A dolog úgy indult, hogy elmentem párszor a borvidékre a Tokaji Ősz rendezvénysorozatra, és beleszerettem a környékbe. Később két – szintén borkedvelő – barátommal beszélgettünk arról, hogy kellene egy kis pincét vásárolni ott. Akkoriban éppen bajban volt a Tokajicum, és úgy gondoltuk, belevágunk.

 

Persze az csak később derült ki, hogy ez nem egy könnyű műfaj, viszonylag lassan állt a saját lábára a dolog, de végül úgy alakult, hogy az egykori társakat kivásárolva immár egyedüli tulajdonos vagyok.  Szóval, ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, hogy ez nem racionális döntés volt, hanem inkább szerelem.

 

Közben is alakult, természetesen. A közgazdaságban van egy gondolat, amely szerint minden annyit ér, amennyi az a pénz, ami a jövőben belőle várható. Amikor megvettük a borászatot, elkezdtem figyelni más hasonló cégek hivatalos mérlegét, és azt láttam, hogy a tokaji borászatoknak többnyire negatív a mérlege. Úgy tűnt, hogy a bortermelés és a nyereségesség kizárja egymást… (nevet) Később persze kiderült, hogy Villányban, Szekszárdon is vannak olyanok, akiknek sikerül, és nekünk is összejött a Tokajicummal. Amikor hozzánk került a borászat, 30 ezer palack volt az éves forgalma, most 130 ezer. Sikerült egy olyan gazdasági helyzetbe hozni a céget, hogy a fejlesztéseket nem termeli ki ugyan, de egyébként önfenntartó és van egy stabil piaca.

 

 

Amikor el kellett adni a Tokajicum borokat, elmentem egy nagy bevásárlóközpont lánchoz tárgyalni, és azt mondta a beszerző, hogy olyat vigyek, ami másnak nincs. Ez után kezdtünk el megfogalmazni termékeket, és megfelelő arcot adni nekik.

Az egyik ilyen, azóta is nagyon sikeres termékünk valóban a Darázskő Furmint. Ez egy birtokbor, több dűlőről szedjük bele a szőlőt, a darázskő pedig a riolittufát jelképezi, ami az altalaj a vidéken. Ennek a terméknek úgy indult a története, hogy amikor megvettük a borászatot, 54 hordó bor volt a pincében, és a tartályokban. Összekóstoltuk őket és 3 csoportba osztottuk: lett egy szűretlen furmint, egy hordóválogatás és a tartályos tételekkel összeházasított hordókból készült a Darázskő. Később jópár versenyre is beneveztük, legnagyobb meglepetésünkre mindent vitt, talán azért, mert hozza magával a tartályos borok gyümölcsösségét és a hordós tételek testességét, és a kis maradék cukor is könnyebben befogadhatóvá teszi. Hogyha valakinek olyannak tartok kóstolót, aki nincs nagyon oda a hegyaljai borokért, mindig ezzel kezdem. Általában bejön.

 

 

Nagyjából 16 ha területünk van, és valóban vásárolunk is szőlőt, évről-évre ugyanazoktól a termelőktől. Legtöbb esetben „lábon” vesszük meg, ami azt jelenti, hogy nem leszüretelve kerül hozzánk, hanem megbecsüljük a tulajdonossal, mekkora a termés mennyisége, megvesszük, de kint marad még a tőkéken.

 

A Tokaj Kereskedőház az utóbbi időszakban a korábbinál drágábban vásárol fel szőlőt, így az olyan borászatoknak, akik eddig szintén sok gyümölcsöt vettek, érdekévé válik a területek bővítése. Szeretnék a történelmi dűlők legjobb helyein bővülni. A Királygát dűlő pl. felmegy a hegyoldalba, a legfelső részén bakművelésű furmint él, ott például tovább terjeszkednénk.

 

Egyébként Tarcalon, Mádon, Rátkán vannak a dűlőink, történelmi első és másodosztályú területeken. Ezekről minden évben igyekszünk dűlőszelektált, száraz furmintot készíteni, és a házasítások során igyekszünk harmóniát létrehozni a tarcali borok lágyságából és a mádiak ásványosságából.

 

 

Igen, ennek is van egy érzelmi és egy racionális oldala… Próbálunk minél kisebb nyomot hagyni a természetben, és amit lehet, megtermelni zöld energiával. A szőlőben is igyekszünk a lehető legkevesebb nem természetes anyagot használni.

 

Természetes, hogy ez számunkra is fontos, hiszen a bor egyike az utolsó olyan élelmiszeripari termékeknek, ami megőrizte a tisztaságát, és adalékanyag-mentességét, legalábbis itt Európában.

 

A másik része pedig a megtakarítás. A napelemeket pályázatból hoztuk létre, hiszen ez egy nehezen megtérülő dolog, ha van ilyen lehetőség, szívesen élünk vele. 

 

 

Igen, jó húzásnak bizonyult a csomagolt palack. Ebből kettő van jelenleg. A Kedves értékesítése a csomagolás után felrobbant, most pedig a Furmint Primust kezdjük bevezetni. Ez egy száraz, testes, barrique bor. Arra számítunk, hogy a Kedvest mégis inkább nőknek viszik ajándékba, ha egy férfi, egy másik férfinek vinné, furcsa lenne. Abban reménykedünk, hogy a férfiaknak a száraz furmint lesz a jó választás.

 

Boraszportal.hu (@boraszportal_bormagazin) által közzétett fénykép, 2015. Szept 24., 08:42 PDT

 

Amikor megvettük a borászatot, nem voltunk versenyképesek. Sokat gondolkoztunk, mi lesz az, ami segít majd az értékesítésben. Végül kerámia borhűtőt csináltattunk, és díszdobozban, együtt kínáltuk egy palack 3 puttonyos aszúval, később pedig a szamorodninkkal. A 6 puttonyos aszúhoz pedig a római tál mintájára, Sárospatakon készíttettünk libamájsütőt, ezeket is együtt forgalmazzuk. Jelentős mennyiséget tudunk belőle értékesíteni, leginkább karácsony és húsvét környékén.

 

 

Jelenleg alapvetően hipermarketekben értékesítünk, de szeretnénk egy teljesen új terméksorral a gasztronómia irányába tovább lépni. Emellett kacsintgatunk az exportpiacok felé is. Régebben voltak megkeresések nagyobb áruházláncoktól, hogy exportálnák a borainkat, de olyan nagy mennyiségeket szerettek volna, amit nem voltunk képesek megtermelni.

 

Hosszasan gondolkodtunk, hogyan lehetne bővíteni a borászat kapacitását, mígnem kiderült, hogy a palackozó födémje nem megfelelően lett megtervezve az előző tulajdonos idején, emiatt beszivárgott a víz. Előbb meg akartuk erősíteni, de végül az a döntés született, hogy elbontjuk, így beférnek majd az emeletes tartályok, és növelni tudjuk a nálunk készülő borok mennyiségét. Szeretnénk, ha jövőre elkészülne ez a bővítés.

 

Vannak svéd, cseh, szlovák, export tapasztalataink. Utóbbiakba egyébként egy itthon is ismert nagy lánc vitte a borinkat, és nagyon érdekes történet, hogyan kerültünk be hozzájuk. A kereskedelmi igazgató kerti partijára ugyanis 15 házaspárból nyolc a mi Kedves borunkat vitte ajándékba, ez után úgy érezték a cégnél, hogy foglalkozni kell a Tokajicum termékeivel.

 

Még nem beszéltünk róla, de egyébként nagyon népszerű a száraz sárgamuskotályunk is. Ezt úgy szoktam bemutatni, mint „hegyalja rozéját”, hiszen hasonlóan könnyed, illatos és gyümölcsös, mint egy rozé. Szerintem fröccsnek sem utolsó! 

 

Aki nem ismeri még a Tokajicum borokat, annak fontos, hogy Fogl János, a borászunk az illatos, gyümölcsös felfogásban készíti őket, tehát nem hasonlítanak a régi, oxidált tokajikra.

 

 

 

Hogy régen milyen volt a tokaji bor, nem nagyon tudjuk. Maximum arról vannak emlékek, hogy milyen volt az én gyerekkoromban. Akkoriban egyébként én inkább söröztem, és két dolgot sehogy sem tudtam megérteni: a tokaji aszú és az egri bikavér hogyan lehet világhírű? Mindegyik marta ugyanis a torkomat, és borzalmasak voltak.

Hegyalja valóban nemzetközileg is mérhető borvidék, de ez egyelőre sem az itteni borok, sem a szőlőterületek árában nem mutatkozik meg. Előbbiekében persze azért sem, mert rengeteg rossz termék volt és sajnos még jelenleg is van a piacon. 

 

Ez az első borvidék Magyarországon, amelynek volt saját palackja, de sajnos ezekbe a palackokba bármilyen ital belekerülhetett. Nincsen meg az a biztonság, hogy ha leveszek egy tokajis palackot, akkor abban jó minőségű bor van. 

 

A vidék adottsága egyedülálló, így itt vannak a befektetők nem csak belföldről, külföldről is, de minél előbb újra fel kell kerülni a térképre. Ezen kell dolgoznia mindenkinek, hiszen hogyha hosszú távon nem termelnek nyereséget a borászatok, el fog menni a befektetők kedve a befektetéstől. Tesztelhetünk dűlőket évtizedekig, csak az a kérdés, hogy van-e annyi időnk.