Minden szőlőfajta egy egyediség, hiszen saját különleges jegyeivel kényeztet minket, borkedvelőket. A világfajták nagyszerűsége abban különbözik, hogy mindenhol magába hordozza a rá jellemző tulajdonságokat és közben az adott termőtájat is. A helyi fajták pedig képesek odacsalogatni a borrajongókat, és tökéletesen átadják azokat az illatokat, ízeket, amelyeket csak az adott régióhoz köthetünk. A viognier, ha úgy tetszik egy kakukktojás. Nem nevezném világfajtának, de csupán egy borvidékhez sem köthető, hiszen kóstolhatjuk Dél-Franciaországban, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, Ausztráliában és hazánkban is. Ennek ellenére nem egy chardonnay, még ha sokan ahhoz is hasonlítják. 

A kihalás szélén 

A legkülönösebb története a viognier szőlőfajtának van, amely gyakorlatilag a kihalás szélén állt még 1985-ben, hiszen mindösszesen 32 hektárt regisztráltak ekkor – írja Jancis Robinson a feljegyzéseiben. Ám nem hiába ő az egyik legelismertebb szakíró, hiszen mégis úgy döntött, hogy megemlíti az 1986-ban publikált könyvében. Ekkor szinte az összes művelt viognier ültetvény a Rhone völgy északi részén, a folyó jobb partján volt, Condrieu-ben. Majd 2011-re már a 160 hektárt is elérték a telepítések. 

A viognier pályája egyértelműen felfelé ível, mert nemcsak Dél-Franciaországban kezdték el egyre több helyre telepíteni a fajtát, hanem a világ minden táján híres borászatok foglalkoznak vele. Olaszországi úttörője a piemonti Ascheri (a termelőnél tett látogatásáról beszámolt a Borrajongó.blog.hu) és a toszkán d’Alessandro of Manzano. De berobbant már Svájcba, Adelaide (Dél-Ausztrália), Stellenbosch, Franshhoek (Dél-Afrika), Virginia, Washington, Közép és Észak Kalifornia területeire. 

A hedonista szőlőfajta

A viognier egy testes fehérbort adó szőlőfajta, amelynek valódi eredete nem tisztázott, de a fentiekben említett Dél-Franciaország az elsődleges termelője. A Művelt Alkoholistán bővebben fejtegetik a szőlő eredetét, de biztosat nem állít a cikk szerzője. 

Jellemzően virágos és gyümölcsös spektrumú bort ad. Illatában az érett őszibarack, kajszibarack, mandarin, májusi virágok és a pézsma jellemző. De semmi estre sem tolakodó, émelyítő, ne egy üveg pacsulit képzeljünk el. 

 

A viognier későn érő fehér fajta, ha jót akar magának a termelő kivárja, míg teljesen beérik. A szép parfümös aromák és a test csak akkor mutatkozik meg, ha sokáig kint hagyják a tőkéken. Nehéz a tökéletes érés pillanatát elcsípni, hiszen a savegyensúlyra is figyelni kell.

 

Kétféle stílusát különböztetjük meg a viognier-nak, az egyik a könnyedebb, gyümölcsösebb vonal a másik a krémesebb, fahordós érlelésen is átesett, testesebb tételek. Ez utóbbit gyakran hasonlítják a chardonnay-hoz, ám aromatikailag és savszerkezetben is eltérő, valamint az érlelési potenciál sem bizonyított. Jancis Robinson véleménye, hogy nem igényel palackos érlelést, frissen érdemes kinyitni a palackokat, míg vannak termelők, akik erre rácáfoltak (lásd Domaine Georges Vernay, Domaine Villard, Yves Cuilleron). Egy-egy jobb évjáratból érdemes félretenni pár palackot, ezt már Gál Tibor munkája is bebizonyította.  

 

Milyen ételt párosíthatunk a viognier-hez?

A viognier virágos jegyei és közepes savai nem könnyítik meg a pohárnokok munkáját. Az ételnek fel kell fokoznia a bor gyümölcsösségét és krémes textúráját. A WineFolly.com a következőket ajánlja:

 

 

 

Magyarországra Gál Tibor, egri borásznak köszönhetően került a szőlőfajta, ő telepítette el először a Pajados dűlőben. A mai napig összefügg nevével a viognier, hiszen az ő tanácsára került például a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Széldomb területére. Gál Tibor a hordós érlelést részesítette előnyben, így ő a testesebb vonalat képviselte. Ma már ifjabb Gál Tibor házasításokhoz is használja a fajtát, például a Fúzió küvében.

Az egri borvidéken a Bukolyi és a Gróff Buttler borászatok is készítenek fajtabort a viognier-ból, illetve a szekszárdi Heimann Családi Birtok is komolyabban foglalkozik a fajtával. Heimann Zoltánék 2014-es évjárata inkább a könnyedebb, frissebb stílust követi.