Villányba érkezni jó: beérsz a városba, jobbra panzió, balra borozó, jobbra kocsma, balra vendégház, aztán meg sorra a kicsi pincék egymás hegyén-hátán. Kapuik fölött ismerősen csengő nevek - mintha csak a borhűtőd tartalma ugrott volna ki a homlokzatokra. És amikor már azt hinnéd, a település határát jelző táblán túl csak a táj jön, nagyot nézel, mert itt látod meg a legnagyobb épületeket: a hosszan elnyúló Gere Attila Pincészetet, a középületnek is beillő Wunderlich Bortrezor és Látványpincét, és a most szerdán ünnepélyes keretek között átadott új borfeldolgozó épületet is: Günzer Tamás Pincészetét. A két büszke tulajdonos (borász és felesége) százhúsz vendéget látott vendégül pincéjük szentelője alkalmából.

 

 

A terrakotta téglával burkolt fogadóépület előtt a ház asszonya, a benti előtérben a ház ura várt minket. A kóstolóterem hamar zsúfolásig telt vendégekkel. Gyöngyöző Irsai Olivér és 2011-es friss rozé került a poharakba, fogytak a házi sütemények, villantak a vakuk. Aki odafért, egy födémbe illesztett üvegpadlón keresztül bámulhatott le a pincében sorakozó hordókra.

Akinek meg csak a bámészkodás jutott, a terem eklektikus belsőépítészetén csodálkozhatott el: a tálaló asztalok Singer varrógéplábakra erősített farostlemezekből álltak,

a boltíves mennyezet tövében íves falfülkék futottak körbe, a fény kúp alakú, csúcsban végződő üvegburákból áradt szét. Félórányi ismerkedés után a társaság a barrique érlelő felé vette az irányt. A pinceteret racionalitás jellemezte: ipari padló szürke műgyanta bevonattal, téglafal, faburkolatú síkmennyezet, irodákba illő lámpatestek. A végfalak boltíves mélyedéseiben viszont szépen mutatott a gyertyaláng. Bár valamivel több „pinceromantika”is elfért volna még itt, a tér korrekt, funkciójának megfelel, a borok meg amúgy sem nézelődni, hanem érlelődni jönnek ide, a több mint száz darab 225 literes barrique és ötven darab 500 literes fahordóba.

Az ünnepség a pécsi BorCanto együttes nyitó dalával kezdődött meg, majd Dr.Gombos Sándor, az MVH Somogy Megyei Kirendeltségének vezetője mondott köszöntőt. Mint megtudtuk, ő sosem kételkedett abban, hogy Günzer Tamás vállalkozása célba fog érni, ugyanis „amikor az emberi gondolkodás, a szorgalom, meg a kellékrendszer együtt áll, akkor a siker predesztinálva van.” Beszéde után egy levélben küldött üzenetet hallgathattuk meg. Tiffán Zsolt, a Baranya Megyei

Közgyűlés elnöke parlamenti elfoglaltságai miatt nem tudott megjelenni, de írásba foglalt gondolataiból kiderült, hogy Günzerék borfeldolgozóját újabb mérföldkőnek tekinti a villányi borvidék felemelkedésében.

Tiffán ezekkel a szavakkal jellemezte a terület eredményeit: „Villány az elmúlt két évtizedben világszintű fejlődést mutatott fel, ahol a pedantéria, a precizitás, a minőséghez való ragaszkodás, a felesleges kompromisszumok elutasítása, és a családi gazdaságok összefogása egy csodálatos borvidéki központot eredményezett.” Takács Gyula polgármester is az egymást követő villányi beruházások sorának legújabb tagjaként üdvözölte a félmilliárd forintból (fele pályázati forrás, fele önerő) megvalósult épületet. Gratulációja után Lelkes József apátplébános felszentelte a pincét.

Az Ámen után Dlusztus Imre borszakíró a Günzer borokat méltatta. Legfőbb különlegességüknek azt tartja, hogy a borász személyisége mellett a személyesség is megjelenik bennük. Három tételt emelet ki a sorból. A Mont Blanc Cuvée-t - mely kezdetben Irsai Olivér fajtabor volt, de mára Muscat Ottonel és Olaszrizling házasítása - üdítő frissessége miatt dicsérte. Az intenzíven málnás Cablert bátorsága (Cabernet Sauvignonból készült siller!), a finoman

 fűszeres Pinot Noirt pedig a villányi Pinot-stílus megteremtésében betöltött szerepe miatt értékelte.

Végül Günzer Tamás lépett a pódiumra. (Füttyszó, éljenzés, vakuk, taps – a borászok manapság tényleg mintha rocksztárok lennének.) Köszöntet mondott az épület megvalósulásában közreműködő társaknak, különösen az épület tervezőjének, Alacker Gotthardnak és a kivitelezőnek, Gyuris Ferencnek. Visszaemlékezett arra az időszakra is, amikor eldőlt, hogy a borászatnak szenteli életét: „Tizenkét évig az állattenyésztés volt a mindenem. 2002 viszont nagy fordulópont volt: a Cabernet Sauvignonomat tudtom nélkül benevezték a Pannon Bormustrára. A legmagasabb pontszámú vörösbor lett, és bekerült Magyarország top húsz vöröse közé is. Ekkor döntöttem el, hogy nekem nem szabad mással foglalkoznom, csak borkészítéssel.” Beszédét követően aztán előkerült egy nagy olló, hegedűszóra földre hullt a nemzeti színű szalag, és a Hazám Hazám legszebb strófáival lezárult az ünnepség.

Egy perc múlva már a pince csúcsborát, a borász édesapjáról elnevezett Mátyás Cuvée-t (95% Cabernet Franc és 5% Merlot) kóstoltuk. A tavalyi termésből született nedű ezúttal nagyon hamar kikerült a hordóból, hiszen általában 15, 18, de van, hogy 26 hónapot is eltölt a

225 literes új barrique-okban. Kamasz még: mély bíbor szín, buja meggyes gyümölcsösség, lekerekedésre váró tanninok - csupa szép ígéret.

Visszatérve az ezerkétszáz négyzetméteres komplexum földszintjére vetettünk még pár pillantást a könnyűszerkezetes csarnokban elhelyezett új tárolótartályokra (25, 30, 50, 85, 110 és 130 hektoliteresek) és a technológiai gépsorra is, de az illatok végül mindenkit a palackos tárolóban rögtönzött svédasztalhoz csábítottak. Koszér Attila séf (harkányi étteremtulajdonos) több különlegességgel is készült. A hagyományosabb ízek kedvelőinek egy sváb paprikás nevezetű tartalmas malacnyelv pörköltet készített, melyet mustárral, tejföllel és savanyúsággal tálalt. Kifejezetten Günzer borhoz komponált étel volt a borban párolt marhapofa szalonnás gombóccal és szőlőpálinkában flambírozott aszalt szilvával, cseresznyével és fekete áfonyával. Megkóstolhattunk még egy ormánsági krumplis gánicát is fehérboros savanyú káposztával, friss faszénen sütött sváb fehér kolbásszal és tarjával. Itt aztán tényleg csak a legradikálisabb vegánok maradhattak éhen…

Günzer Tamást a birtokról, filozófiájáról, és a jövőbeli terveiről is megkérdeztük. Mint elmondta, a borászat 2007 óta kizárólag családi tulajdonban van, 44 hektáron gazdálkodik, és szándékukban áll még további 10-15 hektár

felvásárlása. A dűlők jelentős része déli, vagy dél-nyugati fekvésű terület, általában 20-22%-os lejtéssel, „katlan hatású” mezoklímával (ami annyit tesz, hogy megreked bennük a nap ereje). Szőlőfajtákból van nekik bőven: Portugieserből a legtöbb, de a Pinot Noir, a Cabernet Franc, a Kadarka, a Cardonnay, a Merlot, a Cabernet Sauvignon és az Irsai Olivér is magáénak tudhat fejenként jó pár hektárt. A legutóbbi Günzer személyes kedvence: „Rettenetesen imádom: gyöngyöző bort készítek belőle, pálinkának is lefőzöm, mert az Irsai Olivér egyszerűen mindenre jó!” A laposabb területeiket kizárólag a Kékfrankosból készülő rozé boroknak tartják fenn. Itt két héttel hamarabb, nem teljes érettségben szüretelnek, a leszedett termést rögtön bogyózzák és préselik, majd huszonnégy órán át ülepítik. A kristálytiszta mustot irányítottan, fajélesztővel erjesztik, mert semmit sem bíznak a véletlenre.

A termelés közel 5%-át exportálják, többek között Hollandiába, Németországba, Szlovákiába és Svájcba, de Kína is jelentős felvevőpiacot jelent számukra. A borász nagy jövőt lát a vendéglátásban: a parkolóhelyek számát és a

telek beépítését is úgy alakíttatta ki, hogy később majd felállíthassanak egy 100-150 fős rendezvénysátrat, ahol a jövőben hétvégi eseményeket, Márton napi borfesztivált, és újbor bemutatókat tarthatnak.

Végül Günzer Tamás különleges bejelentést tett: „Öcsémmel, Zoltánnal tavaly eldöntöttük, hogy készítünk egy közös bort. Már össze is házasítottuk, készre kezeltük, és két héten belül palackozzuk. A tétel mindkettőnk legjobb Ördögárok dűlőinek terméséből készül. Zoltán egy Merlot, Cabernet Franc és Sauvignon házasítást, én pedig egy tiszta Merlot teszek hozzá a történethez. A bor neve az lesz, hogy Fratelli, ami annyit jelent: Testvérek.”