Ám ha mindenképpen el akarjuk kerülni a viccesnek induló, majd feszengésbe átcsapó és kínosan végződő jeleneteket, még nem késő beiratkozni egy „gyorstalpaló” táncoktatásra sem.
Táncrend a lelke mindennek
Mivel a tánc a felkéréssel kezdődik, először ennek a kis „szertartásnak” a szabályait vesszük sorba. A felkérés minden esetben a férfi dolga, és ezt bízzuk is rá teljes nyugalommal, ne tegyünk finom utalásokat arra, hogy már mennyire táncolnánk, ne kezdjünk el hangosan ritmust dobolni cipőnkkel az asztal alatt, miközben demonstratív módon jobbra-balra kígyózunk a zene dallamaira a felsőtestünkkel, az olyan megjegyzésektől pedig, mint a „Nem kér(sz) fel végre?”, végképp tartózkodjunk! Az asztaltársaságban ülő férfiaknak valamennyi ott ülő hölgyet illik megtáncoltatni, az asztalnál ülő fővendég – ha van ilyen – feleségével, partnerével, illetve, ha ilyen nincs, akkor természetesen a saját partnerével kezdve, és ezután folytatva a sort a többi hölgyvendéggel.
Nem kell az uraknak leragadniuk saját asztaltársaságuknál, másik asztalnál ülő hölgyeket is felkérhetnek, ennek azonban külön szabálya van: kis meghajlással az illető hölgyet férjétől (kísérőjétől) előbb el kell kérniük.
Még ha úgy is érzik az urak, hogy megtalálták kedvenc párjukat - vagy egyenesen magát Hamupipőkét - akivel szívesen áttáncolnák az egész éjszakát, egy és ugyanazon hölgyet akkor sem illik sokszor felkérni, és ezzel „kisajátítani”. Hölgyeknek tilos felkérést visszautasítani, illetve csak megalapozott indokkal (hiszen elfáradhattak a táncban, feltörhette a cipő a lábukat). Ha így tesznek, azt a táncot mással már nem táncolhatják, mi több, a visszautasítást követően kb. fél óráig nem mehetnek el mással sem táncolni.
A kellemetlen szituációkban történő felkérést (például túlságosan ittas az „úriember”, vagy túlzott hevülettel veti bele magát az udvarlásba) is hasonlóképpen illik „leszerelni”, persze ez a megoldás csak ideig-óráig működik, ugyanis, ha később másokkal táncolunk, és a visszautasított fél ezt kiszúrja, nem kerülhetjük el, hogy újra és újra táncpartnerünknek ajánlkozzon majd. A tánc közbeni lekérés nem ildomos, egy zeneszámot mindenképpen illik végigtáncolni, de legfeljebb csak két zeneszámra szólhat az adott táncpartner társasága.
És ezért most táncolunk…
Ha már túl vagyunk a felkérés és annak elfogadása – netán visszautasítása – körüli szabályok ismeretén, induljunk a táncparkettre! A bálokban manapság már nem kizárólag csak keringőzni és polkázni lehet, bár tény, hogy a klasszikus báli táncokból sem árt felkészülni. Első és legfontosabb szabály, hogy a táncparketten tilos tolakodni, tánc közben mindig „idomítsuk” magunkat a táncparkett méretéhez, ne próbáljunk kitűnni a tömegből, és kerüljük az olyan figurákat, amelyeket a partnerünk még érezhetően nem tud. Talán mondani sem kell, hogy cigarettának, ételnek, italnak a táncparketten nincs helye, ezeket tilos oda magunkkal vinni.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy illik-e tánc közben beszélgetni, cseverészni. Általánosságban elmondható, hogy nem bűn beszélgetést kezdeményezni, hiszen gondoljuk csak végig, milyen kínos lenne a partner feje fölött félrenézegetve táncolni, arra várva közben, hogy csak ez a zeneszám érjen már véget. Éppen ilyen kínos – hacsak nem fűznek romantikus szálak táncpartnerünkhöz - némán a szemébe nézve „bámulni”. Éppen ezért az illem szerint a férfi partner szórakoztathatja tánc közben a hölgyet, ez azonban nem lehet egyenlő az időnkénti hamis dudorászással, illetve a hölgy hátán hevesen ütögetett ritmussal. Engedélyezett tehát a beszélgetés kezdeményezése, de a téma mindig szorítkozzon kedves bókokra, illetve a hölgy hangulatára irányuló kérdezősködésre (hogy érzi magát, hogy tetszik a bál, a menüsor, stb.), semmiképpen ne bonyolódjunk mélyreható beszélgetésekbe. Függetlenül ugyanis attól, hogy milyen jellegű az ismeretség az adott partnerek között, nem a bál táncparkettjén kell megbeszélni például főnök-beosztott páros esetén, hogy elküldte-e beosztottunk azt a fontos levelet, amit még délelőtt kértünk, férj-feleség esetén, hogy ki viszi reggel a gyerkőcöt iskolába, vagy üzleti partnerek esetén, hogy vajon hogyan is áll a másik cég szénája.
Borbálok anno – A III. Magyar Borok Bálja
Miután sorozatunk korábbi részeiben megismerhettük a bálok hagyományait, felelevenítettük a 2006-ban megrendezett
I. Magyar Borok Bálja hangulatát, a későbbiekben pedig egy kis báli etikett kíséretében a
2007-es borbál eseményeit, nézzük meg, 2008-ban hogyan zajlott a III. Magyar Borok Bálja! Az előző évi helyszínnel megegyezően újra az Igazságügyi Palotában került sor az eseményre, melynek fővédnöke Dr. Vizi E. Szilveszter volt. Az est háziasszonyaként Borbás Mária teljesített szolgálatot, míg a házigazda szerepet Dr. Csizmadia András töltötte be. Mint a korábbi években mindig, 2008-ban is megjelentek az eseményen az Év Borászai a Pannónia Női Borrend kíséretében. A Vivat Bacchus énekegyüttes előadásában hallható bordalokkal színesített este középpontjában ismételten az a borvacsora állt, amelyben az ínyenc fogásokhoz kiválóbbnál kiválóbb borokat társítottak, így Malya Ernő Budai Irsai Olivér 2007-es, Figula Mihály Szilénusz Cuvée 2006-os, Kamocsay Ákos Neszmélyi kései Hárslevelű 2006-os, Árvay János Tokaji „Istenhegy” Furmint 2006-os, Gál Tibor Egri „Pajados” Cuvée 2006-os, valamint Szepsy István Tokaji édes Szamorodni 2003-as tételét. Sor került a minden évben odaítélendő
Gál Tibor Emlékdíj átadására is, ezt az elismerést 2008-ban Gere Attila kapta meg. A borok kóstolgatásáról pedig a borvacsorát követően sem kellett lemondani, lehetőség nyílt Tiffán Ede, Gere Attila, Bock József, Polgár Zoltán, Takler Ferenc, Vesztergombi Ferenc, Thummerer Vilmos, Vincze Béla, Frittmann János, és Garamvári Vencel egy-egy tételének kóstolására.