A szekszárdi Fürdőház utca, a régi vármegyeháza egy enteriőre, a Remete kápolna, a platánok övezte sétány, a kórházi kápolna barnás-vöröses szépiaárnyalatokkal megfestett képéről első látásra talán senki nem mondaná meg, hogy nem vízfestmények; az akvarellek nyomán vinorellnek nevezett képeken a festéket a vörösbor antocianinja adja - mondta a távirati irodának Czirok Róbert, akinek szeptember 20-án, a szekszárdi Bormúzeumban nyílik kiállítása.

 

A boros címkéket is tervező és tetováló szalont vezető 39 éves, autodidakta alkotó vinorelljeihez csak jó színanyagú, szekszárdi borokat használ: kékfrankost, merlot-t, cabernet-fajtákat, kadarkát és rozét. A vármegyeháza világos tónusait rozéval hozta létre, a kórházi kápolnát pinot noirral, kékfrankossal és rozéval, a Garay teret pedig kékfrankossal festette meg. Lázár Ervin portréjához - aki Szekszárdon érettségizett és borkedvelő ember hírében állt - merlot-t, Illyés Gyula arcmásához szintén pinot noirt és rozét használt. A kiállítás megnyitóján egyébként - a már elfogyott évjáratok kivételével - meg is lehet kóstolni majd a festéshez használt borokat.

Lehet azt mondani, hogy belemártjuk az ecsetet a borba és közben iszogatunk, de nem ilyen egyszerű borral festeni - válaszolta a technikát firtató kérdésre a vinorellspecialista.

"Sokat kísérleteztem azzal, hogy hogyan lehet a borból stabil színanyagot előállítani, ami ultraibolya-sugarak hatására nem veszíti el a tónusát" - jegyezte meg. A legnagyobb probléma ugyanis az, hogy a bor idővel fakul, ezért eleve a pigmenteket megkötő akvarellpapírra fest, a képet lakkozza, és a "borfestékhez" is ad lakkot. A különböző árnyalatokhoz a bort módosítani kell: a halványabb, narancshoz közel álló színt citromsav, a mélyebb, kékes tónusokat szódabikarbóna hozzáadásával éri el.

Czirok Róbert három éve kezdett vinorelleket festeni, a technikát azelőtt nem is ismerte. Felidézte: egy szekszárdi pincének tervezett boros címkéket, amikor véletlen kifolyt a bor a talpas pohárból, és látta, milyen szép nyomot hagy a papíron. Arra gondolt, hogy a címkéket a palackban lévő bor lenyomatával díszíti. Később rájött, hogy a bor mesterséges öregítésével koncentrált festékanyag jön létre. A vinorell megfestése azért sem egyszerű, mert gyorsan kell dolgozni vele; öt-hat óra alatt be kell fejezni a képet, és - az akvarellhez hasonlóan - nincs javítási lehetőség. Többnyire lágy kontúrokkal ábrázol, a kórházi kápolna képét azonban mérnöki pontossággal készítette el. Ehhez egy négyes méretű ecset szálainak végét három-négy kivételével levágta, és a maradékkal húzta meg a tűéles vonalakat. Nagyjából ez az egyetlen, amiben a borral festett kép hasonlít a tetováláshoz - mondta -, hiszen ott is precíz, vékony vonalakat kell húzni.

A borfestmények alkotójának - aki fiatalon ígéretes kollázsokkal jelentkezett, majd felnőttként is képezte rajztudását - nem ez az egyetlen kapcsolata a borral: nemzetközi borversenybírói képzettséget szerzett, közel húsz szekszárdi borászatnak tervez címkéket, marketing szakemberként pedig pincék arculatát tervezi. Szőlője is van, de a borkészítést képzett borászra bízná.

Ahogy fogalmazott, fiatalon maga is világmegváltó anarchista képzőművésznek készült, aki lógatja a lábát a Dunában, de gyorsan rájött, hogy ez nem az ő világa. Szavai szerint a képzőművészek és közte az az egyik különbség, hogy ő mindig el tudja adni a képeit.

Minden komoly "tetkósnak" van egy másodlagos médium, amelyben meg kell nyilvánulnia - mondta. A tetoválás terén nem érik az embert nagy sikerek, de amikor az általa tervezett boros palack nyert szépségversenyt, az sokkal nagyobb elismerés volt, mint amikor egy nemzetközi tetováló versenyen százan-százötvenen kezet ráztak vele.

Czirok Róbert elmondta azt is: Szekszárd régi arcát szeretné ábrázolni régies stílusban, legújabb terve egy panorámakép készítése a városról úgy, ahogyan a Sárköz felől látszik.

Bűn lenne szekszárdi borral Villányt vagy Egert festeni, de nincs kizárva, hogy elkalandozzak más vidékek felé is - tette hozzá.