Mindig is érdekeltek a kevésbé ismert, a világpiacon alulreprezentált borrégiók és az autentikus, őszinte borkészítési eljárások; hiszek benne, hogy az ilyen tételekkel lehet újra és újra bevonzani a vendégeimet, akik kíváncsiak az újdonságra. Közép-Európa pedig – sajnos összességében – alulreprezentált az Egyesült Királyságban, ami számomra abszolút „kutatandó” területté teszi. Szeretek találkozni azokkal, akik a borok mögött állnak, beszélgetni velük borkészítési eljárásokról, évjáratokról. A termelővel személyes kapcsolatban lenni már csak azért is fontos, hogy megértsük, mekkora mennyiségű bort várhatunk egy-egy évjárattól, mivel számolhatunk, ha itallapra tennénk őket, illetve fontos megérteni a házasítások vagy a fajtaborkészítés mögötti logikát. A magyar egyébként az általam ismert egyik legrészletesebb, legmegbízhatóbb rendszer, ami az eredetvédelmet illeti – ez kapaszkodót nyújt az embernek, ha magyar borok között válogat.

 

 

Elsősorban furmint vadászaton voltam. Alapvetően ebben a fajtában megvan az az élénk savgerinc, amit a brit fogyasztók kedvelnek, illetve az az ásványos-köves karakter, aminek köszönhetően a Chablis elérhetőbb, de nem kevésbé karakteres alternatívája tud lenni. Nem beszélve arról, hogy ételekkel nagyon jól párosítható “gasztrofajta”: akár egy teljes menüsort el tudnék képzelni, csak furminttal kísérve, de a tradícionálisan sörkorcsolyának tartott zsíros-sós pubételekhez, fingerfoodokhoz is nagyszerűen illeszthető. Emellett kékfrankosokat és kadarkát is kóstoltam, kerestem. Imádom a kadarkát, de sajnos nem elérhető olyan mennyiségben, amekkorára szükség lenne. Persze pont ez adja a báját: a kis mennyiség, és az a különös gond, amit erre a szőlőfajtára fordítani kell.

 

Sok vendégünk vegán, és aki nem az, annak is fontos a fenntartható módon készült - nem szükségszerűen biominősítéssel rendelkező - termék, valamint egyre többen keresik a könnyű, visszafogott alkoholtartalommal rendelkező borokat, ennek az utóbbi kitételnek például a kadarka tökéletesen meg tud felelni. Továbbra is népszerűek a vendégeink körében a rozé borok, illetve bármi, ami buborékos. Viszont az is igaz, hogy amióta a brit pezsgők a köztudatba bekerültek az Egyesült Királyságban, egyre nehezebb a világ más részéről érkezett buborékos italokat eladni, főleg ha habzóborról, nem pedig tradicionálisan erjesztett pezsgőről van szó.

 

Úgy gondolom, hogy mindig kell egy-két állócsillag - ausztrál shiraz, chilei merlot stb., és mellettük vezethetjük be az izgalmas újdonságokat, ami lehet a magyar furmint vagy kadarka, a szlovén zelen vagy Magyarországról akár még a zenit is.

 

Kockázatos vállalkozásnak mondanám, de elkezdtem egy-egy tételt borlapra tenni egészen egyszerűen azért, mert tartozunk ennek a kategóriának ennyivel: a vendégeink meg kell, hogy tapasztalják. Alapvetően is hiszek abban, hogy a mi feladatunk az, hogy a vásárlóink számára elérhetővé tegyük a megtapasztalást, hogy aztán eldönthessék, szeretik-e vagy sem. Hallomás alapján nehéz, illetve nem érdemes véleményt alkotni. Arra viszont a narancsbor esetében különösen ügyelni kell, hogy ne a fejnehéz tételeket kínáljuk, hanem a viragos, könnyebb stílust, ami a fiatalabb generáció számára is értelmezhető.