A bor, mint komplex, élő, folyamatosan változni képes ital, gyakran mutat olyan jegyeket, amik kisebb vagy nagyobb mértékben, de zavaróak lehetnek. Ezek egy része elmúlik, vagy eltávolítható a borból, mások viszont végleg képesek tönkretenni a borélményt. Az alábbiakban a gyakrabban előforduló, vagy többször emlegetett borhibákat mutatjuk be.
Fontos megkülönböztetnünk a borhibákat és a borbetegségeket, valamint az esetleg tolerálható mértékű hibákat és az emberi fogyaszthatóság határát alulról súroló tételeket.
Borhiba minden olyan fizikai tulajdonság, ami kellemetlenné, élvezhetetlenné vagy atipikussá teszi az adott tételt.
Borbetegségről akkor beszélünk, ha biológiai folyamatok végeredménye okozza a kellemetlenséget. Gyakran utólagos – palackozás közben felmerülő – fertőzés eredménye, hogy a lefolyóban landol az este fénypontjának gondolt ital.
Nézzük először is a kisebb hibákat, amik a legnagyobb vitákat gerjesztik egy-egy borbírálat alkalmával, de be kell látnunk, hogy a kép gyakran árnyaltabb annál, mint amit sok szakmabeli gondol a borokról! Ezek olyan hibák, amik régen akár stílusalkotóként is ismertek voltak, valamint a borászati technológia természetközelisége miatt részben kikerülhetetlenek.
A „brett”
Van, akinél szitokszó, van, aki nem is érti, mi a baj egy pici animalitással. A Brettanomyces nevű gomba a természetben rengeteg helyen előfordul (pl. a szőlő héján), majd a borászatba bekerülve a nehezen tisztán tartható helyeken (ilyenek a hordódongák pórusai) lappang és a neki megfelelő összetételű borokban szaporodik. Kisebb mértékben finom bőrös, mély illatokat kölcsönöz a bornak, magasabb koncentrációban viszont lószőr, rosszabb esetben a kevésbé tisztított istálló szagát kölcsönözheti az italnak. Pont a mérték és a tolerancia, ami kétessé teszi a megítélést, többen a szakmából minimálisan sem tudják elfogadni, míg a kisebb brett Olaszország és Spanyolország bizonyos komoly tradíciókkal rendelkező borvidékein például általánosan elfogadott, sőt, kedvelt!