A keleti Káli-medence északi felében az alapkőzetet a földtörténeti középkor triász időszakának dolomit és mészkő képződményei, valamint az őket takaró, pannon homok alkotják. A nyugati rész – elsősorban Rezi, Balatongyörök és Balatonederics – alapkőzete a dolomit és a márga. A pannon homok mennyisége nem számottevő, a bazaltréteg teljesen hiányzik. A területeket magasabb vályogtartalmú, barna erdei talajok alkotják, így rendkívül nagy változatosságot mutatnak: homokkő málladék, löszön agyagbemosódásos, közepesen kötött barna erdőtalaj, barnaföld, csernozjom barna erdőtalaj, lejtőtörmelékes vályogtalaj, egyes területen köves, földes kopárok fekete nyirokkal.

A talajtípusok úgynevezett zonális talajok, amelyek övezethez illeszkedő, az adott földrajzi térség éghajlati és növényzeti adottságainak megfelelő talajok. Ezek a klímazónák a poláris, a tundraöv, a magasabb földrajzi szélességen a nedves és száraz öv, passzátöv, szavanna és az örökzöld, trópusi esőerdők öve. A nedves kontinentális földrajzi övben a legáltalánosabb a barna, a szürke, a fekete mezőségi talaj, másik közismert nevén a csernozjom. Ezek agyagosodó talajok, amelyeknél nem szélőséges a kilúgozás, de a szemelvényben agyagvándorlás megy végbe. A kilúgozás a talajmállás eredménye, amikoris a bomlás során az elemek egy része újra egyesül, új ásványt alkotva, egy része pedig oldható lesz és ki is oldódik a talajszelvényből. A kémhatás savanyú, magas szervesanyag hulladékkal, magas kalcium-, magnézium- és nitrogéntartalommal.