Az Egyesült Államokból begyűrűzött brunch-trend hozadéka, hogy a gyümölcsös pezsgőkoktélok népszerűbbek, mint valaha. Az időben a reggeli (breakfast) és az ebéd (lunch) között elhelyezkedő, a két étkezés funkcióját egyben betöltő brunch, azaz villásreggeli elegánsra hangolt változatánál az éttermek, hotelek italkínálatban a szokásos kávék és gyümölcslevek mellett megjelennek az olyan könnyű és gyümölcsös, ám légiességük ellenére is ünnepi pezsgőkoktélok, mint a Mimosa vagy a Bellini.

 

A Mimosa a sárga mimóza virágról kapta a nevét, miután 1925 körül a párizsi Hotel Ritz vezető bártendere, Frank Meier megalkotta. (Igaz, más történeti források szerint az italt először Londonban készítették el, és eredetileg Buck’s Fizz-nek hívták.) Elkészítése végtelenül egyszerű: magas pezsgőspohárban összekeverjük (egy bárkanál segítségével, ha netán rendelkezünk ilyesmivel) a behűtött hozzávalókat: 7,5 cl narancslevet és ugyanennyi pezsgőt. Bátran kísérletezhetünk más gyümölcslevekkel, például a narancsléhez hasonlóan télen is frissen kinyerhető grépfrút- vagy gránátalmalével.

 

A velencei reneszánsz festőről, Giovanni Belliniről elnevezett koktélt 1948-ban készítették először, a szintén velencei Harry’s Barban. A recept szerint friss, érett (de nem túlérett) fehérhúsú őszibarackból készült pürével, illetve őszibaracklikőrrel kell dolgoznunk. Előbbiből 3, utóbbiból 1,5 cl-t teszünk a pezsgős pohár aljára, összekeverjük, majd felöntjük pezsgővel (eredetileg proseccoval). Mivel a friss őszibarackból házilag készített püré adja meg az ital zamatát és lédús frissességét, így az eredeti recepttel inkább nyáron érdemes kísérletezni. (Tavasszal pedig a Testarossa, azaz vörös fej névre hallgató epres változattal.)