Puglia 800km hosszan terül el a Földközi-tenger partján egy szűk sávban Olaszország keleti oldalán. Három jól elkülöníthető termőtájat lehet azonosítani, ahol különbözőek a talajadottságok és más-más szőlőfajtákkal dolgoznak. Változatos terroirral találkozhatunk, ez köszönhető az éghajlati különbségeknek, a régiót átszelő domboknak és a tenger közelségének egyaránt.

A szőlőfajtákat tekintve széles skálán mozog a választék, ahol a végtelen sok autokton szőlő mellett a nemzetközi vetélytársak is megjelennek. Szerencsére az utóbbi időben az érzelmesebb borkészítők kampányolnak a helyi szőlőfajták érdekében. Ennek köszönhetően a turistákra sem akarják rátukmálni a chardonnay-t vagy a cabernet-ket. Elsősorban vörösboros régiónak tartják számon Pugliat, de a fehér fajták is reneszánszukat élik.

 

 

 

Pugliaban öt fő területet különítenek el egymástól: Daunia, Murge, Bassa Murgia e Valle d'Itria, Magna Grecia és Salento.

 

 

Puglia legészakibb része. Molise, Campania és Basilicata régiók határainál helyezkedik el. Kontinentális éghajlat jellemző rá, zord tél és gyakran hosszú, forró a nyár. A kitűnő talaj megfelelő ásványi anyagot és vizet tud a tőkéknek biztosítani.

 

 

 

Úgynevezett négyzet alakú plató Puglia közepén. Basilicata határától kezdődik majd elhúzódik nyugati irányban egyészen Bariig. A teljes területe 4000 km. Három különböző részzónát különítenek itt el: Alta Murgia, Minervino Murge és Gravina di Puglia. A terület különlegessége, hogy úgy néz ki, mint egy sziklás sivatag, ami tele van víztartó rétegekkel, repedésekkel. Ez határozza meg a Castel del Monte talaját is, ahonnan a legtöbb DOCG kategóriába sorolható bor kerül forgalomba Puglia tartományból. Az itteni éghajlatta hatással van a tenger is, amely enyhíti a teleket és a nyári forróságot.

 

 

Baritól délre, Brindisi és Lecce tartományok határáig található területeket öleli magába. A talaj általában sík és a klíma sem változékony. Azonban a történelem során két különböző borkészítési gyakorlat alakult ki, amelyben eltér Bassa Murgia és Valle d’Itria. Az előző a kékszőlőnek, míg az utóbbi zóna a fehérszőlőnek adnak otthont. Talajtani szempontból karsztos, mészkőmorzsalékos és agyaggal kevert területek vannak. A vörös talajból a fehér mészkövek darabjai bukkanak fel a felszínen. A tengerszint felett 350 és 420m között vannak az ültetvények. Érdekesség még, hogy kis családi minibirtokok rendezkedtek be a Valle d’Itria területeire, ahol évezredes hagyomány szerint ültetik a fehérszőlőtőkéket.

 

 

 

A Murge lejtőitől a Taranto síkságig és a Jón-tenger partjáig húzódik a Magna Grecia. A vidék egyértelműen emlékeztet arra, hogy a VII. században a görög gyarmatosítás központja volt. A tenger közelségének köszönhetően mediterrán az éghajlat, gyakori a szélmozgás, ami megakadályozza a betegségek terjedését a szőlőben. A sík területeket egy-egy kisebb domb tarkítja. Talaja úgynevezett vörös föld, amely túlnyomórészt agyagos, homokos. Itt található a történelmi borkészítés epicentruma, valamint itt helyezkedik el Manduria vidéke, amely az egyik leghíresebb eredetvédett területe Puglianak (Primitivo di Manduria).

 

A primitivo mellett a negroamaro is elsődleges szőlőfajta a Magna Greciaban. A szüret időpontja mind a két szőlőfajta esetében kiemelkedő fontosságú. A primitivo korai érésű fajta, nevében is szerepel, ezért érdemes nem későn leszedni, mert alkoholossá válhat a bora. A negroamaro jól alkalmazkodik az itteni klimatikus viszonyokhoz, általában könnyedebb bor készül belőle.

 

 

 

Vagy más néven Salento-félsziget, ugyanis körülöleli a Jón- és az Adriai-tenger ezt a földrészt. A területeket sok napfény éri az év során, amelyeknek éghajlata mediterrán. A tenger kedvező hatása itt is érvényesül, az állandó szélmozgás megakadályozza a betegségek elterjedését a szőlőben. A talaj agyagos, de néhány helyen a mészkővel keveredik. Gazdag az ásványi anyag tartalma, jó vízelvezetésű, köves vörös talaj a jellemző, így változatos a szőlő termése, egyedi, karakteres borok születhetnek.

 

A fő szőlőfajta Salento területein a negroamaro, amely különleges minőségű, egyedi borokat képes adni ezen a mediterrán vidéken. Gyakran házasítják össze malvasia neraval, így készül az egyik leghíresebb helyi házasítás a Salice Salentino.