Termelőként nagyon kedvelem a franc-t, így természetes volt, hogy egyetértettem a kezdeményezéssel. Villányban vagyunk néhányan, akik együtt kezdtük, megbecsüljük egymást. Nem mondom, hogy soha nincsen megbeszélni való, mert az természetes, hogy valaki kicsit emígy gondolkodik, a másik pedig amúgy, de mindent meg lehet beszélni szerintem. Hogyha egyet nem értés van, azt nem kell kifelé mutatni, hanem egymás között kell megoldani. Az a lényeg, hogy azon dolgozzunk, hogy Villány csillaga fényesen ragyogjon.

 

És szerencsére elmondhatjuk, hogy valóban jól mennek a dolgok. Tavaly – először azt hittem, hogy rosszul értem – 30 ezren voltak itt a Vörösborfesztiválon, miközben 2 800-an élnek a településen. De hosszú egyeztetés előzte meg például azt is, hogy a VinCE Budapesten együtt jelenjünk meg a Villányi Franc-nal, és végül nagyon jól sikerült. Így bizonyára lesznek még hasonló ötletek.

 

Természetesen, de nem öncélú dolgok ezek. A bor a gasztronómia kísérője kell, hogy legyen, nagyon fontos, hogy jó étel kerüljön mellé.

 

 

Ha nem is ennyire nevesítve a párokat, de mindenképp fontosnak tartjuk ezt. Vannak már jó kis sablonjaink, amiket ki nem hagynánk. Ez a könnyebb vonal. A magam ízlése is inkább az elegánsabb, könnyebb dolgok felé megy. Nagy ínyenc vagyok egyébként, de nem látszik rajtam, mert lejárom a szőlőben…

 

 

 

Nem tudatos, csak nagyon szeretjük, amit csinálunk és van egy megszállott pincemesterem, aki rendre előáll egy új ötlettel, valami olyan borral, ami szerinte külön kellene palackozni.

 

 

Nem tudom. Talán 18-20 félét csinálunk, Péter? (Kiszól az emlegetett pincemesternek, és érkezik a válasz: többet.) Most megint jött új, mert elindultam a teljesen bio borkészítés irányába. Egyelőre kicsiben, hobbiként. Még a traktoros munkát is én végzem. Ezt azért tartottam fontosnak, mert úgy tűnik a világ erre felé megy. A szőlő bio minősítésű, a bor nem az, mert az óriási adminisztrációval járna, amit nem érdemes végig csinálni ezért a 600 palackért. Majd ha több lesz, akkor talán. A neve nem bio lesz, hanem Bijo Rezi (a rezisztens után) a fehér, Bijo Rozi a rozé és a vörösnek még kitalálunk valami jót.

 

 

Mosolyogva hallgattam, amikor múltkor valaki mesélt, hogy volt kóstolni egy pincénél, és lám-lám 2014-ben is lehetett jó bort készíteni. Nos, akárki, akármit mond, Villányban, bio műveléssel, prémium bort nem lehetett. Mi nem akarunk beleavatkozni a bor életébe, és 2014-ben nem úgy hozta a gondviselés, hogy el tudjuk készíteni a legjobb borokat ez van. Rozéból csináltunk sokat, és a fehérek is sikerültek, bár kevesebb lett, mint szokott, mert nagyon ki kellett válogatni az ép fürtöket. Készült vörös is, de nem lesz kiemelkedő, egy közepes nívójú, elegáns, élénkebb savú vörös házasítás lesz. Serum Veritas néven, magnum palackban a Borháló üzletekben lesz megtalálható.

Előfordulnak ilyen évjáratok, volt egy bölcs Dédapám, aki azt mondta: „Azért nehéz a mi mesterségünk, mert nincs a műhelyünk felett tető.” Ennél sokkal szebben nem lehet mondani. Várjuk a jobbat, a borászok mindig így vannak vele. (Nevet.)

 

 

Igen, nagyon sok munkával jár, de vannak jó tapasztalataink. Székelyföldön már működik egy lerakatunk, Sepsiszentgyörgyre is rendszeresen megyek. De a kínai piac sem új próbálkozás, évek óta kapcsolatban vagyunk velük. Egyre jobban kristályosodik ki, kikkel lehet együttműködni. Voltak időszakok, amikor kéthetente jött egy kereskedő, de voltak kevésbé hozzáértők, kevésbé komolyan vehetők. Aztán időnként felbukkan valaki, akinek már ajánlottak minket, és – ugyan kizárólagosságot nem adunk senkinek – vannak visszatérő vevők.

 

 

 

Ezt próbálgatjuk. Nemes Fehér névvel el is készült. A Dédnagyapámtól kaptam az első szőlőmet, ez abból származik. Bánáti rizling, bakator, mézes fehér, hárslevelű és sárga muskotály fajtákból házasítjuk. Kicsit megosztó bor, én nagyon szeretem, nekem ez jelenti a klasszikus fehérbort, de tudom, hogy a fiataloknak furcsa, hogy ászkolom. Egészen más, mint a mai divat, úgy készítem, mint ahogy a dédnagyapám készítette. Egészséges ászokhordóban, és azt fontos itt elmondani, hogy az ászkolás nem egyenlő az eloxidálással és azzal, hogy nehéz bor készül. Ezt a bort minden évben igyekszünk megalkotni, lesz belőle 2014-es is, az évjárat sajátosságai miatt kicsit frissebb, élénkebb savú, mint a megszokott.

 

Vörösben is próbálkozom, van csókaszőlőm és vörös bakatorom, de nem nagy mennyiségben, így azt gondoltam, hogy kadarkával próbálom őket házasítani. A csókaszőlőnek van egy jó tanninos struktúrája, a vidámságot pedig a kadarka adná.

 

 

Igen, ez az Elixírnek egy továbbfejlesztett változata. Csak a legjobb évjáratokban készül, véletlenül jött, szerettem volna egy kis syrah-val tuningolni az Elixírt, ami bordeaux-i fajták és kékfrankos házasítása. A Credo esetében ehhez jön még hozzá a syrah. 2005-ben készült először, kis barrique hordókban érett, nagyon szép lett, még van belőle néhány palack, de a syrah miatt más lett, mint az Elixír, ezért lett külön neve. Szerencsére elmodhatom, hogy nem csak a fogyasztók, a szakértők is kedvelik, a 2011-essel például tavaly megnyertük a villányi borversenyt.