dominium Borászat. Róluk azt mondja mindenki, hogy a jövő igazi reménységei, amit a kóstolt boraik is bizonyítottak.
Napjainkban a minőségi borkészítésről leginkább a Gyöngyöstől északra elhelyezkedő területek, mint Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján, Gyöngyössolymos ismert.

 

 

A területet a hűvösebb és csapadékkal megfelelően ellátottak között tartjuk számon. Ezek a tények a száraz és meleg évjáratokban igencsak felértékelődnek, mert sokkal lendületesebb, savban izgalmasabb borokat tudnak lehet készíteni a vidéken. Védettségben is szerencsés helyzetben vannak a mátraiak, mint ezt például a 2014-es évjárat is bizonyítja, amikor is Mátrát elkerülte a sok eső, és mint a Borkollégium kóstolója is bizonyította, igen szép fehérborokat tudtak készíteni.

 

A szőlő vulkanikus kőzeteken, barna erdőtalajon nő. Ám a vulkánikus jegyek nem annyira jellemzőek, mint Badacsonyban vagy Tokaj-Hegyalján.

A vörösborokban szerencsére letisztult a kép és egyértelmű a vonal. Bizonyított már sokszor – lásd Karner Gábor borai – a kékfrankos, amely tökéletesen érzi itt magát. Jó savszerkezetet képez, sok gyümölccsel és nagyon gazdag beltartalommal. A cabernet fajták is jól érzik magukat a Mátrában, amennyiben megfelelő mikroklímatikus helyre ültetik őket (a borsorból igazolta ezt Babiczki Laci Solymosi Cabernet Franc bora 2013-ból).

 

Nagy jövője lehet a környéken a pinot noirnak, amiből itt könnyed, puha, fajtajelleges, gyümölcsös borokat lehet készíteni, mint ahogy Losonci Bálint is tette 2014-ben. Ezekre a fajtákra egyébként sok, egyéb jó példa is van a borvidéken, de ezeket ezúttal nem kóstoltuk. Tapasztalataim alapján bátran ajánlom ezeknek a fajtáknak a borait a Mátrából!

Fehérborban már sokkal bonyolultabb a helyzet. A borvidéken nagy számban foglalnak helyett az illatos fajták. Ezzel nincs is baj, mert az itt készült cserszegik, Irsaik többre képesek, mint legtöbb társuk. A Mátra lankáin tudnak savat gyűjteni, amitől lendületesek, jobban fogyaszthatóak lesznek, és egy kis beltartalom is kerül beléjük, miközben diszkrétebbek, kifinomultabb aromatikával rendelkeznek, mint máshol termsztett társaik.

 

 

Erre az irányra kell koncentrálni, amint azt a Borpalota 2014-es Irsai Olivér bora is jól mutatta. A Borpalotáról is érdemes egy pár szót szólni, mint a borvidék jelentős és nagy pincéinek egyike. A történetük már több, mint 100 éves, a szőlőterület nagysága pedig 123 hektár. A gyöngyösi pincében három sorozatban készülnek. A Borpalota az alapkategória, az 1014-be már eggyel komolyabb borok kerülnek, a csúcson pedig a Fríz borok találhatók.

Nehezebb kérdés, hogy mi legyen kifinomultabb fajtákkal, hiszen van itt chardonnay, szürkebarát, olaszrizling, hárslevelű, veltelini, rajnai rizling és ki tudja még mi. Nagy a választék. Azt tapasztaltam több alkalommal is – ezen az estén is –, hogy a szürkebarát, hárslevelű és a chardonnay az, ami nagy erőkre képes illetve az elvétve feltűnő furmint is jól muzsikál. Ám egyikkel sem egyszerű a helyzet. Hiszen a szürkebarát fogyasztói bázis roppant kicsiny, a hárslevelű sok odafigyelést igényel, igazi díva tud lenni, a chardonnayhoz pedig még a hordókezelést gyakorolni kell.

 

Persze ezek a kanyarok szerencsére bevehetők, ezt bizonyította például a Csernyik Pince és Ludányi Balázs két szürkebarátja is.

 

Összességében a borvidék vörösborban készen áll a csillogásra és a sikerekre, fehérborban pedig a sokat emlegetett borpiramis alsó szintjének feltöltése vár rá, jó ár-érték arányú borokkal, de adott esetben magasabb szintekre is gond nélkül be tud lépni. Ehhez viszont egy kicsit több időre, tapasztalatra, közösségi döntésekre, irányok kijelölésére van szükség.

Sokat fogunk még beszélni a Mátráról! Ne legyél rest, már most tárolj be ezekből a borokból, mert pár év múlva kincset érnek majd!

 

 

 

A Borkollégium korábbi mesterkurzusairól itt írtunk.