Két nagyszerű „idegenvezetőm“ is akadt Kreil Vilmos és Szeremley László személyében, akik néha-néha útbaigazítottak a („veronefiere”) területén, vagy éppen beavattak a vásár különlegességeibe, de erről részletesebben kicsit később.

A VinItaly nem csak tradíció, (immár 47. alkalommal rendezik meg) hanem minden bizonnyal a legnagyobb éves szinten megrendezésre kerülő szakmai vásár. Idén 12 nagy csarnokban összesen 95.000 négyzetméteren 4255 kiállító (ebből 128 nemzetközi) jelent meg a négy nap során. Látogatói oldalról pedig azt lehet mondani, hogy 140.600-an vettek részt a vásáron, melynek 35 százaléka külföldi volt a világ 116 országából. Csaknem 2500 akkreditált sajtó résztvevő érkezett 45 országból; 170 rádió és tv, számos újság és szaklap képviseltette magát.

 

Az érdeklődök Alto Adigétől (Dél-Tirol) kezdve, Szardínián keresztül, egészen Veneto-ig, szinte minden borászattal találkozhattak, aki számít és fontos. Például egy egész pavilon csak a Brunello termelőknek lett dedikálva. Számos konferencia, szemináriumok, kóstolások várták a szakmát és az érdeklődőket, témában egy másodpercig sem volt hiány.

Ahogy Kreil Vilmos, a Villa Sandi importőre fogalmazott, a VinItaly az olaszoknál nemzeti ügy és minden magára adó pincészet kötelességének tekinti, hogy valamilyen formában részt vegyen ezen. A standok szinte évről évre a megszokott helyen találhatóak, így a rutinos látogatók már térkép nélkül is tudják, hogy hol kell elfordulni ahhoz, hogy oda találjanak az éppen keresett pincészethez.

Amikor Szeremley Lászlóval jártunk a piedmonti szekcióban, tökéletesen megbizonyosodhattam erről. A Mascarello pincészetet kerestük és László egészen pontosan tudta, hogy hogyan kell odajutnunk és kik mellett lesznek, hiszen minden évben ugyanott vannak.

Kreil Vilmos, aki már évek óta foglalkozik olasz borokkal, nagyra értékeli azt az előnyt, hogy egy helyen és rövid idő alatt minden partnerével találkozhat, így ápolva a szakmai kapcsolatokat. Nem hiányozhat természetesen a gasztronómia sem. Legyen szó egy kis tál prosciuttoról vagy az esti vacsoráról, természetesen az adott pincészet boraihoz párosítva.

A szemináriumok szakmai értéke nem elhanyagolható. A VinItaly fontosnak tartja, hogy aki számít és döntéseket hoz a szakmában, ott legyen, kóstolja meg és ismerje meg a borokat, mindazonáltal lehetőséget biztosítva az üzletre is. Természetesen ekkora embertömeg közlekedési problémákat is okozhat és okoz is, és ahogy Vilmos fogalmazott: „Ha nem tud az ember helikopterrel érkezni, akkor legjobb, ha két órát szán a parkolásra az esemény előtt, és nagyjából ugyanennyit a zárás után, a városból való kijutásra is”.

Kérdés, hogy Magyarországnak részt kell-e venni ebben a forgatagban? Egyike a kevés borászatoknak, akik már évről évre képviselik hazánkat a VinItaly-n, a Szeremley Birtok. Ahogy Szeremley László fogalmazott, nagyon kevés magyar pincészet van jelen egyénileg és ők is inkább csak kicsit eldugva, a kereskedőknél találhatók meg. Egész véletlen botlottam Lászlóba, aki egyébként mindig ugyanazon a helyen állít ki egy toszkán barátjával, a Masi stand mögött. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy öröm volt a 2002-es Rajnai Rizlinget megkóstolni, ami bizonyítja, hogy Badacsonyban is lehet komoly száraz borokat alkotni (de tudtuk ezt, eddig is?!). László a VinItaly-t egy világra szóló kirakatnak tekinti és az az ország, amely nem képviselteti magát ezen valamilyen formában, nem is bortermelő ország igazán. Járva az egyes hangárszerű csarnokokat, meggyőződhettem a vásár sokszínűségről, a „merjünk nagyok lenni” gondolat még a legkisebb borászatok/kiállítók esetén is átjött. És igen, néha zavaró volt, hogy a pult mögött nem állt éppen senki, de a standok ötletgazdasága, legyen szó a Masinál a fagylalt és bor párosításról vagy a Villa Sandinál a koktélok (Hugo és co.) keveréséről, a tapasztalt nyitottság és a barátságosság mindenképpen pozitív. Lehet, hogy a megjelenésen is kellene erősíteni, ami a magyar prezentációt illeti? Szerintem a korábbiakhoz képest egyértelmű fejlődés mutatkozik, de a célt még nem értük el maradéktalanul.

Az információs anyag színvonala, a kommunikáció minősége és milyensége sokban meghatározza, hogy mit gondol rólunk a másik fél. Hogy is szokták mondani: első benyomás csak egy van. Rendkívül fontos a kommunikáció, a párbeszéd a borászokkal, kereskedőkkel, a szakmával, hiszen sokat tudunk egymástól tanulni, de meghallgatásra és párbeszédre is van szükség.

László szerint egyfajta exkluzív légkört kellene a magyar standon kialakítani, ahol például a legkomolyabb tokaji borok csak névjegykártya leadása után kóstolhatók, s máris van egy e-mailünk… Továbbá a helyzeti előnnyel is számolnunk kell; ha például Olaszországban akarunk bemutatni egy bort, akkor számításba kell vennünk azt, hogy az olaszok jobban ismerik a piaci adottságokat és lehetőségeket. Szeremley László joggal teszi fel a kérdést, hogy miért vegyenek magyar bort a külföldiek? Pusztán a minőség már nem érv, hanem alapfeltétel. A „terroir”, vagyis a különleges adottságok, illetve a fajták segíthetnek a döntésben.

Talán a legfontosabb tényező, hogy egy borászat tud-e üzleti kapcsolatot teremteni, illetve profitra szert tenni egy ilyen megjelenés által. Szeremely László szerint „egy vásár találkozási pont, ahol a meglévő partnereknek kötetlenül, oldott hangulatban lehet bemutatni például az új évjáratot. A felkészülés ugyanolyan fontos, mint az utómunka.” A kapcsolatfelvétel és a tárgyalások nagyon fontosak.  Persze némi szerencsére mindig szükség van, de felkészületlen megjelenésből ritkán lesz az éppen elégségesnél jobb eredmény.

Évről évre össze lehet futni hírességekkel is, ahogy Kreil Vilmos meséli. Legyen szó egy rövid beszélgetésről és kóstolásról a F1 pilóta, Jano Trullival, vagy egy koccintásról Mick Hucknall-nek, a Simply Red front emberének szícílai borával. A celebek tömegeket vonzanak és az emberek érdeklődnek.

Tehát összességében mit is tanulhatnak a magyarok az olaszoktól? Megjelenés, stílus, merjünk nagyok lenni, legyünk nyitottak, tudjunk segítséget kérni olyanoktól, akik jól ismerik az adott piacot. Párbeszéd, kölcsönös odafigyelés és meghallgatás. Van számos presztízs borunk egyedi és különleges – például Tokaj Hegyalja borai –, kezeljük a helyükön őket. A megfelelő megjelenéssel és kommunikációval sokat el lehet érni, igaz ez valamennyi borra egyébként.

Összefogásra van szükség, hiszen sokat tudunk egymástól tanulni. Figyeljünk oda azokra, akiknek rengeteg tapasztalata van, illetve bejárták és látták már a világot. Folyamatos kommunikációra van szükség, sajtóban való még intenzívebb megjelenésre és arra, hogy a kereskedők ismerjék meg a magyar borok sokszínűségét, egyediségét. A támogatás is lényeges tényező abban, hogy a fogyasztók is ugyanezt megismerhessék a megfelelő szakembereken keresztül.

Együtt sikerülni fog!