Vertikális kóstolónkat a borász a tételek beltartalmi értékei és az adott évjárat minősége alapján szerkesztette meg, ezért nem a legfiatalabb borral kezdtünk – mint az általában a vertikálisok esetében lenni szokott –, hanem a leghűvösebb évjárat végeredményével, a 2005-ös franc-nal.

„Régi szokás a borvilágban, hogy az évjáratokat csillagokkal, maximum öttel, osztályozzák” – kezdi a kóstolót Csaba. „Ennek a 2005-ösnek úgy kettőt, maximum hármat lehetne adni. Hűvös évjárat volt sok csapadékkal, magas almasavakkal, gyenge cukorképződéssel, még az országosan legtöbb napsütésben részesülő Villányi borvidéken is sok esetben >>zöld<< taninokkal. A Kövesföld viszont egy ilyen nehezebb évben is szépen bizonyított. Mindig el szoktam mondani, hogy létezik terroir és grand terroir. Utóbbi annyival több az előbbinél, hogy egy gyötrelmesebb évjáratban is tud nagy és elegáns bort adni. A talaj adottságai és az a rendkívüli mezoklíma, ami itt természetes módon kifejlődött, erre garancia” – mondja Csaba.

Kóstolási jegyzet: Sötét rubinvörös színű bor, téglás reflexekkel. Illata kimondottan lassan nyílik, de úgy 8-10 perc után az erdei gyümölcsök, a föld és a málnalevél jegyei kezdenek határozottá válni. A test közepes, a tannin sok, de érett és élvezetes (klasszikus bordeaux-i struktúra), az ízképet pedig szeder, fekete cseresznye, étcsokoládé és szerecsendió díszíti. Az évjáratra jellemző zöld, vegetális aromáknak nyomát sem lehet felfedezni, ugyanakkor a bor a csúcsán van, ennél már nem igazán fog továbbfejlődni. 87 pont.

„A 2005-ös évjárathoz hasonlóan 2004-ben is nagy szórás volt tapasztalható a borok minősége tekintetében, ami a hasonlóan sok csapadékot hozó nyárnak is betudható. Éppen ezért három csillagnál többet erre az évjáratra sem lehetett adni.”

Kóstolási jegyzet: Sötét rubin megjelenés, okkerbe hajló reflexkkel. Illata mély és intenzív, de az évjárathatás okán hűvös esztétikájú. Feketeszeder, tökéletesen integrált hordófűszerek, füst és eukaliptusz alkotja az illatképet. Kóstolva izmos savakat, mennyiségre sok, de minőségre remek tanninokat és a közepesnél éppen csak valamivel nagyobb testet tapasztalni. Ízét a cseresznye, a szeder aromái uralják, hosszú lecsengésében pedig kapunk egy kevés eukaliptuszt. Caroline Gilby MW személyes kedvence. 88 pont.

„A korábbi két esős évjáratért 2006 tisztességesen kárpótolta a borászokat” – mondja Csaba, hozzátéve, hogy országszerte ez volt a legmelegebb, s az egyik legjobb év a híresen nagy 2000-es évjárat óta. Mondani sem kell, 2006 is ötcsillagosként vonult be a magyar borászat történelmébe.

Kóstolási jegyzet: Éjsötét vörösbor, melynek narancsba hajló karimája azért jelzi már korát. Elsőre ásványos illatok bontakoznak ki: grafit, föld és egy kis fémesség. Szellőztetéssel azonban kiteljesednek a kék bogyós gyümölcsök is – szeder és szilva formájában –, fűszerként pedig feketobrsot és pemetefüvet detektálhatunk. Ha türelmesek vagyunk s adunk a bornak úgy 25-30 perc „felkészülési időt”, akkor bámulatos mélységgel fog bennünket megajándékozni. Kóstolva rendkívül finom eloszlású tanninokat tapasztalni, az alkohol azonban már egy fokkal intenzívebb az előző tételekhez képest. A test itt is maximum közepes plusz, de sok más borvidéki borásztársával ellentétben Malatinszkynak sosem volt célja robosztus borokat készíteni. Az elegancia – „és nem az izmok” – megjelenítésére törekedett, s törekszik ma is, melynek realizálásában a 2006-os évjárat kiegyenlített, vénasszonyok nyarába fordult ősze sokat segített: tökéletes érettség a szőlőben, optimális savösszetétel, magas mustfokok. Nagy potenciál rejlik ezen évjárat boraiban, és hát úgy tűnik, e cabernet franc sem érte még el fejlődése csúcsát – bár kétségtelen, innentől illik majd azért sűrűbben, legalább négy havonta bontani belőle egy palackkal az apró változásokat figyelendő. Nálam ez 93 pont, s a magam részéről ezt tartom a „Malatinszky-életmű” egyik legfényesebb ékkövének.

Kóstolási jegyzet: Nagyon komplex, piros bogyós gyümölcsös illatok bontakoznak ki eukaliptusz, grafit és szecsuáni bors jegyeinek színezetében. A tanninok itt egyből jelzik, hiába a 7 éves életkor, a bornak fejlődésre van még szüksége a palackban. (Megjegyzendő: a Malatinszky-franc-ok esetében csak ritkán fogunk teljesen érett állapotban lévőhöz hozzájutni a vendéglátás szegmensében. Noha a szuperprémium Kúria-sorozat alatt található – „csak” prémium – Noblesse-sorozat 2008-asa [mely egyébiránt az idei Magyar Borok Báljának egyik csúcstétele] már tökéletes formáját hozza, a 2007-es és az azutáni Kúria-franc-ok szerkezete majd csak ezután fog tökéletesen simává válni. Komoly szándékúaknak a legjobb, ha megfogadják: előjegyzésben kell a Malatinszky-tételekből bevásárolni, s eltenni azokat hosszú-hosszú időre, így az ember magának érlelheti ki egy-egy évjárat optimális állapotát. Ennek a ’07-esnek [ötcsillagos évjárat] a magam részéről még legalább 3-4 év fejlődést jósolok.) Az alkohol zabolázott, a test közepesen telt, az ízprofilt pedig rengeteg gyümölcsös aroma uralja. 90 pont.

Csaba elmondása szerint ez az az évjárat, amelyben minden bora – a Serenától elkezdve a Noblesse Cabernet Franc-on át a Kúria Cabernet Franc-ig – lenyűgöző minőségűre, „félelmetes potenciállal bíróra” sikerült. „Ez az az évjárat, ami nálam – ha lehet – még az öt csillagon is túl van. A borok végső formájáról még csak sejtéseink vannak, és azt hiszem, még jó pár év kell ahhoz, hogy korrektül tudjunk róla nyilatkozni. Engem mindenesetre a 2009-es évjárat folyamatosan izgalomban tart” – mondja a borász.

Kóstolási jegyzet: Sötét rubinvörös tónusú maggal, vérpiros szélekkel rendelkező ital, melyben a hűvös és mediterrán hangulatok percről percre váltakoznak. Az ásványosság és a gyümölcsösség itt, ebben az aromaprofilban kiegyensúlyozottan, fifti-fifti jelenik meg; grafit és föld, szeder és csipkebogyó formájában. Szerkezete nagyon masszív, az arányok ugyanakkor hibátlanok, felszíne érdes, tanninjai még szárítóak. Viszlát, találkozunk 2017-ben! Ugyanakkor: 92 pont!

„Ha önmagában nem lenne elegendő, hogy ez az évjárat is ötcsillagos volt, már ami a Kövesföldet illeti (országosan ugyanis négycsillagosként emlékezünk rá), akkor a reklám kedvéért két dolgot említenék – mondja Csaba mosolyogva –, az egyik, hogy 2008-ból ez a franc Steven Spurrier egyik személyes kedvence, melyről több helyütt írásban is megemlékezett, a másik pedig, hogy Nicolas Sárközy egyik születésnapi gála-borvacsoráján ez volt az est >>főbora<<. Mindez azonban majdnem lényegtelen. A bor ugyanis önmagában is tökéletes – teszi hozzá nevetve.

Kóstolási jegyzet: Mélyvörös színét bíbor reflexek törik meg. Illatban piros bogyós gyümölcsökre emlékeztető jegyekkel, kivált meggyel és lícium gyümölccsel találkozunk, melyek mögött némi zöldborsosságot és szárított diólevelet fedezni föl. Az alkohol ezúttal is visszafogott, a tanninok betöltik az egész szájat, de a bor fiatalsága okán még kellően szárítanak. Az ízképben itt háttérbe szorul a mineralitás, a dominancia a bogyós gyümölcsöké, s a lecsengésben kapunk némi hántolt napraforgómagot is. Szerkezete sokat ígér: 94 pont.

„Ez egy rendkívül forró és száraz év volt, ami hihetetlenül koncentrált borokat eredményezett nemcsak ország-, de Európaszerte is” – így Csaba.

Kóstolási jegyzet: Mélyvörös bor a korára erősen utaló téglabarnás karimával. Annak ellenére, hogy az aggságából fakadó avaros, szárított gombás jegyek már erőteljesen megjelentek illatában, a gyümölcsös – főként szedres és áfonyás – jegyek még mindig elképesztően intenzívek, s egy minimális eukaliptuszjelenlét ezúttal is felfedezhető. A savak még kellően lüktetnek – 11 év ide vagy oda –, s a sorban talán ennek a ’03-asnak a legnagyobb, a legteltebb a teste. Az alkohol is ennél a legmagasabb érzetű, de – mint Csaba kommentálja – „ebben az évjáratban ez teljesen magától értődő”. Az ízképben áfonyát, kökénydzsemet, földet, dohányt és szerecsendiót találni, s a lecsengése mintha soha nem akarna véget érni. Egy gyönyörűen kifejlődött bor, amely beltartalmi értékei okán remélhetőleg azért még jó néhány évig őrízni fogja ezen állapotát. 91 pont.