Nem arról van szó, hogy meguntuk a rendezvényeinket vagy valami nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Minden évben értékeljük viszont az adott eseményt és 1,5-2 éve felismertük, hogy bár jó döntéseket hoztunk, amikor a rendezvény kereteit lefektettük, mégis elhelyeztünk egy-egy aknát, amit nehéz kikerülni.  54 négyzetkilométeren rendezzük meg a fesztivált, ekkora területen senki nem csinál hasonlót, gyakorlatilag az egész falut érinti. Ezzel együtt jár, hogy nagy kihívást jelent és a 40-50 fő kolléga, valamint a 300 fős rendezői csapat ellenére is egyre nehezebben tartható fenn.

10 év alatt a világ is sokat változott, ezért most azt próbáljuk megoldani, hogy ne egy 50-70 ezer fős zsibvásárt, vagy búcsút tartsunk, hanem megőrizzük azt a hangulatot, ahogyan indultunk 10 éve és a borra koncentráljunk. Nem kell feladnunk, amit eddig elértünk, de logikus döntés, hogy egy új brandet kell építenünk. Az első sikeres Pincefesztivált és Kezes-Lábos után rögtön jött az ötlet, hogy terjesszük el az ország összes borvidékén ezt a koncepciót, de nem akartunk egy ilyen franchise-ban gondolkozni. Hiszen éppen a helyszín a lényeg, ezért is az elmúlt 10 év hagyományait tovább örökítve most felhozzuk a bort és a vendégeket a méltó helyére; a szőlőhegyre, az Újhegyre. Az 5000 hektár helyett 5-10 hektárra koncentrálunk majd – ez tűnik a logikus fejlődési iránynak a következő 5-10 évre. Vagyis fizikailag szűkebb térben, de időben kiterjesztve – évi 4 alkalommal, minden évszakban rendezünk majd Pikniket.

 

A fesztivállal annak idején egy követ dobtunk a vízbe, Etyeket mára mindenki ismeri. Most utoljára egy igazán nagyot szeretnénk bulizni, de a jövőben ennél még többet szeretnénk. Éppen ezért egy Piknik 3-4 napos lesz és minden évszak adottságait ki fogjuk használni. Katalizátorként a következő években még azt is szeretném elérni, hogy fesztiválok és piknik nélkül is üzemszerűen működjön a hely. Ahogy Új-Zélandon kivonulnak egy kosárral a kirándulók, mi is azt szeretnénk, hogy a helyi őstermelők, például a zöldségesek, vagy a Halmi pince házi süteménye és szörpje önmagában is vonzó célpont legyen. Ehhez az utat rendbe kell tenni, a közműveket le kell vinni a föld alá, szükség van egy kávézóra, egy pékségre, egy pálinkásra, egy sajtosra, hogy egy valódi gasztro sétány szülessen majd meg.

Életformává válhat, hogy a városiak is a természetet válasszák és szabadidejükben kiutazzanak ide. Szerencsés vagyok, hogy 48 éves koromra idáig eljutottam, de látom a következő 20 év feladatát és épp azért küzdök, hogy mindez megvalósulhasson. Számon kell kérni rajtam, öt év múlva, lesz-e ebből a sétányból valami, hogy működik-e. De máris vannak megvalósult elemei, mint Árpás Laci Sonkamester, vagy a saját a teraszunk – az itteni borászoknak és a gasztronómia különböző területein dolgozóknak ez hatalmas töltetet ad. Érzek magamban kellő erőt ahhoz, hogy ezt a célunkat valóban el is érjük. Budapest, a főváros 20 km-re van és bízom benne, hogy egyszer majd Etyek jut az emberek eszébe, amikor reggel felébrednek és azon kezdenek gondolkozni, mi legyen a hétvégi program.

Mindig lesznek, akik egyszerűen az alkoholt keresik, ahogy olyanok is mindig vannak, akik kifejezetten a minőségi borokért látogatnak ide. 2002-ben nyitottam a Rókusfalvy Fogadót és ma ott van a top 30 étterem között. Vidák Zoltán séfre olyan büszke vagyok, mint a saját boromra, és ez azt is mutatja, hogy minderre van igény.

Kérdés, hogy a meglévő igényeket akarom-e kiszolgálni, vagy inkább valami újat szeretnék mutatni, ami több és jobb. Az én feladatom, hogy mindig valami olyat álmodjak, ami nem marad pusztán álom, de meg is valósítható. Etyekben még maga Törley József érezte meg, hogy pezsgő alapanyag. A pezsgő egy olyan kibontakozási lehetőség, ami felé mennünk kell.

Szentesi Józsefben látom ezt a lehetőséget, ő a borvidék embere és benne látom, ahogy a magyar pezsgő megszületik. Mára nagyságrendileg 30 pincészet pezsgőit készíti 1000-2000 palack mennyiségben – én magam is mindent tőle tanultam a pezsgőről. Jóska egy lépéssel előttünk jár, ez az ő dolga, a missziója. Mondhatjuk, hogy máris felkavarta az állóvizet! Ennek a borvidéknek pedig a pezsgő a feladata. De ehhez képest úgy érzem, Etyek csak 3 százalékkal ketyeg a lehetőségeihez képest. Champagne össztermelése 350 millió palack, ehhez képest egész Magyarországon 350 000 palackos erjesztésű pezsgő készül – tehát egészen más nagyságrendekről beszélünk.

Könnyű a helyzetem, hogy Gábor, a testvérem, egyben társam és a cégeinkben a kijelölt szakemberek a legjobb úton viszik a vállalkozást, így én Etyekre koncentrálhatok. Ez lehet a fogadó, a borászkodás, a traktoros munka, vagy épp a fűnyírás a szőlőben. Imádom ezt csinálni, ez picit önző döntés is részemről.  Traktoros munka egy szivarral, kultivátorozás, fűnyírás hajnal 5-kör – egyszerűen imádom azt, amit csinálok.

Drukkolok, hogy a Juniborból ne egy elitista szivarklub legyen, hanem működjön. Büszke lennék rá, ha a saját fiam is bekerülhetne majd.  Látom rajtuk, ahogyan a saját vállalkozásomon is, hogy a jövő a fiatalokon áll. Azért jött az ötlet már az első pillanatban, hogy a Junibor kóstolót megcsinálom nekik, mert abban hiszek, hogy pár év múlva ők adják majd tovább az értékeket.

Nem baj, ha kezdetben a saját dolgaikkal foglalkoznak, ha arra koncentrálnak, de az élet úgyis megtanítja majd őket, hogy ez csapatmunka, csapatban kell gondolkozni. Ahogyan az én példám is ezt mutatja. Nem az a fontos, hogy működjön a Rókusfalvy Birtok, hanem hogy működjön a gasztro sétány, vagy sikeres legyen a Piknik és minél többen meglássák azt Etyekben, amiért én itt vagyok, amire én itt rátaláltam.