Öntsünk tiszta rozét a pohárba!

Mi lehetne alkalmasabb időpont annál, hogy körbejárjuk a rozék világát és a velük kapcsolatos tévhiteket, mint hogy közeledik a Nemzetközi Rozé Világnap, az International Rosé Day? Következzen öt klisé, amelyek közül tuti, hogy legalább egy már a te szádból is elhangzott.

1.„Női ital”

Ha egy ital a rózsaszín árnyalatában pompázik, gyümölcsös és illatos, máris skatulyába zárjuk és azt mondjuk rá, hogy ez női pia. Pedig be kell hogy lássuk, ez bizony nem elegendő indok ahhoz, hogy az erősebbik nem lemondjon ennek a bornak a fogyasztásáról - rozét inni tisztán vagy fröccsben ugyanis ma már férfiak és nők körében egyaránt trendinek számít. Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy rozézni menő, így nem is meglepő, hogy a borbárok teraszán nem csak a hölgyek előtt csillog a rózsaszín ital.

2.”Rozé = fehér + vörösbor”

Azonnal felejtsük el - mielőtt egy borász szívrohamot kap - hogy a rozé a fehér és vörösbor ötvözéséből készül. Többféle kékszőlő-fajtából is készülhet, hazánkban a legelterjedtebb alapanyag a kékfrankos, de a kadarka, a merlot, a cabernet franc, a pinot noir és a zweigelt is gyakori. Általában reduktív eljárással készítik, így a bor megőrzi a kékszőlő gyümölcsös illat- és ízvilágát.

3.”A siller is rozé”

Gyakori tévhit a laikusok körében, hogy a siller=rozé, de ez nem igaz. A siller a rozénál sötétebb színű, viszont a vörösbornál halványabb. Ha a préselést követően kicsit tovább tartják a héján a kékszőlőt, és később engednek le belőle levet, akkor több színanyag válik ki a gyümölcs héjából, így kapja jellegzetes sötét rózsaszín színét. Tehát a siller valójában egy színtartományra utal, pontos jelentése: csillogó, fénylő. A sillerek átmenetet képeznek a rozék és a vörösborok között; telt, gazdag aromatikájuk könnyedséggel párosul, és kiváló gasztroborokat találunk közöttük.

4.”Rozé vagy rosé?”

Nincs kőbe vésve, hogy hogyan is kellene írnunk kedvenc nyári italunk nevét. A magyar borászok a címkéken előszeretettel használják a franciás írásmódot, tehát rosé-ként tüntetik fel a palack tartalmát. A magyar nyelv azonban asszimilálta a szót, így jó, ha tudjuk, hogy a helyesírási szabályaink szerint rozénak írnadó.

5.”Minden rozé egyforma”
Minden rozé üde, friss és gyümölcsös, de vajon tényleg ennyiben ki is merülne a jellemzésük? Ideje, hogy különbséget tegyünk rozé és rozé között, hiszen ezek a népszerű borok termőterülettől, szőlőfajtától, vagy a borász döntéseitől függően eltérhetnek egymástól. Higgyetek nekem, próbáljatok ki minél több fajtát és válogassatok kedvetekre a könnyed, reduktív, igazi epres csodáktól a mélyebb, fűszeresebb, hordóban erjedt vagy érlelt, teltebb, komplexebb rozékig.