A Limoux-i pezsgőborok sikerében, a terroir és a bencés szerzetesek mellett, a mai napig fontos szerepet játszanak a szőlőfajták is. A régióban őshonos mauzac [moˈzák] élénk savakkal rendelkezik, ami ritkaság a dél-francia boroknál, ugyanakkor elengedhetetlen vonás a megfelelő minőségű pezsgő megszületéséhez. A Blanquette de Limoux elnevezésű friss pezsgőborban legalább 90%-ban jelen kell lennie a mauzacnak, a fennmaradó részben kizárólag chardonnay vagy chenin blanc [söˈnen ˈblan] adható hozzá. A palackban történő másodlagos erjedés során legkevesebb 9 hónapot pihentetik a bort, majd az üledék eltávolítása után állítják be a végső cukortartalmat, így kapva brut vagy demi-sec Blanquettet. Ezek a világossárga színű, enyhén zöldes beütésű pezsgőborok hosszan habzóak, kellemes aromájukban zöldalmát és tavaszi virágokat hordoznak, ízük friss és gyümölcsös. 

 

A Loire-völgyből származó chenin blanc sikeresen akklimatizálódott Limoux hűvösebb, hegyes-dombos éghajlatához, és a Crémant de Limoux-ban, mely a nemzetközileg ismertebb ízek dominanciáját hivatott kielégíteni, 20-40% között is helyet kaphat. Hasonlóképpen az északabbra fekvő, hűvös Champagne-ból jól ismert chardonnay, mely világfajtaként már 40-70% közötti szereplési mennyiséget tudott kivívni magának. A Crémant de Limoux-ban ilyenformán megfordulnak az arányok a Blanquetthez képest, s a világfajtákkal szemben a mauzac kerül kisebbségbe ─ ha egyáltalán kerül bele ─, legfeljebb 20% erejéig. Az előírt érlelési idő itt már 12 hónap, a bor színe aranysárga, hangsúlyosan aromatikus illata fehér virágokra és kétszersültre emlékeztet. Íze összetett, gyümölcsös, könnyed és friss. A Crémant-nak jellegzetesen könnyedebb és finomabb a habzása, ami még ízletessebbé és elegánsabbá teszi az italt.

 

Végül egy igazi különlegesség Limoux-ból: az úgynevezett Blanquette méthode ancestrale. Itt egy nagyon régi eljárással találkozunk, melynek során a 100%-ban mauzacból álló bort addig erjesztik természetes úton, míg cukortartalma literenként 100 grammra nem csökken. Az erjesztést ekkor megállítják, a mustot lefejtik és szűrik, s ezt a nem teljesen kierjedt mustot töltik palackokba, ahol hő hatására másodszor is erjedésnek indul. Amint a palackban történő (másodlagos) erjedés eléri a megfelelő állapotot, egy hirtelen lehűtéssel pontot tesznek a folyamat végére. E hagyományos, természetes eljárás eredménye egy némileg üledékes, szalmasárga színű, illatában és ízében érett golden almára emlékeztető, friss zamatú, gyümölcsös, lágy Blanquett (4,5 gramm/liter savszinttel, szén-dioxiddal, 70 gramm/liter körüli maradék cukorral és legfeljebb 7%-os alkoholtartalommal). Ezt az italt akár aperitifként, akár desszertek dekadens kísérőjeként is fogyaszthatjuk, leginkább 6-8 °C-ra hűtve.  

 

 

További cikkek a témában: