Kétségtelenül nem veszélyek nélküli több száz, vagy akár több ezer kilométer távolból hazautaztatni a nyaraláson megkedvelt borokat, ám ha az alábbi tanácsokat betartjuk, hasonló élményben lehet részünk otthon is. Ugyanolyanban sajnos biztos nem, mert ehhez több dolog is hibádzik.

Fórumokon egyes magukat szakértőknek nevezők állítják, a kabinnyomás tönkreteszi a bort. Több okból sincs igazuk. Egyrészt a bornak semmi keresnivalója nincs az utastérben, azt le kell adni a bőröndökkel együtt (manapság nem is engednék fel, hacsak nem töltjük szét 1 dl-es üvegcsékbe). Másrészt viszont a csomagtérben uralkodó, az utastérinél alacsonyabb légnyomás sem tesz kárt sem az üvegben, sem a borban. Az egyetlen kritikus pont  a szárazföldön van, amikor a csomagokat ki- illetve bepakolják. Aki látta már repülőgép ki- és berakodását, az tudja, a személyzet nem igazán kíméli a bőröndöket. Itt valóban akár el is törhet a palack. Ezen veszély elhárításában viszont segíthet az eladó, akinél a bort vásároltuk. Ha elmondjuk neki, hogy az eladott bor még hosszú utat tesz meg repülővel, készségesen becsomagolja nekünk direkt erre kialakított védőcsomagolásba, ami legtöbb esetben sztiropol vagy fadoboz. Ha ez megtörténik, minden rendben van.
 

 

A ki- és berakodáskor persze ettől még összerázzák, fejreállítják az üveget, de

ahol a bor alján összegyűlt üledék így újra felkeveredhet. Ez azonban végül az élményt szintén nem csorbítja, csak egy kicsit késlelteti. Hazaérkezés után ezeket a borokat pár napig bontatlanul, nyugalomban kell hagyni, hogy az üledék újra az üveg fenekére kerüljön. Ha biztosra akarunk menni, akkor nyitás után fogyasztás előtt dekantáljuk is a bort.

 

Az autóval történő szállításnál a legnagyobb ellenség a hőség, hiszen hosszú úton a kocsi ki van téve a tűző napnak, ráadásul ez valóban tönkreteheti a bort. Menet közben két lehetőségünk van: vagy a klimatizált utastérbe tesszük a palackokat, vagy figyelünk rá, hogy a csomagtérben a hőmérséklet ne menjen tartósan 25 fok fölé – ez egy bizonyos sebesség fölött elvileg adva van (drágább, klimatizált csomagterű autóknál pláne). Nehezebb ügy a parkolás, mert a napon álló autók elképesztő gyorsan fel tudnak melegedni. Ha tehát útközben hosszabb időre megállunk, például mert megnézünk valamit vagy éjszakára megpihenünk, lehetőleg vigyük magunkkal a hotelszobába az üvegeket, de még az is jó, ha a pályaudvaron a csomagmegörzőben bérlünk nekik szekrényt.

Visszatérve a szürke, dogos hétköznapokba alig várjuk, hogy felpattintsuk a nyaraláson vásárolt bort, hogy legalább egy kicsit lélekben visszatérhessünk az „ünnepekhez”. Mindent a fent előírtaknak megfelelően csináltunk, joggal várhatjuk hát el a tökéletes élmény. És akkor jön a csalódás! Mégsem esik olyan jól az a bor, mint a nyaralás alatt, az otthontól távol. A magyarázat erre a „környezeti hatás”. A tökéletes élményhez ugyanis az egyéb körülmények, a szép táj, a nyugalom, az ellazulás is hozzájárultak. Ha ezekből otthonra már csak a bor maradt, az önmagában kevés lesz (még ha tényleg nagyon jó borról is van szó).
 

Bármilyen finom is volt a nyaralás alatt a kóstolt tétel, nem lehetünk benne biztosak, hogy otthon a mindennapok boraként is kedvünket fogjuk lelni benne. Ezért

és csak azokból, amik a legjobban ízlettek. Ha pedig otthon tényleg visszajön a vágyott élmény, net segítségével biztosan megoldható további palackok beszerzése. Az utánpótlás biztosítását egyébként már a nyaralás alatt is elkezdhetjük szervezni, elkérhetjük a kereskedő vagy a borász elérhetőségét, és ott helyben megtudakolhatjuk tőle azt is, szállítanak-e a mi lakhelyünkre.