Az Amerikai Szív Társaság (AHA) adatai szerint a téli hónapokban megnő a szívrohamok száma. Ennek egyik oka a fizikai túlterhelés, például a hólapátolás, ami hideg időben rendkívül megerőltető a szívnek, különösen olyanok esetében, akik ülő életmódot folytatnak, vagy amúgy is szívbetegek. A szívbetegek a hőmérő higanyszálának leesésekor hajlamosak a mellkasi fájdalomra és diszkomfort érzésre, vagyis az anginára.

Az AHA éppen ezért mindenkinek azt javasolja, hogy tartsanak rendszeresen szüneteket a hólapátolás közben, ne fogyasszanak nehéz ételeket közvetlenül a lapátolás előtt, és használjanak inkább kisebb lapátot, hogy ne kelljen egyszerre nagy súlyokat mozgatniuk.

 

A napok rövidülésével párhuzamosan sok emberben jelentkezhet a téli depresszió, vagyis a szezonális affektív zavar. A rendellenesség tünetei egyénenként változhatnak, de általában szomorúsággal, szorongással, reménytelenséggel, bűntudattal, öngyilkossági gondolatokkal, kimerültséggel és ingerlékenységgel járhat. Pontos okát nem ismerjük, de valószínűleg az alvást, az energiát és a kedélyállapotot szabályozó agyi vegyületek egyensúlyának zavara idézheti elő. Ez akkor következik be, amikor a melatonin szintje megemelkedik, a szerotonin szintje pedig lesüllyed.

A betegség kezelésre pszichoterápiát, antidepresszánsokat illetve fényterápiát javasolnak.

Minden évben sok száz ember veszíti életét, és ezreket kezelnek a sürgősségi osztályokon világszerte szénmonoxid-mérgezés következtében. A fűtőanyagok égésekor keletkező színtelen, szagtalan gáz behatásának tünetei a fejfájás, kimerültség, hányinger, szédülés és zavarodottság. A szénmonoxid-mérgezés tünetei azonban könnyen összekeverhetők más betegségek tüneteivel. Ha viszont rövid idő alatt egyszerre több ember is tapasztalja ugyanazokat a tüneteket, az jó jele lehet annak, hogy valami nincs rendben.

A legjobb óvintézkedés a mérgezés megelőzésére egy szénmonoxid-érzékelő készülék felszerelése a házban.

Fagyásról akkor beszélünk, amikor a bőr vagy az alatta lévő szövet megfagy. Leggyakrabban a hidegnek közvetlenül kitett testrészeket, például az orrot, az arcot, az állat, az ujjakat, a lábujjakat érinti, és súlyos esetben akár amputációra is szükség lehet.

A tünetek általában fájdalommal és elfehéredéssel kezdődnek. Amikor már elveszik az érzékelés, és nem érzünk fájdalmat a testrészben, a fagyás súlyos. Az orvosok azt javasolják, hogy ha fagyás gyanítható, azonnal menjünk melegre. A házban nem szabad erősen dörzsölni a testrészt, nehogy még súlyosabb sérülést okozzunk ezzel, és meleget se alkalmazzunk közvetlenül a területre, mert ezzel véletlenül megégethetjük az amúgy is sérült bőrt és szövetet. Sokkal jobb módszer, ha az érintett területet szobahőmérsékletű vízbe mártjuk, és addig tartjuk benne, amíg fel nem melegszik. Ha az elfagyott terület felhólyagosodik vagy elfeketedik, azonnal forduljunk orvoshoz.

Hipotermiáról, vagyis kihűlésről akkor beszélünk, amikor egy személy testhőmérséklete 35 Celsius fok alá süllyed. Ez többnyire akkor következik be, ha valaki hosszú ideig hidegnek volt kitéve, de ritka esetben magasabb hőmérsékleten is bekövetkezhet kihűlés. Elméletileg bármilyen, a testnél hidegebb hőmérséklet lehűtheti a testet. Bár nincs abszolút küszöb, leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a külső hőmérséklet körülbelül 7 Celsius fok alá süllyed.

A legnagyobb veszélynek a csecsemők, az idős emberek, és az alkoholt fogyasztók vannak kitéve. Az alkohol felborítja a hőháztartást, és bár eleinte melegség önt el bennünket az alkohol hatására, később ez a melegség elmúlik, és hosszú idő elteltével veszélyessé válhat a hideg. A hipotermia korai szakaszában az emberek fáradtságot, zavart, dezorientáltságot és kontrollálhatatlan remegést tapasztalhatnak. Később megszűnik a remegés, egyáltalán nem érzik a hideget, a bőrük elkékül, a pupillájuk kitágul, és elveszítik az eszméletüket.

A szakértők azt javasolják, hogy lehetőleg még a kihűlés korai szakaszában kérjünk orvosi segítséget, mert később a tünetek nagyon megnehezíthetik a segélykérést.

A hólapátolás is veszélyt jelenthet az egészségünkre. Az American Journal of Emergency Medicine szaklapban megjelent egyik tanulmány arról számolt be 2011-ben, hogy az Egyesült Államokban évente átlagosan több mint 11 ezer felnőtt és gyerek kerül kórházba hólapátolás okozta sérülésekkel. A leggyakoribb sérülés a szívpanasz, a fejsérülés, az izomhúzódás, a vágás, a csonttörés, és különösen a derékpanaszok.

A szakértők szerint azzal lehet leginkább megelőzni az eséseket a havon és a jégen, hogy jól tapadó lábbelit viselünk. A hátsérülések elkerülése érdekében ne emeljük, inkább toljuk a havat a lapáttal. Ha mégis muszáj megemelni, egyszerre csak kevés havat tegyünk a lapátra, és terpeszállásban, behajlított térdekkel hajítsuk el a terhet, derékhajlítás nélkül.