Rohály Gábor felesége, Mészáros Gabriella tanár szerint a 80-as évek végén nem igazán foglalkoztak még a fogyasztói oldallal hazánkban. Feltűntek itt-ott értékelhető borok, de azok java része el sem jutott a fogyasztókhoz. Kevesen palackoztak: akkoriban indult csak Villányban és Egerben Thummerer Vilmos jóvoltából a magán palackozás. Rohály Gábor szerepe az volt, hogy elsőként próbálta meg betölteni a rést a termelés és a fogyasztás között. Felismerte az edukáció fontosságát, mert jó minőségű borokat csak igényes és a jót értékelni tudó fogyasztókon keresztül lehet eladni. Azt is lényegesnek tartotta, hogy a termelők megtanulják értékelni a saját boraikat, akár nemzetközi mércével mérve. “Rohály Gábor elsőként kezdett el beszélni a borról és vetette fel annak szükségességét, hogy ne csak a termésmennyiségről, de a minőségről is legyen szó. Legyen benne a köztudatban a magyar bor, az emberek foglalkozzanak vele, hiszen a borfogyasztás kultúrája csak így alakulhat ki. A bor és a gasztronómia a civilizált ember hagyományából nem kophat ki, különösen itt Európa közepén nem - emeli ki Mészáros Gabriella.

A Forma 1-es versenyautó
“A borkészítés valamint a borokról írni, tanulni, reklámozni, úgymond felhasználni teljesen más dolog. Olyan, mint a versenyautó megtervezése és az azzal való száguldozás közötti különbség. Valójában két külön világ elkészíteni és felhasználni egy munkadarabot.” - mondta el több nyilatkozatában is a hasonlatot Rohály Gábor. Ugyanígy kell szétválasztani a bor készítését és értékesítését is. Ez nálunk egyáltalán nem volt egyértelmű, sokak számára még ma sem az. Mészáros Gabriella szerint a fogyasztói szintű kóstolás és értékelés nem merülhet ki a mikrobiológiai és technológiai ismeretekben, tudni kell, hogy merre megy a világ, milyen stílusú borokat lehet eladni, mi az, ami az adottságaink mellett a legjobb minőséget tudja garantálni.

Rohály Gábor barátaival 1989-ben megalapította a Hét Borbírák Rendjét, amely egy borkedvelőkből álló asztaltársaság volt, rajta kívül Ember Sándor, Kozma Kálmán, Kalla Kálmán, Hajós György, Győry Gábor és Keresztessy Péter voltak a tagjai, majd később Mészáros Gabriella is csatlakozott hozzájuk. Rendszeresen kóstoltak hazai és nemzetközi tételeket, folyamatosan képezték magukat - elsősorban Ausztriában. A Hét Borbírák Rendjének keretében adták át a ‘nulladik’ Év Bortermelője díjat is Focht Géza csopaki termelőnek 1991-ben. Őt követte Tiffán Ede, Báthory Tibor, Gere Attila, Vesztergombi Ferenc és Thummerer Vilmos, akiknek ünnepélyes keretek között, a szigorúan meghívásos alapon működő Sollemnitas Artis Bibendi (A borfogyasztás művészetének ünnepe) alkalmával adták át a díjat. Mészáros Gabriella szerint az Év Bortermelője cím azért volt fontos, mert ráirányitotta a fogyasztók figyelmét a borra, a termelőkre. 

 

 

A Hét Borbírák Rendje 1991-ben határozta el, hogy egy minőségi bort termelő borász több éves szakmai munkájának elismerésére, évente kiadható díjat alapít. A Magyar Bor Akadémia, a hazai a szőlő-és bortermelés legnagyobb szakmai szervezete 1996-ban vette át a díj odaítélését. Az Év Bortermelőjét azóta is minden évben megválasztják. A sommelier képzés beindítása szintén a Hét Borbírák nevéhez köthető, ők szervezték az első versenyeket is. Ma már nem kérdés, hogy a jó borminőséghez elengedhetetlen, hogy megfelelő képzettségű szakemberek dolgozzanak a piacon.

 

 

Többen megfogalmazták már, hogy Rohály Gábor a magyar borleíró nyelv megalkotója volt. A rendszerváltás előtt ugyanis a borokról nem írtak, és nem is voltak olyan szakkifejezések, amelyekkel egyáltalán lett volna lehetőség a borok jellemzésére. A boros szaknyelv nagy részét Rohály Gábor németből ültette át a magyar nyelvbe, de átvett francia és angol kifejezéseket is. Sok borász akkor még nevetett az olyan szavakon mint “lecsengés” vagy “egyensúly”, mert nem értették, hogy ezek mit takarnak. Ma már persze e szavak nélkül el sem tudjuk képzelni a borértelmezést.

 

 Gál Tiborral Toszkánában a 90-es évek elején

 

Rohály Gábornak nagy szerepe volt a nemzetközi kapcsolatok alakitásában is. “1994-ben Gödöllőn tartottunk egy nagyszabású kétnapos rendezvényt, ahová a Renomierte Weingüter Burgenland tagjait meghívtuk a boraikkal együtt - meséli Gabriella. Master of Wine-ok, európai kereskedők érkeztek és sikerült olyan tokaji kínálatot felsorakoztatni, amit addig senki nem kóstolhatott. De tartottunk hasonló kóstolókat külföldön is. 1993-ban két nemzetközi kiállitás magyar részvételét szerveztük meg saját erőnkből: a veronai Vinitaly-n és egy bécsi Vinova kiállitáson is szerepeltek magyar borok. A borvilág meghatározó alakjait sikerült akkor leültetni a boraink mellé. Az új berlini nagykövetségi épület átadását is ünnepi tokaji kóstolóval tettük emlékezetessé az 1900-as évek elejéről származó aszúkkal"- idézi fel ezt a szép időszakot.

 

 

1995-ben Rohály Gábor és Mészáros Gabriella elindította a nagy sikerű Borkalauz című évkönyvet, amelyben elsőként rendszerezték és ismertették a magyar borvidékek termését. A Borkalauz 16 éven keresztül segített eligazodni a fogyasztóknak, akkor ez hiánypótló volt, hiszen nem volt más mérce, amely alapján el tudták volna dönteni, mit is vegyenek. 

Miután már évek óta szerveztek különböző borismereti kurzusokat, 1996-ban intézményesített formában is megalapították Magyarország első boriskoláját, a Borkollégiumot, ahol több mint kétezren tanultak, köztük közismert borszakértők, sommelier-ek, borkereskedők. A WSET-tel már a 90-es évek közepén elkezdtek tárgyalni az akkreditációról, végül 2005-ben szerezte ezt meg a Borkollégium elsőként Magyarországon. De az akkreditációtól függetlenül már a 90-es évek legelején, a legelső kurzusok során is a WSET rendszerű egyensúlycentrikus kóstolást oktatták és a világszervezet oktatóanyagait használták. Rohály Gábor az egyensúlycentrikus kóstolást tartotta a legfontosabbnak. Ez az alapok elsajátításához elengedhetetlen Mészáros Gabriella szerint is. Erre lehet a későbbiekben építkezni, enélkül viszont borértékelésről nem igen lehet beszélni.
 

 

Rohály Gábor a ruszti Weinakademie Österreich első magyar hallgatója volt, később az Osztrák Borakadémia lektoraként is dolgozott. (Aki viszont elsőnek elvégezte a képzést, az a felesége, Mészáros Gabriella volt. szerk.) A szakirodalmi tevékenységben szerzett érdemei elismeréseként az Osztrák Borakadémia Internationale Weinakademiker H. C. címmel tüntette ki. Munkájáért a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, valamint a Hamvas-fürt borművészeti díjat és a Bussay László-emlékdíjat is megkapta.

 

 

Az utolsó években a betegsége megakadályozta, hogy komolyabb szellemi munkát végezzen, de a bor szakrális oldalával sokat foglalkozott. A misebor és a keresztény liturgia szerint az átváltoztatáshoz megfelelő minőség kérdéseit feszegette vagyis azt, hogy vajon milyen kritériumoknak megfelelő bor változtatható át Krisztus vérévé. Az ezzel foglalkozó tudósok számára ez a mai napig megoldatlan kérdés.

 

Rohály Gábor hallatlanul nagyvonalú ember volt: ha olyan érdeklődőket találkozott, akik nagy nyitottságot mutattak a bor iránt, semmilyen bort nem sajnált kibontani. Legendásak voltak azok a régi tanfolyamok, amelyeken a Tokaj előadás általában 4-5 szépséges Tokaji Aszúval zárult. A „tanulók” valóban kóstolhattak a csúcs közelében lévő borokból is. Rohály Gábor meggyőződéssel vallotta, hogy alapborokon keresztül nem lehet igazán megszerettetni a szakmát és a bort, ezért tanítványainak megadta a lehetőséget a csúcs- vagy ahhoz közeli borok kóstolására.