A házasításokról szóló sorozatunk (első rész, második rész) befejező részében Európa déli országainak híres vörösborait elemezzük, ezzel eligazodást nyújtva bor- szőlőfajta- borvidék- régió párosítást illetően.

 

 

Szőlőfajták: Sangiovese, Canaiolo, Colorino, nemzetközi fajták

 

Olaszország talán legtöbbet exportált bora a Chianti. A Firenze és Siena között elterülő körzet a történeti borvidék, így csak az itt termelt borok viselhetik a „classico” nevet és a gallo nero (fekete kakas) logót. A Chianti Classico minimum 80%-ban sangiovese szőlőfajtából készül, engedélyezett még a helyi canaiolo és colorino, illetve nemzetközi fajták, mint pl. a cabernet sauvignon és a merlot. Megjelenésében általában rubin színű, illatában a piros bogyós gyümölcsök és virágok (ibolya, írisz) dominálnak. Kóstolva közepesnél kicsit magasabb tanninszint jellemzi, minimum 12% alkoholtartalommal. A bor a szüretet követő október 1-je után kerülhet forgalomba.

Szupertoszkán, Olaszország (Toszkána)

 

 

Szőlőfajták: Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot, Sangiovese, Petit Verdot

 

Toszkána Livorno és Grosetto közötti partszakaszán készülő borokat „szupertoszkánoknak” nevezzük. Különösen Bolgheri környékének adottságai teszik lehetővé a francia szőlőfajták termesztését és az ezekből készülő elsőrangú borok készítését. A borok alapját általában a két cabernet és a merlot adja, melyekhez némi petit verdot és sangiovese kerül, de találhatunk tisztán sangioveseből készülő bort is. Megjelenésükben sűrű, sötétek, szinte átláthatatlanok. Vezető jegyei az érett bogyós gyümölcsök, illetve a mediterrán növényzet balzsamos jellege és a francia új kis fahordóból származó fűszerek. Ezek a borok elegánsak, szépen strukturáltak. Szájban kerek, bársonyos tanninnal, szép savakkal, meglehetősen magas alkoholtartalommal rendelkeznek. A leghíresebb címkék a következők: Sassicaia, Tignanello, Guidalberto, Le Difese.

 

 

 

Szőlőfajták: Corvina, Molinara, Rondinella, Corvinone

 

A Valpolicella Chianti után a második legfontosabb DOC minősítésű terület Olaszországban. A Veronától északra található lejtőkön corvina, rondinella, molinara és corvinone szőlőfajtákat termesztenek. Ezekből készül az Amarone della Valpolicella DOCG, ami egy speciális technológiával az úgy nevezett passito eljárással készül. A leszedett fürtöket három hónapig szárítják, aszalják farácsokon, majd a préselés és erjesztés után két évig érlelik barrique hordóban. Az így kapott borok mindig komplexek és koncentráltak. Illatuk és ízük intenzív, csokoládéra, érlelt rumra, bőrre emlékeztet. Alkoholtartalmuk általában eléri a 16%-ot. 

 

 

Szőlőfajták: Tempranillo, Garnacha, Mazuelo, Graciano

 

Rioja Spanyolország legjelentősebb borvidéke, ami egyértelműen vörösborairól híres. Az Ebro partján elterülő terület három körzetet foglal magába; Rioja Alta, Rioja Alavesa, Rioja Baja. A borkészítésnél ragaszkodnak a hagyományos fajtákhoz, amik közül kiemelkedik a tempranillo, melyet a garnacha, a mazuelo és a graciano követ. A klasszikus riojai házasításban a tempranillo dominál. Sötét rubin színű, az érett bogyós gyümölcsöket szépen kiegészíti a fa fűszeres karaktere. A jobb borok reserva és gran reserva érleléssel kerülnek piacra, ami minimum 3 illetve 5 éves érleltséget jelent. 

 

 

Szőlőfajták: Grenache, Carinan, Syrah, Cabernet Sauvignon, Merlot

 

Katalónia egyik meghatározó területe Priorat. Jellemzően meredek, köves, gépesíthetetlen ültetvények találhatóak itt, ahol leginkább garnacha és carinena fajtákat termesztenek, némi nemzetközi fajtákkal kiegészülve. Közepesen testes borok, a málna, szeder, áfonya gyümölcsössége leheletnyi ibolyával és borssal fűszerezve. A helyi talaj magas mésztartalma miatt minerális jegyek figyelhetőek meg, amit az őshonos két fajta még inkább felerősít.

 

 

Szőlőfajták: Tinta Roriz, Touriga Nacional, Touriga Franca, Tinta Cao, Tinta Barroca

 

A Douro-völgy sajátos erősített bortípusa a portói, melyet az egész világon ismernek. Az öt fő helyi szőlőfajtából készülő borok erjedését a kívánt cukorszintnél 77%-os brandyvel leállítják. A szüretet követő tavaszától a borok a Porto városával szemben található Vila Nova de Gaia raktárépületeibe kerülnek. Stílusukat tekintve négy csoportra oszthatóak: Ruby, Tawny, White port és Rosé. A rubyt fiatalon, 2-3 éves érlelés után palackozzák, mivel a cél, hogy az intenzív szín, illat- és ízvilág megmaradjon. Ezzel szemben az érlelt tawny legalább hat évet érik fahordóban, aminek köszönhetően színe közepesen intenzív aranybarna, elegáns, a gyümölcsösség az érlelési jegyekkel szépen egészül ki. A feltüntetett kor az átlagos érlelési időt jelenti.