A futásnak idén lesz először félmaratoni távja, a korábbi években két fontos és szomszédos Tokaj-hegyaljai település, Mád és Tállya között futották le a vállalkozó kedvűek a falvakat összekötő, jelképes 7 km-es távot, két patinás, 17. századi nemesi kúria között. A 21,5 km-es és 7 km-es futások a Kerekdomb Fesztivál egyik programpontjaként, színvonalas koncertek, összművészeti programok és borok között kaptak helyet, így akár Kiscsillagra melegíthetünk és Budapest Bárra nyújthatunk. 

 

Akinek szenvedélye a bor és a futás, előbb vagy utóbb kíváncsi lesz arra, hogy mi történik, ha ezt a kettőt valamiképpen összeköti egymással. A bor és a mozgás mámora hasonló dinamikájú, mind a kettőhöz közösségi élményeket, szabadságot, örömet kötünk. A futó ember előre tudja, hogy ott, ahol a föld energiáinak fontos szerepe van abban, hogy a szőlőből milyen minőségű bor születik, ő is különleges erőket meríthet a futásához. Tállyán nincs hiány ilyen szerencsés együttállásokban - és most már együtt-futásokban sem.

A tavalyi év volt az első, hogy a Borászportál színeiben én is indultam a futáson. Már akkor megígértem a tokaji borvidék egyik legelszántabb 'gyüttmentjének', az Oroszlános Borhotel tulajdonosának, Márton-Kováts Krisztinának, hogy egész évben készülni fogok a következő versenyre, és beszámolok neki a részeredményekről. Krisztina közösségteremtő szándékkal és hagyományteremtő célzattal hívta életre a sporteseményt, sporttal foglalkozó édesapja emlékére, és rengeteg inspirációt adott azoknak, akik meglátták a "lefutnivalójukat" ebben a távban. Idén a felkészülésben a rendszeres terepfutásaim mellett egy két napos tállyai "edzőtábor", előzetes látogatás is sokat segített, ahol a terep fogalma is új tartalmakat kapott: ahogy körülnézel a szőlőhegyen, érzed, hogy az erőterébe kerülsz valami erősnek és fontosnak.

 

 

Bár a kezdeményezés örömfutásként indult, a Kerekdomb Félmaraton mára komoly versennyé nőtte ki magát. A pálya is nehéz: a szőlőhegyen nem érzed igazán a szintkülönbségeket, a dimbes-dombosságot szinte eltakarják a hosszan elnyúló, párhuzamos zöld sorok. De a szintkülönbség ettől még ott van és fel kell rá futni.

 

Mindenki a maga módján hangolódik. Ha a pálya teljesítéséhez előző este egy üveg aszút elfogyaszt a versenyző, ahogy én is tettem múlt évben, azt gondolnánk, a benne rejlő cukor jó alapot ad, hogy a 7 kilométeren végig legyen energiánk futni. Az aszúnak a szőlőcukor mellett viszont van egy másik összetevője is: az alkohol, ami megbosszulja az előző napi italozgatást. A 2015-ös futás során már az első emelkedő után heves szívdobogás lepett meg, és gyorsan leszakadtam az élbolytól. Idén tehát rutinosabban fogok nekivágni, az aszút a futást követő estére hagyom, és két nap tállyai akklimatizációt szavazok meg magamnak a verseny előtt két héttel, Krisztina szíves invitálására.

 

 

Az Oroszlános tökéletes hely arra, hogy a lelked és a tested is ráálljon arra a ritmusra, amit egy itteni tájban történő futás megkövetel. Itt minden egyszerre gyors és lassú, élettelien dinamikus és meditatív. A borhotel éttermében az ételek is ennek a kettősségnek a jegyében készülnek, az élményt igazi, ásványos furmintokkal lehet teljessé tenni. Krisztinával a futásról beszélgetünk a műemléki teraszon, borok és futások évjáratai hangzanak el. A másnapot egy kellemes, beszélgetős, nap- és testébresztős távval indítjuk a dűlőben. A Palota dűlő legmagasabb pontjáról belátni a tállyai medence legszebb részeit. Az izmok melegednek, a szív és a tempó is gyorsul. Aztán késő délután megpróbálkozom a 7 km-es távval, felmérem a holtpontjait, kitapogatom a futócipővel a legádázabb, legalattomosabb emelkedőket. A szőlő velünk együtt fog beérni: mi a célba, ő a szüretre.

 

 

Este 2015-ös tállyai tételeket kóstolunk, eszembe jutnak a tavalyi futás képei. Risztov Éva is ott futott velünk a mezőnyben, a szakadó eső ellenére is mindenki végigcsinálta a távot. Euforikus hangulat uralkodott a rajtnál és a célnál egyaránt. Másnap a félmaratoni távval ismerkedem: a Vároldal szőlőiből még sokáig látszik Tállya tornyainak sziluettje, aztán az első nagyobb szintemelkedés elnyeli a látványt, és ad helyette vadvirágos mezőket, a legszebb szőlőskerteket Tállya és Mád között, váratlan, izgalmas kanyarokat és kaptatókat. Két tó mellett is elfutok, üdítő víztükör és kevesebb emelkedő. A frissítőt idén is a helyi borászok kínálják majd a kijelölt frissítőpontokon. Egyelőre csak vizet töltenek majd, este viszont mindenkit várnak a tállyai pincék. A félmaratoni táv utolsó 7 km-e egyben a Mád-Tállya futás távja is, felismerem a pontot, ahol tavaly leszállt az aszú-köd. Megint felbukkan a fenyők közül Tállya, immár a másik irányból. Körbeértünk: kerek a világ, akár egy borosüveg talpa.

 

Akár a Kerekdomb. Szeptember 24-én találkozzunk a rajtnál!