Úgy gondolom, hogy a mi borászatunk kapcsán azt a fajta következetességet értékelték, amit lassan 30 éve képviselünk. Terroir gazdálkodást folytatunk, arról szól a munkánk, hogy minél jobban bemutassuk, hogy mire képes ez a borvidék, és ma már odáig jutottunk ebben, hogy a borokat itthon is és külföldön is meg tudjuk mutatni, és el tudjuk vinni olyan helyekre, ahol értékelik, hogy milyen különbségek adódnak a különböző dűlőkből készülő borok között, és hogy ezt akár egyetlen szőlőfajtával is le lehet modellezni.

 

Elég nagy publicitást kap a díj, sokan beszélnek róla, úgyhogy biztos, hogy van ennek ilyen hozadéka. A belföldi piacon mindenképpen. Sok olyan fogyasztó van, aki nem ismeri még a borainkat, és ha ennek kapcsán találkozik vele először, annak nagyon örülünk.

A magyar minőségi borpiacon nagy baj nincs, ugyanakkor ha a számokat nézzük, akkor azok mást mutatnak. A borfogyasztás itthon egyre csökken (KSH szerint 2020-ban 20,7 liter/fő az éves átlagfogyasztás, szerk.), a számok nincsenek velünk, nehéz kijelenteni, hogy a magyar egy boros nemzet, mert a fogyasztás és a termőterület is sokat csökkent. Egy érdekes kettősség van ebben: egyrészt ünnepeljük a magas minőségű borokat, nemzetközi sikereket érünk el, de közben megfeledkezünk arról, hogy a fogyasztás drasztikusan csökken. Egy boros nemzet esetében a társadalom minden szintjén fogyasztanak bort. Nálunk ebben óriási megtorpanás van. A fiatalok fogyasztási szokásait nagyban befolyásolja, hogy az alacsony alkoholtartalmú, cukrozott üdítőszerű italok elárasztották a piacot, ezért jó lenne olyan kampányokat folytatni, hogy ha már alkoholt fogyasztanak, akkor a minőségi borokat válasszák inkább. Eleve van egy negatív irányú kampány sajnos, ami a borfogyasztást mint fő egészségkárosító tényezőt jelöli meg.

Ha valaki szép szőlőt szeretne, és abból jó bort akar, akkor ez nem maradhat hobbi, hiszen ezt úgy lehet elérni, hogy csak ezzel foglalkozol. A komoly befektetői borászatokat nagyon várjuk a Balatonfüredi-Csopaki borvidéken, mert ezt a területet eddig elkerülték a magas árak miatt. A nagy borászatok megjelenése a mi munkánkat is segítené. Sokszor elfeledkezünk arról, hogy a szakma alapja a szőlőtermelés. Amíg az alapanyag-termelés önállóan nem lesz gazdaságos, addig nagyon nehéz lesz fejlődni. Nem jó, ha minden szőlészt arra kényszerít a piac, hogy bort is készítsen. A megoldás a szőlőtermelés rentábilissá tételében van.

Igen, ha a termékkel sokat foglalkozunk, sokat dolgozunk érte, az alapanyagot tökéletesen termeljük meg, akkor drága lesz. Az olcsó és jó kategória együtt nem létezik. Ha valami olcsó, mitől lenne jó, hiszen akkor nem költünk rá. Mi azt szoktuk mondani a családban, hogy akkor dolgoztunk jól, ha nő az önköltségünk, mert akkor többet tudunk fordítani a termékre (persze itt nem az energiaköltségekre gondolok).

Sajnos komoly előrelépés ebben nem történt. Községszinten van egy-egy próbálkozás, hogy csökkentsék az építkezéseket a szőlőterületeken. Kicsit azt érzem, hogy mindenki akar egy kicsit a Balatonból, és ez nem jó. Persze nem szabad elvitatni azt sem, hogy a Balaton tengernyi előnyt is nyújt a borászoknak, hiszen helyben el tudják adni a borukat a nyaralóknak. Arra kellene törekedni, hogy a vidék megőrizze szőlős-boros jellegét, mert ettől szép, és ezzel együtt megteremtődjön egy magas minőségű vendéglátás is a térségben. Erre egyébként sok jó próbálkozást látok.

 

Mi három egységet fogalmazunk meg, ami a világ nagy bortermelőhelyein is működik évszázadok óta. A falubor az egyik, ami akár több dűlőt is magában foglal, a dűlő a második, ami kisebb egység, és sokkal karakteresebb bort ad, és ennél is kisebb a parcella, a dűlőkön belüli különbségek megmutatására. Ez az a kategória, amelyre nagyon nagy a nyitottság nemzetközi szinten is, ez már annyira egyedi és különleges, hogy mindenféle kaput ki lehet vele nyitni, feltéve persze, ha a bor kiváló. Itt már nem elég egy nemzetközi szinten is jó minőségű bort létrehozni, hanem efölé kell lőni a minőséget. Nekünk már van több parcella szelektált borunk, az egész a Kövessel indult el, most került palackba a 2020-as évjárat. De készül parcella szinten egy izgalmas sauvignon blanc és kékfrankos is. Folyamatosan keressük a dűlőn belüli különbségeket, és ha azt az egyediséget mutatják, amit várunk, akkor lepalackozzuk, és megmutatjuk a fogyasztóknak. Ha nem hozza a kívánt minőséget, akkor elházasítjuk.

Vannak olyan területek, amelyek gyakrabban hozzák azt az elvárást, amit támasztunk, és nekünk 4-5 ilyen megbízható területünk is van, egyet nehezen emelek ki. Ha többet lehet, akkor a Gella, a Sóskút, a Száka, az Öreghegy lenne az, de ott vannak az olyan új belépők is, mint a Bordoma, ahová kékfrankost telepítettünk, ennek a legfelső része alkalmas parcella szelektált bor megalkotására is, innen került ki a 2020-as kékfrankosunk.

Mi nem tüntetünk fel olyan hívószavakat a palackon, mint a vegán, a bio, a natúr, ettől ódzkodunk, ugyanakkor az ész nélküli növényvédelem elfogadhatatlan számunkra. Ma már nagyon sok tudás áll rendelkezésre ahhoz, hogy a lehető legkisebb beavatkozással dolgozzunk, most pl. gondolkozunk egy újabb meteorológiai állomás kiépítésén, amivel még okszerűbben tudnánk eljárni. A lényeg az, hogy komoly lábnyomot nem szabad hagyni magunk után, ez a Föld nem a mi tulajdonunk, és nem az a dolgunk, hogy rosszabb körülményeket hagyjunk itt a gyerekeinknek, mint amit mi kaptunk.

Egy közgazdasági nonszensznek tűnhet, de mi mennyiséget nem akarunk növelni, hanem a minőségen szeretnénk javítani. Ami az idei évet illeti, nagyon izgalmas volt, a 60 nap aszály miatt először el is keseredtünk, mert benne volt a pakliban, hogy a termésnek csak a 30-40%-a marad meg. De a végére valahogy rendeződött a helyzet, nem kapkodtuk el a szüretet, és úgy tűnik, hogy nagyon szép borok vannak most a pincében. A nagy borokról még ilyenkor nem lehet mit mondani, de vannak dűlős várakozásaink is, és talán 2022-ből tudunk ismét Kövest palackozni. Ennek nagyon örülök, mert ez a pincészet zászlóshajója, reméljük, hogy a 2020-as évjárathoz hasonlóan ezt is értékeli majd a szakma és a fogyasztók.