Janó, ahogy a hozzá közel állók hívják, Szekszárd lehetőségeit és adottságait tölti palackba, saját személyiségét használva fűszerként. Ha meg kellene különböztetnünk borait a többiekétől, akkor azt mondhatnánk, hogy a harmóniára, a gyümölcsösségre és az eleganciára való törekvés az, ami visszaköszön Janó boraiból. Még Bordeaux-i fajtákból készített borai is mutatják ezt a fajta gyümölcsösebb, elegáns irányt. Fontosnak tartja a cabernet-ék és a merlot jelenlétét és szerepét, de nem értékeli túl azokat, s tisztában van azzal, hogy hamarosan nem ezek lesznek a pincészet legfontosabb borai. Ahogy tisztul a fajtahasználat képlete a borvidéken, úgy igazodik Janó is a közös célokhoz. A pincében kóstolt kékfrankosok, bikavérek után egyértelmű, hogy nagyon izgalmas borok várhatók a borásztól.

Gondolkodik, telepít, kipróbál és igyekszik megtalálni a terület és szőlő relációjában is a harmóniát. Nemrég telepített pinot noir-t is, annak ellenére, hogy egyre többen mondják, hogy a fajta nem biztos, hogy Szekszárdra való. Ennek ellenére talált egy olyan kis területet, ahol valóban meg tudja mutatni a fajta, hogy egy nem annyira enyhe kontinentális klímán is lehet szép bort készíteni a burgundiai fajtából, csak a jó fekvést kell megtalálni hozzá.

Nem véletlenül mondják, hogy amilyen a borász, olyan a bora is. Ez Németh Janónál is így van.  Fineszesek és harmonikusak borai, tükrözik azt a lelkiismeretes munkát és szívvel-lélekkel való törődést, amelyet Janó a szőlőben és a pincében végez, s persze egy kis humorért sem megy a szomszédba.

Felismerhető stílusúak borai, mégis azt vallja, hogy az út elején jár még, és úgy érzi, élete végéig szeretné tanulni e mesterség minden apró részletét.  Nemrég megjelent Némethjanó fantázianevű alapborain például a róla készült, humort és gondolatiságot sem nélkülöző címkék is azt a fajta könnyed, szellemes vonalat viszik el a fogyasztóhoz, amelyet akkor tapasztalhatunk meg, amikor a pincében kóstolunk nála. Szerény, de tudatos, s nagyon büszke boraira.

Janó – annak ellenére, hogy a borivók jelentős része még mindig a Bordeaux-i fajtákból készült borokat keresi nála – a jövőt leginkább a kékfrankosban, a kadarkában és a Bikavérben látja kiteljesedni. Hozzáteszi, hogy egyelőre a múlt nem feltétlenül pozitív örökségéből adódó sztereotípiákat kell a borivók fejében rendbe tenni, s megkóstoltatni velük, hogy egy kékfrankos, kadarka vagy egy elegáns, összetett és lendületes Bikavér milyen élményt ad.

Kóstolva például 500 literes hordóban fejlődő kékfrankosait, kétségünk nem férhet ahhoz, hogy meg fogják győzni mostani és leendő vásárlóit.

Termőterületi több izgalmas szekszárdi dűlőben vannak, a Görögszóban, az Ivány-völgyben, a Porkoláb-völgyben, a Gyűszű-völgyben, a Decsi-hegyen, a Baranya-völgyben. Ez a sokrétűség egyrészt lehetőséget ad arra, hogy megtalálja azt a harmóniát, amelyet a terroir és a fajta szimbiózisa képes nyújtani. Másrészt az eltérő területről származó azonos fajták karakterbeli különbségének egyesítésével harmóniát képes vinni boraiba. Janó hisz a házasítások erejében, sokszínűségében és eleganciájában.

Borai méltók arra, hogy az ünnepi asztalra kerüljenek, s visszatükrözhessék azt a fajta hitet, hitelességet és szeretetet, amellyel Janó gondozza szőlőit és világra segíti borgyermekeit.