Az idei BorJour Magnumon szépen összeállt a rendszer; az elosztás kellően tágasra, és mégis barátságosra sikerült. A tavalyi – számomra – legnagyobb problémát – hogy túl „hideg”, egyszersmind zsúfolt a helyszín – sikerült kiküszöbölni, idén valahogy már volt hangulata a dolognak. A kóstolni vágyók is szépen eloszlottak, nem volt tülekedés, lehetett nyugodtan beszélgetni két korty között. A választékra sem folyékony, sem szilárd halmazállapotban nem volt panasz, és még víz is akadt bőséggel. Talán egy dolgon azért mégiscsak lehetne javítani: az ételek illata néha teljesen elfedte a borokét. Összességében azonban jól éreztem magam és szerintem ez a közönség nagyobbik részére abszolút igaz, nem mellesleg a programhoz járó bornoteszt is könnyen és jól lehetett használni.

A Borászportál, mint a rendezvény egyik médiatámogatója, mindig örömmel látja a feltörekvő, kezdő pincészeteket. Idén a Madaras Pince volt a vendégünk, Dörgicséről. A borokat Kiss Gábor és Fogl János borász (Tokajicum, Szent Gaál) mutatta be. A borvidék kiválasztását a régi kötődés mozgatta. A három hektáron megtalálható fajtákat (királyleányka!! és sauvignon blanc) és a technológiát (tartályos, könnyed, lendületes borok) egy az egyben a piac határozta meg. A kb. 1 300 forintos bolti árú tételekkel a napi fogyasztókat, a fiatalokat akarják megcélozni. A borok is erről szólnak. A 2012-es évjáratot, ami gyakorlatilag az első termés (2011-ben volt a „szűz”), még az útkeresés, de főként terroir határozta meg. A 2013-as tartálymintákat viszont már ez fentebb részletezett, a piackompatibilis elképzelés. Mind a királyleányka, mind a blanc savban gazdag, lendületes, hosszú ízvilágú; előbbi kimondottan fajtajelleges aromatikájú, némi sós behatással; utóbbi a díszkértebb, hűvösebb karakterűek közé tartozik. Időt hagyva nekik szépen kinyílnak és igazán üdítő élmény a fogyasztásuk. Van egy házasítás, ebből a két fajtából, ami a Zöldike nevet viseli. A címkék vidámak, rajzosak és mindenhol a madár karakter köszön vissza. A pincészet távlati célja kb. 15 000 palack, amiben már bértermelésből származó szőlő is lesz. Ennek oka, hogy Dörgicsén a legtöbb szőlőművelésre alkalmas terület nyaralóként funkciónál, így a terület abban az árban is vehető meg sajnos. Mi mindenesetre sok sikert kívánunk a Madaras Pincének!

 

Az idei kóstolás vesztesei, elhanyagolt területei: Tokaj és Somló volt, ami talán a Furmint Február után érthető, illetve Eger és Villány. Azért Mór, Szekszárd, Mátra és Észak-Balaton szerencsére sok örömet okozott.

Kezdjük is mindjárt Balatonnal, azon belül Badacsonnyal. Orbán Gergő 15' Kőtenger Chardonnay 2013-a figyelemre méltó tétel. Bíztató illatvilággal, amelyben szépen egyesül az érett barack, némi zöldfűszerek, és a hordó. A 13 % alkohol és a 7,5 gramm/liter sav támasztja alá a szép szerkezetet, a lendületet, és alapozza meg a potenciált. Ugyanez az energia lapul a Villa Tolnay 2012-es Chardonnay-jában is, ami a Csobáncról való. Mindkét bor jó befektetés, hosszú távú tervezésre való.

Átugorva az ország másik részére, essen szó a feltörekvő Mátráról, ahol most a legtöbbet időztem. Volt szerencsém két roppant szép hárslevelűt kóstolni. Egyiket a Benedek Pincétől. Az Öregtőkék Hárslevelű (Baranyatanya dűlő) 2013 az első önálló tétel erről a termőhelyről. Ifjú bor, nagy reményekkel. Elegáns, kissé zárkózott illat jellemzi, amiben a hársas jegyek dominálnak. Jó szerkezet, lendületes savak, nagyon hosszú lecsengés.

A Centurio Borházat Ludányi Balázs jegyzi, akinek Fáy-dombról származó borai többször bizonyították már tehetségüket. A 2013-as hárslevelű is beáll ebbe a sorba – egyelőre tartálymintaként kóstolható csak. Mindenesetre egy szuperkoncentrált hárs-illattal indít, ami idővel szépen visszahúzódik és beenged egy kis ásványt, citrusokat. Kellő mennyiségű savval, jelentős testtel és hársból, szőlőből és déligyümölcsökből összeálló „édes” ízekkel telített.

Az est egyik legizgalmasabb borát Karner Gábor szolgáltatta a 2009-es Vitézföld Kékfrankossal, a Borókával. Nagyon mély illata van, amelyből dübörög a fekete cseresznye, meggy, szilva, csoki, kávé. A korty abszolút a kékfrankos etalonképét idézi, kiváltképp a savszerkezete, de a cserzőanyag tartalma már nem annyira. Alkoholja és teste is rendjén van, hosszú ízében benne a fajta fanyarsága, üdítő jellege, pár egyéb piros bogyós gyümölccsel és csokoládés jegyekkel. Beszélgetünk arról Gáborral, hogy az ő borai nem kékfrankos-típusok; „sokkal többek annál, ezek Nagy Vörösborok”. Gábor elmondta, hogy ezt a karaktert adja a fajta és annak a gejzírkupnak a kapcsolata, ahol a Vitézföld található. Ő nem nyúl a borhoz hozzá, nem használ adalékanyagokat; ezt tudja a gyümölcs és a termőhely közös munkája.

Mórról jól szerepelt Miklós Csabi Traminije és Csetvei Kriszti borai is – mondhatnám papírforma szerint. Jelen volt ifjabb Kamocsay Ákos is boraival, ami már – mint sokan tudják – nem a Maurus. Az 1999-es esztendő Év Bortermelője Magyarországon cím birtokosa fiának borai Kamocsay Jr. néven találhatók meg az üzletekben két területről, különböző palackokban, különböző címkékkel. A balatonbogláriak bordói palackban, vízszintes csíkozású címkével (amolyan matrózos kivitelben), csavarzárral. Az ebből kóstolt Chardonnay 2013-as tartályos, intenzív illatokkal, sok-sok gyümölccsel, könnyed, jól iható szerkezettel, ízben is sok gyümölccsel rendelkezik. A móri borok a már megszokott palackban vannak, elegánsabb címkével. Ebből két ezerjó volt a helyszínen Mór 2012 és a Csóka 2011.

Szekszárdról is három régi ismerősre jutott idő. Bősz Adriántól a Rajnai Rizling Válogatást kóstoltam 2009-ből. Ez egy dűlő és hordóválogatás is egyben; zárkózott illat, mély, elegáns, izgalmas szerkezet, hosszú íz, érett rajnai karakter, nagy potenciál.

Vesztergombi Pincétől mindenki kedvence a Turul 2011-ből., amely 60 %-ban cabernet franc, 40 %-ban merlot. Mély, fekete, sűrű illatú, toast-os, szedres, áfonyány ízképű bor, igazi energiabomba, szép savakkal, sok, fiatal, de jó minőségű tanninnal. Hosszú íz, jó alkohol, nagyon szerethető.

A Merfelsz Pince Tsokoláta 2011 bora volt számomra a legemlítésre méltóbb záróbor, amely tiszta merlot-ból készült. Egy kis hordó, fűszerek, áfonya és szeder alkotja az illatprofilt. Sűrű, buja, mint egy forró, nyári éjszaka. Masszív szerkezetű, mint ahogyan Gábor borai szoktak lenni. Egy pici alkoholédesség, feketebogyós gyümölcsök, és persze sok csokoládé ízben. Nem lehet letenni...

Na persze ezenkívül még sokat ittam, kóstoltam, aminek a részletezésére most nincs elegedő hely. A 2014-es BorJour Magnumon szerencsére volt választék mindenki számára, mindenből. Jó sikerült a rendezvény, a közönség is egyre érdeklődőbb, figyelmesebb, nem csak az alkoholmámor elérése vezérli. A magam részéről gratulálok a szervezőknek, tényleg jól sikerült a rendezvény.

Aztán jövőre is így legyen.