20 fő dolgozik nálunk és természetesen a család tagjai, valamint az idénymunkában jóval többen veszik ki a részüket. Most 52 hektár saját szőlőterületünk van, és nagyjából 70-ről integrálunk. Ezek az ültetvnyek mind a környező településeken vannak, általunk jól ismert, megbízható termelők tulajdonában, akik nekünk termelik a szőlőt.

Édesapám a Soltvadkerti és a Kunsági Hegyközségnek az elnöke, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának alelnöke, és a Magyar Bor Akadémiában szintén alelnökként vállal szerepet. 

Másik fontos szempont a díj odaítélésekor az oktatás és a kutatás támogatása. Ebben hogyan tudtok részt venni?

Kecskeméten van a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Kutató Állomása, ott sok segítséget kapunk, és Édesapám is több előadást tart, nagyon szoros a kapcsolat az intézménnyel, átadjuk egymásnak a megszerzett tapasztalatokat. Ez újabban a generosa esetében nagyon fontos, hiszen ez egy viszonylag fiatal nemesítés, nagyjából 50 évre tekint vissza.

Ezt a szőlőfajtát egyértelműen ti próbáljátok népszerűvé tenni. Hányan követnek ebben titeket, vagy mennyire van az elején ez a dolog?

Még eléggé az elején jár, nagyon sokan a szakmában is csak az elmúlt években kezdték jobban megismerni, mert önállóan borként korábban nem nagyon hozták forgalomba a generosát. Egy kisebb helyi pincészet és mi kezdtük el fajtaborként palackozni, és egy egyedi dizájnt húztunk rá, hiszen a neve nem annyira magyaros, pedig egy magyar fajtáról van szó. Szerettük volna, ha az emberek megállnak, megnézik és megkérdezik, hogy mi ez. Egyébként az ezerjó és a piros tramini nemesítéséből származik. Én azt hiszem, felívelőben van a pályája, kezdik megismerni, és más borvidékeken is telepíteni.

 

Azt tapasztaljuk mostanában, hogy minden borvidék igyekszik egy házasítást, vagy szőlőfajtát a zászlajára tűzni. Az Alföldön szerinted mivel lehetne ezt megtenni?

Mindenképpen szükség lenne rá, de ez még nem tisztult le teljesen, nekünk is nagyon sok fajtánk van, borként is elég sok típusút készítünk. Édesapámnak talán az ezerjó az első számú, de a móri miatt nehéz lenne azzal elindulni, ettől függetlenül elég nagy számban vannak területek és igen jó eredményeket érnek el az innen származó ezerjók. Emellett pedig a cserszegi fűszeres az, amely kiválóan érzi magát ezen a borvidéken, nem véletlen, hogy a nemesítője (Bakonyi Károly – a szerk.) is átadta annak idején a cserszegi borverseny szervezésének jogát Édesapámnak, mert ő is úgy ítélte meg, hogy talán itt van otthon inkább ez a szőlőfajta, nem ott, ahol nemesítették.

Úgy gondolom, hogy van több lehetőség is, a borvidéknek kell közösen kialakítania egy koncepciót, hogy melyiket választja.

 

 

A legutóbb azt a hírt kaptuk egy angliai partnerünktől, hogy talán ő küldte el egy ismerősének, aki eljuttatta a laphoz. Nincsen amerikai kereskedőnk, így ténylegesen véletlenül jutott oda, és ez is utólag derült ki.

Ez egy nagyon jó hír, és érdekes hír itthon, de szerinted lehet nemzetközi hatása?

Azt hiszem, számít azért. Persze rendkívül nehéz így, hogy a fajtát sem ismerik az Egyesült Államokban, de több visszajelzés is jött, érdeklődtek, keresték a bort külföldön. Tudjuk, hogy ettől függetlenül egyik napról a másikra nem indul be az export. Viszont abban biztos vagyok, hogy hagyott nyomot az emberekben, habár a nevét kicsit nehezen fogják megjegyezni, vagy inkább kimondani.

 

Egyébként mennyire érdeklődnek külföldön a Kunsági borvidék iránt? Néhány hazai borrégióban megélénkült már a forgalom.

 

Én úgy látom, hogy erre a borvidékre is egyre többen jönnek. Sok külföldi rendelkezik a környéken ingatlannal, ők is rendre meglátogatnak minket, de érkeznek szervezett csoportok is.

Igyekszünk főként a magyar fajták borait bemutatni nekik, hiszen az a célunk, hogy a vendég olyat kóstoljon nálunk, amit nem nagyon tud máshol a világon. Általában pozitívak a visszajelzések, és szívesen veszik ezeket, külföldön egyébként nem él annyira az a negatív előítélet az alföldi borokkal kapcsolatban, mint itthon.

 

Frittmann Borászat (@frittmannboraszat) által közzétett fénykép, 2015. Aug 25., 10:07 PDT

Én úgy veszem észre, hogy itthon is csendesedik ez a dolog, nyilván az olyan elismerések miatt is, amelyekből ti már jó párat begyűjtöttetek. Nagyon sok borversenyen indultok például, talán többön, mint mások. Ez is egy bizonyítási vágy?

Nem feltétlen vágy, de úgy gondolom, hogy az embereknek sokat jelent. Egy-egy díj a címkén segíthet a választásban. Persze alapvetően azt szoktuk mondani, hogy mindenki igya azt, ami neki ízlik, és ne aszerint válasszon, hogy miket nyert egy adott bor. Másrészt ez nekünk is egy jó visszacsatolás arról, hogy jó irányba haladunk-e, vagy sem. Nem is a borversenyek között szelektálunk, hanem ha úgy érezzük, hogy készült egy olyan borunk, ami kiemelkedő, szeretnénk letesztelni, így több versenyre is elküldjük.

 

Igen, bővíteni szeretnénk a szállást, az étterem pedig inkább egy bisztró jellegű hely lenne, először még nem biztos, hogy teljes konyhával. Ezek mellett még egy wellness részre is gondoltunk. Bent vagyunk a városban, így elég korlátozott a terület, még dolgozunk azon, hogyan lehetne kialakítani úgy, hogy kényelmes, szép és igényes legyen. A látványtervek már készülnek, pályázati forrásra várunk.