A Varga Pince idén olyan borsorral volt jelen a rendezvényen, hogy akár egy önálló kóstolót is megtarthatták volna a boraikból. A pincészetet senkinek sem kell bemutatni, boraik megtalálhatók szinte minden hiper- és szupermarket polcain, de a sarki kisboltban is, a borversenyeken nagyon szép helyezéseket hoznak el, a fiataloktól kezdve a tapasztaltabb borkedvelőkig mindenki ismeri a nevüket és a boraikat. Összesen egyébként 18 fajtával foglalkoznak és két borvidéken is jelen vannak. A mostani kóstolón az Aranymetszés sorozat 2022-es tételeit kóstolhattuk, illetve a 2021-es késői szüretelésű szürkebarátot, valamint a muzeális borok világába is betekintést kaphattunk. Ha még eddig nem kóstoltátok volna, akkor a muzeális olaszrizlinget csak ajánlani tudom! Nem az a behízelgő fajta, illatában megjelenik egy kis citrusosság, a mandula és diós jelleg mellett, amit az első korty után átvesznek az ásványos jegyek és inkább némi bazaltos jelleg dominál, de a mandula kesernyéssége időről-időre visszaköszön a lecsengésben.  

 

A következő pincészet, ahol elidőztünk, a Tóth és Tóth Debrői Borok borászata az egri borvidékről. mintegy 41 hektáros területen gazdálkodnak, és fő küldetésüknek tartják, hogy megmutassák a hazai borpiacon az „elfeledett” klasszikus magyar fajtákat, mint például a kabar és a gohér. Zászlóshajó boruk a debrői hárslevelű, amelyből a dűlőszelektált superior változatot mutatták be nekünk. A fajtára jellemző virágos, mézes illat abszolút megjelenik benne, nagyon kellemes lágy savakkal érkezik meg a korty. Érzésre némi maradék cukrot tartalmazhat, nagyon kellemes behízelgő bor. Aki a somlói hárslevelűket szereti, annak lehet, hogy az ásványosság kicsit hiányozni fog belőle, de szerintem anélkül is egy nagyon szépen lekerekedett, igazán harmonikus bort kóstolhattunk. Mivel még a kóstolás elején tartottunk, így itt tovább indultunk a következő pincészethez, de azért mindenképp kiemelném még a pincészettől a Winelovers Wine Awards nemzetközi borversenyen ezüstérmet nyert Cabernet Franc Superior tételt, amit ezúttal nem kóstolhattam, de sokan dicsérték a rendezvényen, valószínűleg nem véletlenül.

 

Maradva még kicsit a fehérborok világában, az Oroszlános Borbirtok prémium hárslevelűjére esett a választásunk. Egy dűlőszelektált tétel, aminek nagyon jól áll a fahordóban töltött 6 hónap. Egyszerre üde és elegáns bor. Zamatában hársméz, lédús barack, élénk savak és a hordós érlelés fűszeressége érződik, de egyáltalán nem hivalkodó. A bor egyébként most került forgalomba, talán itt debütált a Winelovers Summer Party-n. Ezen felül a „Csaktállya” sorozatból kóstolhattuk még a gyöngyöző furmintot, a sárgamuskotályt, a furmintot és a kései szüretelésű édes cuvée-t. Nagyon szimpatikus egyébként a borászatban, hogy kínálatukban megtalálhatóak a könnyed, fiatalos vonalat képviselő borok, melyeknél figyeltek arra, hogy a borvidék jellegzetes fajtáit, klasszikus ízvilágát mutassák be kiváló ár-érték arányú borokkal. Eközben a haladóbb borkóstolók is megtalálják számításaikat a teltebb, karakteresebb fehérboraikban. 

 

A fehér kóstolósor végén még beugrottunk az éppen zajló pop-up előadásra, ahol éppen az illatos szőlőfajták voltak porondon. A közönségkedvenc Winelovers Selection Sauvignon Blanc nagyon jó választás volt kezdésként, kiválóan hozta az újhullámos sauvignon blanc-okra jellemző kirobbanó gyümölcsösséget. Az élénk barackos, grapefruit-os ízekhez társult egy kis citrusosság, majd lecsengésében ismét a barack dominált. Ezután Spanyolországba vitt az utunk, ahol Martin Codex Albarino-ja került a poharakba. Ha valaki kóstolt már vinho verdét Portugáliában, akkor neki bizony nagyon ismerős lesz, hiszen a kettő egy és ugyanaz. A fajta egyébként nagyon jó páratűrő, ezért is kedvelik annyira az óceánpart szomszédságában. Szintén előnyös tulajdonsága, hogy magas minőségű borokat lehet belőle készíteni, de mégis könnyen iható, szép savszerkezetű, tele krémes gyümölcsösséggel. Az illatos sor végére az Argentínában őshonos fajta, a torrontes került. Az extrém időjárási viszonyok közt megtermelt szőlő egy igazán különleges bort eredményezett. Rendkívül gyümölcsös, zamatos és hosszú lecsengésű tételt kóstolhattunk a Zuccardi pincészettől. Illatra kimondottan édeskés, virágos jegyek jutottak eszembe, de ízre ezt már szinte egyáltalán nem hozta, inkább a gyümölcsösség, illetve a savak domináltak.

 

Ezután ismét kis hazánk boraival folytattuk a kóstolást, a Vylyan Pincészetnél egy rég-új különlegességgel, mondhatni az új divatnak hódolva. Ennek a tételnek már a palackja is szokatlan, de amikor kinyitották egyértelműen pezsgőnek tűnt, pukkant és felhabzott. A pohárban azonban már egy szűretlen, opálos, buborékos italt kaptunk. Ez a pét-nat, azaz a pétillant naturel a legrégebbi eljárással készített pezsgő, úgy is mondhatnánk, a champagne őse. Készítési módja a methode ancestral, amely lényegében azt jelenti, hogy a bort még az előtt lepalackozzák, hogy az erjedés befejeződne. Így tehát a szőlőben lévő cukor alkohollá bomlása során felszabaduló szén-dioxid a palackban marad, ettől lesz természetes módon buborékos a pezsgő. Ezzel szemben a champagne készítése során az alapbor már a palackozás előtt teljesen kierjed. A szén-dioxid úgy kerül bele, hogy az alapborhoz úgynevezett tirage likőrt adnak, mely beindítja a második erjedést. További különbség, hogy míg a champagne típusú pezsgőket degorzsálják, azaz megszabadítják a másoderjedés során létrejövő üledékanyagoktól, addig a pét-nat-ok teljesen szűretlen formában kerülnek a poharunkba. Ebben van egy kis csavar a Vylyan pincészetnél, mert ők viszont degorzsálják a bort, így az ő tételeikben üledékkel nem találkozunk. A pét-nat egy újabb kihívás a borászok számára. A Vylyan ebben kimondottan jól teljesített.

 

Villányban maradva beiktattunk még egy rozét a nagy vörösek előtt, és mennyire jó döntés volt! Már a színe is kecsegtető volt, jóval pirosasabb, cseresznyésebb, mint azt egy rozétól várnánk, és ezt ízében is hozta. Egy igazi gyümölcsbomba, de közben megvan a hozzá passzoló savassága is. Ez a Streit-Zagonyi Pince seprőn érlelt rozéja, aminél már az első kortynál berobban az ember szájába a gyümölcsösség. Az idei nyáron azt hiszem ebből még fogyni fog jónéhány palackkal! A következő tételt a bordói vörösek szerelmeseinek ajánlanám. A Union névre hallgató cuvée, egy kiváló bor, nagy beltartalommal, szép savakkal, amit számomra a fás, dohányos jegyek tettek igazán érdekessé. 

 

A villányi borvidéken kalandozva nem lehetett kihagyni Maul Zsolt pultját sem. Bár már azt hittem, minden tételt kóstoltam a borai közül, de ezen alkalommal lehetőségem nyílt a legújabb tételt is megismerni, ami bár még kereskedelmi forgalomban nem kapható, egy kóstoló erejéig most felbontott egy palackkal Zsolt, aki egyben a névadója ennek a csúcsbornak. A merlot, kékfrankos, syrah, carmenere és cabernet franc házasítás egy kellemes, nagyon kerek savakkal és lágy tanninokkal. Bár Zsolt magasra tette a mércét a boraival, azt hiszem ezzel a tétellel ismét sikerült nagyot alkotnia. 

 

A kóstoló végéhez közeledve a kékfrankos fővárosába látogattunk el, virtuálisan legalábbis, és egy sillerrel majd egy kékfrankossal zártuk a kóstolósort. A könnyed vörösborok rajongójaként ez egy igazán jó zárás volt, a Steigler Pince sillerje egy meggyesebb ízvilág, szép savakkal párosítva. Jól behűtve igazán kellemes frissítőként szolgál. A kékfrankos ezzel szemben egy érettebb tétel, itt már megjelennek a tercier ízjegyek is az alapjában véve még mindig nagyon gyümölcsös kortyban. Egyébként azt tudtátok, hogy a pincészet neve honnan ered? Segít, ha tudjuk, hogy a pincészet a Steiger, Frettner, Spern és Steiner dűlőkön gazdálkodik. A tulajdonos Lőrincz Bálint a saját nevének a kezdőbetűjét csempészte bele a a Steiger dűlő betűi közé.

Az biztos, hogy a Winelovers Summer Party-n mindenki megtalálhatta a kedvére valót, és jó borban nem volt hiány most sem! Találkozzunk jövőre is!