A tudomány mai állása szerint a világ borkultúrájának bölcsője a Dél-Kaukázus termékeny völgyeiben, a mai Grúzia területén található. A tényt, miszerint a bor Grúziából indult el a meghódítani a világot mintegy 8000 évvel ezelőtt, számtalan ott talált régészeti lelet támasztja alá. Feltételezések szerint a bor sok nyelvben használt neve (wine, Wein, vino, stb.) is a grúz „ghvino” szóból származik.  Grúzia szőlőtermesztése egy a világon páratlan fajtabőséggel rendelkezik, a mindössze 60 000 hektárnyi termőterületen közel 540 különböző helyi fajta található meg, melyeket egyre több nemzetközi fajta egészít ki.

A Grúziában hagyományos borkészítés a legrégebbi ismert módszer és egyben minden mai modern technológia alapja, melynek során a borászok ősei a megtermesztett és leszüretelt szőlőt nagy agyagedényekben, úgynevezett „kvevrikben” erjesztették és érlelték. Az edényeket méhviasszal zárták le és a földbe ásták, ezzel biztosítva számukra a megfelelő hőmérsékletet. Azóta azonban sok minden történt, az elmúlt 100 év történelme Grúzia bortermelésének sem kedvezett.

 

 

A Szovjetunió tagjaként a borágazat a hazánkban is ismert mechanizmuson ment keresztül. A minőségi száraz borokat a gyenge minőségű édes borok váltották fel, melyeknek a Szovjetunió szétesése után Magyarországhoz hasonlóan eltűnt a felvevőpiaca. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy Oroszország 2006-ban a növekvő mértékű borhamisításra hivatkozva, ám valójában inkább politikai okokból betiltotta a grúz borok importját. A grúz függetlenség kivívása óta azonban ismét lassú fejlődés indult útjára. A borászatok kezdenek visszatérni a minőségi borkészítéshez és a nyugati piacok felé orientálódni. 2011-ben Grúzia már 48 országba exportálta borait, ami csaknem 30%-os emelkedés volt a 2007-es szinthez képest. Egyre többen jönnek rá, hogy mekkora lehetőségek rejlenek az ország borászatában, ami ott immár 8000 éve a kultúra része.

 

Ma az innovációt sokan a gyökerekhez való visszatérésben látják. Az „amforabor” készítése nem csak a grúz nosztalgia része, hanem egy tudatos stratégia a nemzetközi borpiac meghódításához. Egyre több komoly borszakértő figyelmét is felkeltik az agyagedényben erjesztett és érlelt borkülönlegességek. Ezekben a tételekben ugyanis a hosszú héjon áztatás által egészen különös aromavilág fejlődik ki. A kvevri-borok illata és íze inkább aszalt gyümölcsökre, barackra, birsre, mazsolára és fűszerekre emlékeztet. A hosszú héjon áztatással a bor egészen sötét narancsszínt kap, mely egy kicsit az aszúra hasonlít. Ezt a mély tónust a szőlőhéjban levő vegyületek kölcsönzik, melyek között rengeteg értékes az egészségre pozitív hatással levő antioxidáns is található. Sokan ezzel magyarázzák a grúzok különösen hosszú élettartamát, amely tehát nem csak a kaukázusi kefír hozadéka.

 

 

Grúziába, úgy tűnik érdemes ellátogatni. Az ország  tájai és építészete Toszkánára emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy jóval kevesebb a turista, az éttermek pedig meglepően olcsók. A turizmus azonban gyorsan növekvő ágazat Grúziában. 2011-ben a borhoz köthető turizmus már 39 %-kal volt magasabb, mint az azt megelőző évben. A látogatókat azonban valószínűleg  nem csak a viszonylag alacsony árak vonzzák, hanem sokkal inkább egy ismeretlen ország varázsa, melyről mindnyájan kevesebbet tudunk, mint amennyit érdemes lenne.