„Minden bornak története van. Története országokról, régmúlt háborúkról, uralkodókról, tőkéről és tőkékről, városokról és a vidékről, szegényről és gazdagról, a kőről, a napról, tavaszról és őszről. Egy történet, amiben népek és borok jönnek-mennek, ahol mindig sokat és jót esznek, isznak, ahol mindig az odaillő zene szól és a díszlet is tökéletes. Történet kultúráról és rólunk, emberekről. Emberekről, akik hisznek valamiben. Mi hiszünk a jó borban! „

Ez a Lakatos Péter üzletvezető által deklarált ars poeticája a Drop Shop-nak, a Jászai Mari téri techno-borbárnak, ahol naponta több mint 60 bort kínálnak, válogatva a világ legizgalmasabb borvidékeiről és Magyarországról egyaránt. Kínálatukban kiemelt szerepet kapnak saját kedvenceik, a champagne-ok, olasz, spanyol, magyar pezsgők, melyekből minden nap több mint egy tucat kóstolható. Pálinkáik közül pedig szintén bármelyiket megbontják.

 

De ami talán ennél fontosabb, az a vendéglátás milyensége. Minősége! A magam részéről: szeretem, ha van egy borlapon külföldi rajnai rizling vagy pinot noir, az se baj, ha a mainstream-ből. Ha van rá időm, és az előbbi módon lehetőségem is, mindig kikérek egy magyar furmintot vagy egy olaszrizlinget, pár(baj)ba állítva egy nem magyar rajnai rizlinggel. Ugyanezt szeretem megtenni egy magyar kadarkával és egy külföldi, de nem újvilági pinot-val. Vagy: magyar kékfrankos vs. osztrák kékfrankos. A Drop Shop-ban pedig erre abszolút van lehetőségem, de azért nem fogom itt  mostsulykolni: TÉRJENEK BE ÖNÖK IS!,

mert szimplán csak meg akarom nekik köszönni, hogy az október 19-i, a Gerbeaud-házban tartott Nagy Olaszrizling Kóstolónk egyik vezetett mesterkurzusának (melyet Josef Schuller MW és Kielmayer Kristian AIWS tart) elvállalták a borszponzori szerepét.

Szóval a vendéglátás minősége. Csak, hogy pár elismerő szót is ejtsek róluk. A borbárok Pesten alapvetően olyan felszolgáló-gárdákkal rendelkeznek, amelyek színvonalban egy nemzetközi top mezőnyben is simán helytállnának. A Doblo bájos, épp csak húszéves felszolgáló-sommelier hölgyeinek őszinte mosolyától egyszerűen elolvadok, az Innio-s srácok vagányok és lazák, a közvetlenségük azonnal segít a vendégnek abban, hogy feloldódjon egy kemény munkanap után. A Drop Shop-ban meg egyfajta klasszikus (fegyelmezett, figyelmes, mértéktartó) vendéglátás folyik, ami a mostani helyeken, így ebben a formában baromi ritka. Amiben mindhárom hasonlít egymásra, az az irígylésre méltó felkészültség. De mégis, ha valamiben a Drop Shop érdemeit akarom hangsúlyozni, akkor az az, hogy Póta Richárd (képünkön) itt még azt is elmagyarázza a vendégnek, hogy húsz centinként milyen ásványok találhatók a szőlő gyökere mellett, amelyek visszaköszönnek a bor ízében. Úgy is mondhatnám: itt amolyan entellektüel, tudásgyarapító boroztatás folyik. Nem csak bort, egy félkönyvnyi információt is adnak. Persze, mindezt csak akkor, ha úgy mérik fel, a vendég ezt igényli. És a Drop Shop törzsközönsége, ahogy észrevettem, ezt igényli.

A Drop Shop nem titkoltan iszonyatos osztrák bor-fan. Ezért, aki most megy hozzájuk, kaphat egy mini továbbképzést Ausztria borvidékeiből, a mellé járó borokkal. Úgyhogy végül is tudják, mit: TÉRJENEK CSAK BE HOZZÁJUK! Mert ki tudja, meddig tartanak poharaztatós-borlapon ennyi ausztriai tételt.

*