Vince hispániai vértanú volt, akit 304-ben a római helytartó halálra kínzott. A róla szóló legendákban azonban nem hozzák kapcsolatba a szőlővel, a borral. Minden bizonnal nevének hangzása (Vince - vinum) magyarázza, hogy a szőlészek, azaz a vincellérek szentje lett.
Közép-európai kultusza a XI. századtól él. Névnapján az időjárásából a várható bortermést szokták megjósolni, amint a róla szóló versike tartja:
„Ha megcsordul a Vince, Tele lesz a pince.”
avagy a hosszabb változata:
"Ha szépen fénylik és megcsordul Vince,
borral telik meg a pince,
gabonával pajta csűr,
Mihály majd édes bort szűr.
Ködös Vince,
üres pince,
ha csepeg-csorog
kevés lesz a borod."
A levágott vincevesszőt a hagyomány szerint vízbe állítják, és hajtásaiból jósolnak az új termésre vonatkozóan. Ez valójában egy jelképes metszés, mely a mediterrán vidéken éppen ezidőtájt megy végbe, ám a mi kontinentális éghajlatunkon csak hetekkel később.
Kifelé haladva a télből több napot is számon tart a népi hagyomány. Ágnes és Vince napja például nem csak a naptárban kerültek egymás mellé (január 21 és 22-e), hanem a népi időjóslásban is. Ha Ágnes hideg: engesztel Vince, hogy teljen a pince.
A magyar parasztnak már évszázados tapasztalata, hogy ezidőtájt kezdenek élni a fák, bokrok, elkezdenek magukba újra nedvességet szívni, így ez gyümölcstermesztő, szőlészkedő eleink számára mindig jelentős, ünnepre okot adó esemény volt.
A legtöbb helyen a gazdák ma is egyik pincéből a másikba látogatva járnak a borosgazdák, koccintanak és áldomásoznak. A Vince-napot több helyen összekötik borkóstolók, borbálok rendezésével és ilyenkor veszik fel az új tagokat a borrendekbe.