A Lesencetomajtól és Lesencefalutól pár percre fekvő vízimalom 350 éves múltra tekint vissza, a környékbeliek Gubacsi malomként ismerik. Bár lapátjait elbontották, a mellette csörgedező Lesence patak kétségtelenül hangulatossá varázsolja környezetét. A malom mellett két, valamivel fiatalabb épület is található. A molnár házát korábban visszabontották, medencét alakítottak ki benne, nemrég azonban fölé építettek egy szintet, így a medence már télen-nyáron használható. E két épület mellett egy harmadik fogja közre U alakban a barátságos belső udvart. Az épületegyütteshez másfél hektárnyi kert tartozik két tóval, játszótérrel, homokos sportpályával.

 

A Villa Fiore név mindössze pár éves. Az a házaspár adta, amelyik megvette és elkezdte felújítani az épületeket. Ők határozták meg a stílust, és szenvedélyesen fogtak neki az építkezésnek. A válság miatt azonban eladni kényszerültek a birtokot. Az új tulajdonos folytatta a megkezdett munkát, és a menedzsmenttel együtt alakította ki a hely jelenlegi formáját. A jövőre vonatkozóan is sok fejlesztési terv van, amelyek a támogatások függvényében az elkövetkezendő években valósulhatnak meg.

A Villa Fiore a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban található. Budapest határától nagyjából két óra az út, legnagyobb részt autópályán és autóúton. Ez szerencsére nem érinti a nyáron igen forgalmas és lassú 71-es utat.

Bár a honlapon lévő térkép és leírás pontos eligazítást nyújt, a vendégek gyakran eltévesztik az irányt, és betérnek Lesencetomajra. A kocsibehajtó után egyébként hatalmas (Hollywood táblára emlékeztető) felirat díszeleg egy kis dombocskán. Bár az épületegyüttes az út mellett helyezkedik el, zajt a legtöbb helyről kevéssé, vagy egyáltalán nem lehet hallani.

A hely vonattal is megközelíthető, bár Lesencetomajra ritkán járnak vonatok és vasútállomás is kissé bizarr. Tapolca ugyanakkor közel van, és ide is szívesen kimennek a vendégekért kisbusszal.

Viszonylag egyszerű megfogalmazni a Villa Fiore alapkoncepcióját, amely a toszkán hangulatra és a családias környezetre épít. Ennél azonban többről van szó, amelyet akkor ért meg igazán az ember, ha eltölt itt néhány napot. Addig be kell érnie azokkal a kifejezésekkel, amelyek mind jellemzik: malomépület, színes szobák, patak, bio tó, Toszkána, Provence, rusztika, Balaton felvidék, balatoni borok, gourmet ételek, falusi turizmus, romantikus / barátságos / házias / családias hangulat.

Ennek megfelelően a vendégkört is első sorban párok alkotják, akik nyugodt, vagy akár romantikus napokra vágynak, távol a város zajától. Emellett persze gyermekes családok is szeretik a helyet (hiszen számukra is akad programlehetőség), de mindenképpen egy igényesebb rétegről beszélhetünk, akik a bor, a gasztronómia iránt is érdeklődnek. Általában egymásnak ajánlják a Villa Fiorét, ami biztosítja, hogy a vendégek hasonló igényekkel rendelkeznek.

Ha valamit ki kellene emelni a jellemzők közül, az a természetesség lenne. Ez jelenti egyrészt a környezetet, másrészt az üzemeltetést, nem utolsó sorban pedig azt a hozzáállást, amivel vendéglátóink fogadnak

bennünket. A Tóth-Gruber házaspár, Viktor és Niki (balra) részben tulajdonosként menedzseli a helyet. Korábban is vendéglátással foglalkoztak, ami érződik rajtuk: ez az életük, mindent személyesen felügyelnek, és minden vendéggel személyesen foglalkoznak.

Az üzemeltetésben is hangsúlyt kap a természet közeliség. Az üzemeltetéshez szükséges vizet karsztforrásból nyerik (amely bánatukra sajnos nem termálvíz, de) aminek a kéntartalmát érezzük is, amikor a csapot megnyitjuk. Magas kalciumtartalma miatt fogyasztása nem ajánlatos. A napkollektorok főként nyáron segítik az energiaellátást, ősztől pedig a fatüzelésű (faelgázosító) kazán gondoskodik a meleg vízről, valamint a fűtésről. Néha érezzük is a füstös illatot, ami kellemes hangulatot áraszt.

A környezettudatosság a konyhai alapanyagok beszerzésénél is tapasztalható, hiszen igyekeznek minél közelebbről vásárolni azokat. De erről kicsit később.

Mondhatnánk mediterránnak az épületek stílusát, de ez a kissé elhasznált kifejezés bizonyosan félrevinné a valódi hangulatot. Pontosabban kifejezi a toszkán, provanszi jelző, és az ehhez kapcsolódó rusztikusság az élményvilágot. Ez pedig remekül illik a Malom épületéhez és a környezethez – és megjelenik mind a közösségi terekben (recepció-étkező, és a kályhával felszerelt télikert), mind a szobákban.

A hat szobát és két lakosztályt színek szerint nevezték el, és hangulatukat is ehhez igazították. Így minden szobának megvan a maga bája, de szerencsére a színek nem uralkodnak el a belső tereken, inkább csak az alaptémát adják. Így már érthető, hogy a visszatérő vendégek is ragaszkodnak kedvenc szobáikhoz, amit bizony néha nehéz menedzselni. A szobák általában pótágyazhatók, illetve eleve van plusz kanapé bennük.

A malomépületben található a Rosso (egyértelműen a romantikus hangulat szerelmeseinek, ahol az ablakból a patak és néha a mezőn vadak láthatók), a Nero két szobája (amelyek szerencsére nem is annyira feketék, és a baldachinos ágy valamint a sarokkád kifejezetten hangulatossá teszik), az Argento (amely sok vendég favoritja, valószínűleg a szobában lévő kád miatt), valamint a Bruno (amely visszafogottságával, kilátásával nyújt egyedi hangulatot). A belső kertből nyílik a Verde (ami kellemes zöldes árnyalataival, a beugróban elhelyezett franciaággyal nagyon kuckós), valamint az Azzurro (ami közvetlen kertkapcsolata miatt különleges).

A fedett medence fölött került kialakításra két új szoba, bár 50 négyzetméteres alapterületük miatt ezekre inkább a lakosztály kifejezés illik. Mi a Levendula melletti Biancoban szálltunk meg, ahol szintén a szobában található a fürdőkád, és stílusában letisztultabb, de ugyanolyan igényes, mint a többi szoba. Az amúgy 2x2 méteres ágy a hatalmas térben normál méretűnek látszik, és a közepesen kemény fekvőfelület jó pihenést biztosított.

Nem csak az épületekben, hanem annak környezetében is ügyeltek a részletekre. Érdemes kiemelni a „vizes” lehetőségeket, főként a természetes kialakítású bio tavat, amely nyáron úszómedenceként szolgál. Kemikáliákat nem használnak a tisztán tartásához, és mellette a napozóágyakból a napraforgómező látható. A kert távolabbi felében van egy másik tó, ahol öntözéshez gyűjtik az esővizet, illetve a karsztvizet tárolják. Látványban ez sem marad el túlzottan társától, de ebben csak békák és egy csuka úszkál. A főépület tövében, egy kis tető alatt kapott helyet a jacuzzi, illetve – ahogy már írtuk – a „molnár házában” található a belső medence.

A medence egyik fele sekély, így gyerekeket is beengedhetünk felügyelet mellett, valamint itt is kialakítottak két vizes masszázsszéket. (Belépésnél vigyázzunk, mert a medence alja kissé csúszós.) Az épület aljában elhelyeztek még egy finn szaunát is zuhanyzóval. Az előteret szokták igény esetén átalakítani 20 fős konferenciateremmé (elrejtve ilyenkor az eredeti funkcionális részeket). Nagyobb társaságok fogadására (így például esküvőkre) leginkább a nyári időszakban alkalmas tehát a Villa Fiore, hiszen ekkor lehet igénybe venni a külső tereke

A wi-fi kapcsolat mindenhonnan jó, a szobákban kábeltévé van. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a hely állatbarát.

A kertben van homokos röplabda/focipálya, gyermek játszótér, petanque pálya, valamint edzőpálya több állomással, amelyet jelenleg még fiatal fák szegélyeznek. A patak nádassal benőtt partján szívesen sétálnak a szállóvendégek, a belső udvaron álló fűzfa pedig kellemes klímát biztosít a nyári melegben – amihez kifejezetten jól jönnek a hűtővederben szervírozott balatoni borok.

A programok tekintetében azonban nem ezekre helyezik hangsúlyt, sokkal inkább a környéken található pincészetekbe történő kirándulásokra. De ezekről majd ott szólunk részletesen.

A bőséges reggelit a szoba ára tartalmazza. Ebben 2-3 féle sajt, krémsajt és 5 féle felvágott található, hozzá zöldségekkel (paprika, paradicsom, hagyma, uborka). A házi lekvárok külön figyelmet érdemelnek (amelyeket Niki édesanyja főz), valamint a pékáruk is. Mind a fehér kenyér, mind a zsömle, a főzött hosszúkás kifli, az édeskés tekert buci, valamint a kalács is kiváló minőséget képvisel, amelyet nem csak a textúrájukon, de az ízükön is éreztünk. Ha ügyelünk az alakunkra, akkor választhatjuk a bio búzapelyhet, és a házi joghurtot is a nap indítására.

A vacsorára nagy hangsúlyt fektetnek. Ahogy tapasztaltuk, a magyar konyha van középpontban, amit kiegészítenek olasz, vagy egyéb fogások. Azonban ne a szokásos gulyás-pörkölt-somlói, vagy éppen tészta-pizza-tiramisu kombinációkra gondoljunk (ld. keretes írásunkat). Nyáron 3-3 előétel és leves, 4 főfogás és 2 desszert közül lehet választani (a kis létszám miatt ezt délután meg kell tenni), szezonon kívül a fogásokon belül a variációk száma eggyel csökken. Bármely három egymást követő fogás menüt alkot, és egységesen 3990 forintért kínálják (de külön-külön is korrekt áron hozzájuthatunk az ételekhez).

A kínálat minden nap változik, így igazán sokrétű gasztronómiai élményben lehet részünk. Az ételeket a házaspár találja ki, és szakács segítségével főzik, sütik le. Ügyelnek arra is, hogy fogásonként egy étel vegetáriánus legyen, és egyedi igényeket is figyelembe vesznek. Falusi turizmus révén – a környékbeliek és az átutazók nagy bánatára – a hely jelenleg nem üzemelhet étteremként, de a tervek között szerepel az ilyen irányú fejlesztés.

Ottlétünkkor igyekeztünk minél többféle ételt megkóstolni, amelyeket már felsorolni is nehéz. Ezért kiemelünk néhány fogást, ami különösen ízlett, kezdve talán a salátával, mely mindannyiszor egyedi élményt nyújtott a különböző dresszingeknek köszönhetően. Az előételek közül nagy élmény volt a füstölt pisztráng tatár, amelyben az orda sajt, valamint a füstölt és fűszeres ízek kombinációja egészen pompásan állt egésszé. Nem mindennapi volt a frico, ahol a karamellizált, pirított hagyma ágyhoz remekül illettek a különböző olvasztott sajtok.

A levesek közül nehéz lenne választani, különlegessége miatt talán a szilva krémlevest emelhetnénk ki. A gyümölcs és a tejszín krémes állaga, egységes ízvilága, a citromfüves habgaluska, valamint a kertben frissen szüretelt gránátalma darabkák remek kombinációt alkottak. A többi leves (húsleves, zöldségkrém leves, tárkonyos csirkeragu leves) is harmonikus volt, a karakteres ízeken érződött a minőségi alapanyagok és a friss fűszerek hatása. Csupán a húslevesnél adtunk hozzá némi sót.

A főételek közül a szegfűgombás vaddisznóragu igazi nagyágyú volt. Az ízhatást fokozta a benne lévő szarvasgombás szilvalekvár, valamint a boróka. Még a hozzá kínált házi burgonyakrokett is különleges volt a maga nemében szerecsendiós íze miatt. Emellett a sült kacsa pazar volt a lilahagyma-lekvárral, de a római módra készített borjú is nagyon harmonikus volt a maga egyszerűségével.

Egyedi élményt nyújtott a „rozmaringos crumble szilvás mascarpone habbal”, ahol az édes, savanykás és fűszeres ízek izgalmas kombinációjával találkoztunk. (Itt egyébként a mascarponét natúr ordával helyettesítették, ami valamivel lazábbá, kevésbé krémessé tette a desszertet.) A gesztenye miatt a trüffeltorta állaga könnyedebb volt, mint egy átlagos brownie-é, és jól passzolt hozzá a vaníliafagylalt.

Az ételekre összességében jellemző volt a különlegesség, ami nem az extremitás irányába mutatott, a megszokott ízekhez képest nem mást, inkább többet adott. Az adagok gyakran kifejezetten nagyok voltak (két tányér leves, fél kacsa), így kihívást jelentett a három fogás elfogyasztása. És amit feltétlenül ki kell emelni az a tálalás: már a látvány is önmagáért beszélt. Egy falusi vendégasztaltól ez semmiképp sem nevezhető megszokottnak.

Viktor ügyelt arra, hogy ne legyen üres a poharunk. Minden fogáshoz kérhettünk bort, sőt akár többet is kipróbálhattunk egy-egy ételhez. Ez pedig tovább fokozta az amúgy sem mindennapi gasztronómiai élményt. Mi egyszerűbb Aklan, kézműves Szászi és testes Villa Tolnay borokat kóstoltuk – némelyikük igen jó párost alkotott a hozzá tálalt étellel.

Az ételek készítésekor vendéglátóink nagy hangsúlyt fektetnek az alapanyagokra. Lehetőség szerint mindent környékbeli termelőktől, kézműves manufaktúráktól szereznek be (pl. sajt, pékáru, zöldség). Amennyiben nem tudnak megfelelő minőségben (vagy áron) hozzájutni ezekhez, úgy a nagyobb cégek is szóba jöhetnek, azonban itt is minőségi, „érzékszervi” próbának vetik alá az ételeket. A tejet, tojást, felvágottat sajnos nehéz háztájiból vásárolni, hiszen ezekhez legtöbbször hiányzik a megfelelő termelői minősítés. Érdemes megemlíteni, hogy a zöldfűszerek nagy része saját kertből származik, így frissen kerül az ételekbe.

Amennyiben különleges alapanyagokat találnak (például vaddisznó), akkor a fogásokat is ezekhez igazítják. Volt szerencsénk a (káptalantóti) piacra is elkísérni őket, ahol már kitapasztalhatták, hogy melyik ételt melyik árustól érdemes beszerezni.

A Villa Fiore kiemelten foglalkozik a borokkal. Folyamatosan látogatják a környékbeli – gyakran kis, kézműves – pincészeteket és tesztelik a tételeket. Így állandó kínálatot ne is várjunk (ahogyan az ételek esetében sem), hiszen mindig az éppen legjobb formájukat mutató borokat keresik és kínálják. Szerencsére a hely több borvidékhez is közel helyezkedik el (Balatonfüred-Csopak, Zala, Somló, Dél-Balaton, de elsődlegesen Balaton-mellék és Badacsony), ahol bőven akad megfelelő választék. Kihívást talán a rozé és nagy vörösbor megtalálása jelenti a közvetlen közelből, de azért itt is találkozhatunk izgalmas tételekkel.

Missziójuknak tekintik a környékbeli borokat, borászatokat megismerni és megismertetni a vendégekkel. Ezért a borokat szívesen megbontják akár egy deci kedvéért is (mert „úgyis elfogynak”), és gyakori, hogy a vendégek délután is kortyolnak 1-1 pohárral. Természetesen a vacsoramenübe is sokszor kerül borral készült étel.

A borokat azonban nem csupán helyben kóstolhatjuk, hiszen a kisbuszos túrákat is szerveznek környékbeli borászatokba. (Jelenleg is van olyan kétéjszakás csomagajánlat, amiben a reggeli mellett egy vacsora menü, és egy pincelátogatás szerepel.) Mi a Szászi pincénél jártunk, ahol a tipikus helyi tételek mellett izgalmas volt a friss Cabernet Sauvignon, és a testes, komplex Rózsakő.

Kiemelten érdemes tehát szólni a pincelátogatásokról. A Balaton-felvidék bőségesen kínál felfedezésre váró borászatokat, amelyeket néhány perc alatt elérhetünk kisbusszal (ld. keretes írásunkat a házigazdák által felsorolt pincékről).

A környék természetesen egyéb látnivalókkal is rendelkezik. A Western Park (Nemesvita 3 km), a Tavasbarlang (Tapolca 7 km), az Afrika múzeum és golfpálya (Balatonederics 8 km), a Sümegi vár (18 km) mind érdekes programmal szolgálhat. De célpont lehet Szigliget (10 km), Keszthely (18 km), az itt található Festetics Kastély (20 km) a Vadászati, Modellvasút- és Hintó- és Babamúzeummal, valamint Hévízen a Tófürdő (25 km), és Kehidakustányban a Termálfürdő (30 km). Valamivel távolabb van Tihany (45 km), Balatonfüred (55 km), vagy akár a Sobri Jóska Élménypark (Kislőd, 50 km).

Nehéz lenne bármit is kiemelni a tapasztalataink közül, de a fenti írás reményeink szerint érzékeltette a Villa Fiore hangulatot. Az mindenesetre látszik, hogy a hely a nyári szezonon kívül is megfelelő kikapcsolódási lehetőséget nyújt. Aki a zsongást, aktív kalandokat, Balaton partot kedveli, annak persze nem ez lesz a választása. Aki viszont az üdüléshez másik oldalról közelít, annak bizonyosan tetszeni fog a hely, a gasztronómia, a környék a pincelátogatásokkal, és úgy érzi majd, mintha egy tehetős és barátságos Toszkán unokatestvérhez ment volna látogatóba.