A fogalom tisztázása fontos, hiszen ahogyan másként látja a világot egy hollywood-i villában élő celebmilliárdos, vagy egy nehéz munka után feles-hosszúlépés kombóra a helyi kocsmába beugró bányász, a borturista is markánsan megkülönböztethető mind az átlag borfogyasztótól, mind pedig a „borvilág felkent szakértőitől”. 

A borturista kíváncsian keresi az egyedit, az izgalmasat és a lenyűgözőt, időt és energiát nem kímélve. Túráit többnyire olyan helyre teszi, ahol borok születnek, vagy olyan kóstolótermek vannak, ahol egy bárban megkóstolhatja a világ csodáit. Ő az, aki képes megmászni a legmeredekebb dűlőket is, hogy poháráron kóstolhassa a számára palackban megfizethetetlen tételeket, vagy az esti kóstolás után akkor sem retten meg, ha éppen egy vaddisznócsalád suhan át előtte a földúton. A borturista a kérdéseivel és kommentjeivel lelkessé vagy zavarttá teszi a borászokat, de semmiképpen sem hagyja őket érzelmi élmény híján. Ő az, aki inkább a kisebb pincéket látogatja, hiszen egyedül ott van esélye közvetlen kapcsolatba kerülni a borok készítőjével, meghallgatni a történetüket, filozófiájukat és jövőképüket.

 

TERROIR

Geológia és időjárás
„Isten ittfelejtett kalapja”, mondják Somlóra, hiszen a bazaltból és lösszel keveredő bazalttufából álló hegy büszkén emelkedik ki az őt körülvevő kisalföldi síkságból. Az északi tájainknak megfelelő kb. 1.900 órás napsütés hatását felerősíti a meredek lankákról visszatükröződő fény, illetve a bazalt jó hőtároló képessége. Az északnyugati szél szinte mindig fúj, esélyt nem hagyva landolásra a kártevő gombáknak, ha pedig mégis, a táptalajul szolgáló nedves levélfelület hamar kiszárad, ami óriási potenciált jelent a biogazdálkodás számára. A hegygerinc szintén véd a hideg szelekkel szemben, minimalizálva a fagykárok hatását.

A bazalt, mint talajképző kőzet jelentősége abban áll, hogy finomszemcsés és kovasavban szegény ásványokkal (olivin és piroxén) telített, ezért a mállás során képződő kisméretű bázikus agyagásványok felületén több pozitív töltésű ion (kálcium, kálium, magnézium és nátrium - ion) tud megkötődni, aminek következtében olyan szőlőfajták kerülhetnek előtérbe, amelyek ízvilága nagyban terroir-függő. Ennek legékesebb példái a juhfark és az olaszrizling.  

A hegyet körülvevő települések a geológiai és geográfiai különbségeknek köszönhetően olyan harcot vívnak, mint Puligny és Chassagne a híres Cote de Beaune-on. Nem is kérdés: A hegy déli dűlői a magyar Montrachet!  

 

 

A szőlő- és bortermelés valószínűleg a római korban kezdődött, annak ellenére, hogy írásos emlékek csak a 12. századtól vannak. Somló évszázadokon keresztül a magyar királyok fő borszállító régióinak egyike volt. Rengeteg mítosz vette körül és övezi ma is a borait. Nincs még egy olyan magyar borvidék, amelynek az erejében ennyi költő és író hitt volna (a teljesség igénye nélkül): Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Berzsenyi Dániel és Hamvas Béla.  A somlói nedűket a Habsburg-ház uralkodói is rendszeresen fogyasztották, legfőképpen mert a legenda úgy tartotta, hogy a somlói boroktól nagyobb az esély fiúgyermek születésére. Mára inkább a somlói bor, mint afrodiziákum jelenik meg. Például Hamvas Béla is ír egy idős indiai rádzsáról, akit a somlói borok segítettek fiatal feleségének boldog asszonnyá tételében. Tapasztalat szerint, ha a somlói borok általában nem is, de az erősen vulkánikus talajon termett juhfark valóban rendelkezik szerelmi élénkítő hatással. 

Nagyon fontos megemlíteni az évszázadokon átívelő fegyelmet. A 16. században a somlóvásárhelyi apácák irányították a területet, akik nemcsak a borkészítés módját, a szüret idejét, de még a szőlőben illő viselkedést is szigorúan szabályozták. Ennek nyomait ma is megtalálhatjuk a példásan művelt ültetvényeken vagy a szigorú hegybírói hozzáállásban.

 

BORÁSZOK ÉS MÓDSZEREK

A somlói borászok és vendéglátók között nehezen találni átlagembert, hogy csak néhányat említsünk: a jég hátán is megélni képes Tóth Péter (Kőfejtő Pince), a hallgatagon is beszédes Puchinger Ede, a végtelenségig elkötelezett Györgykovács Imre, vagy a jó értelemben vett „hegyi csibész”, az ételeire is érzékeny Inhauser István. 

Az apácák fegyelmi kódexét mintha mai napig forgatnák az itt élő emberek, hiszen egymásról akkor is tisztelettel beszélnek, ha borkészítési stílusuk és filozófiájuk gyökeresen különbözik. A nagyobbak nem arrogánsak a kicsikkel szemben és a kicsik sem irigyek a nagyokra. A kistermelők tisztában vannak vele, hogy kik csalják ide a turistákat, a nagyok pedig tudják, hogy a hegy igazi báját a körülöttük lévő kispincék adják. Mintha egy titkos parancsot követve, az egót és személyes érdekeket félrelökvén, kizárólag a szeretett hegyért dolgoznának. Somló ebben nagyon jó példát mutat a még mindig kuruc-labanc harcot vívó keleti riválisának.

A technológiát illetően is szépen megférnek egymás mellett a hagyományos és modern borkészítési eljárások, mivel a somlói fajták frissen és érlelt-oxidált állapotban is izgalmasak. 

 

 

Somló három fő fajtával büszkélkedhet. Minden fajtának külön jelentősége van: 

Az olaszrizling, mint a Magyarországon leggyakrabban termesztett fehérbor szőlőfajta, leginkább képes megmutatni, hogy miben különböznek Somló adottságai más borvidékeinktől, de legfőképpen a hasonló színvonalon teljesítő Csopak, Badacsony vagy Káli-Medence térségtől. Mivel ez a fajta termeszthető a legbiztonságosabban, viszonylag konstans minőségben, szerepe elvitathatatlan a borvidéken.

A furmint kötelező gyakorlat a somlói borászok számára, hiszen általa érthető meg a Somló-hegy viszonylagos konzisztenciája és bája Tokajjal szemben, még akkor is, ha az összehasonlítás a futball-rajongókat megszégyenítő módon képes megosztani a borisszákat. 

A juhfark adja Somló egyediségét:

 

(1) A Balaton-felvidéket kivéve nehéz olyan borvidéket találni hazánkban, ahol egyáltalán bele mernének vágni a fajta termesztésébe. A balatoni olaszrizlingek ugyan versenyképesek a somlóival, a juhfarkról ez már kevésbé mondható el. 

 

(2) A juhfark az ínyencek bora. Megértéséhez kóstolási tapasztalat szükséges, a fogyasztónak el kell érnie azt a szintet, amikor már nem csak a puszta gyümölcsöket, hanem valami éterit vagy komplexebb élményt keres a borban. 

(3) A szőlő neutrális jellegének köszönhetően a három domináns fajta közül a legjellemzőbben fejezi ki a somlói talaj és klíma adottságait. Frissen, enyhe szőlőlevél vagy száraz must aromái egyáltalán nem zavarják a talajból gyökerező ásványos ízek megjelenését, sőt a markáns savak konzerválják is azokat. A neutrális illat hátránya, hogy magasabb szabad kénessavszint esetén (>30 mg/l) erőteljes szellőztetést igényel a megnyíláshoz. 

 

(4) A talaj mellett a szőlészeti és borkészítési módszereket is képes hűen visszatükrözni. Nem értékeli a magas tőketerhelést, hiszen akkor szélsőségesen silány borokat ad. Az általában tőkeerősebb pincészetek által alkalmazott fajélesztős erjesztés során a gyümölcsízek erőteljesebben jelennek meg. Ez könnyebbé teszi az átlagfogyasztóval való első találkozóját, ami sokakat a hegy meglátogatására ösztönöz, ahol aztán a kisebb helyekre -véletlenül- betévedve ki tudnak lépni a gyümölcsösség bűvöletéből, átadva magukat a juhfark nyers erejének. Olyan ez, mint amikor a bárány után a muflon jellegzetes ízét kóstoljuk. Ebben az értékláncban mindenki ugyanolyan fontos, hogy a fogyasztó teljesen átélhesse a fajta nyújtotta élmények teljes spektrumát. 

 

(5) A bor palackos érése egyedi és utánozhatatlan. Ami a petrolosodás a rajnai rizlingnek, az a mézesedés a juhfarknak. A virágméztől a hársmézig a méhek csodájának széles spektrumát megtalálhatjuk érett aromáiban. 

(6) A juhfark afrodiziákum. A kiömlött magma ásványokban gazdag bomlásterméke a borba épülve nyers férfierőt kölcsönöz. A juhfark a kationokkal teli vulkanikus talajon valóságos borkrőzussá válik, persze csak ha a Saccharimices Cerevisiae nem tudja saját arcára formálni. Az autentikus juhfark íz inkább ásványos afrodiziákum, mely a területen élő spontán élesztőtörzsek és a bazalt kölcsönhatásán alapul. Minél inkább beavatkozik a borász, és a juhfark íze közelít más gyümölcsös fajtához, a varázslat veszít erejéből. Aki nem hiszi, járjon maga utána!   

 
BORTURISZTIKAI MEGFONTOLÁSOK

Ami a jó borok mellett van vagy lesz a jövőben

 

 

 

KÓSTOLÁSI JEGYZETEK

SOMLÓ KINCSE, JUHFARK, 2017
Nem sok gyümölcs szorult ebbe a palackba, de pont emiatt szeretjük a somlói juhfarkot, mert a sós-minerális tónusok a narancshéj és mézes aromákkal keveredve tökéletesen kárpótolnak a hiányzó gyümölcsökért. Gazdag, de mégis életteli bor, erőteljes savakkal és alacsonyabb alkoholtartalommal, ámbár ez a stílus is nagyon élvezhető ezzel a fajtával. (89 pont) 

5HÁZ BORBIRTOK, JUHFARK, 2019
Meglepően gyümölcsös juhfark, tele csonthéjas gyümölcsökkel, maracujával, ásványossággal, zöldalmával és egy pici kesernyével a végén. Nagyon kifejező bor, ami nem vesztette el a fajta nyers erejét sem a fajélesztős kezelés ellenére. (82 pont)

SOMLÓI VÁNDOR, JUHFARK, 2018
Annak ellenére, hogy időre van szüksége a megnyíláshoz az illatának szerecsendió tónusai egy jó Cote du Beaune fehérborra emlékeztetnek. Nagyon jó kezdet! Erős ízvilág, még akkor is, ha nem sok gyümölcsöt rejt: testes és súlyos, koncentrált, érezhetően erős a francia tölgy hatása, amit a savak hatékonyan kiegyensúlyoznak, megfelelő feszességet és hosszú ideig ható aromákat biztosítva. A tölgy és borkősav egyensúlya egy nagyon élvezhető környezetet biztosít a szájban, úgy, hogy elmagyarázhatatlan módon izgatja az érzékeket. Nagyszerű munka és kiváló ár-érték arány. (91 pont)

TORNAI, TOP SELECTION ARANYHEGY JUHFARK, 2019
Szőlőlevél és őszibarack aromák hátterében enyhén gőzölgő kénes illatok. Komplex ízek, tele fűszeres gyömbérrel, unalmas őszibarackkal, frissítő jonatán almával és egy pici lime, amit a vége előtt áthat a fahordó az elegánsan oxidatív tónusaival, de a legvégén, a visszatérő őszibarack aromák nagyon kiábrándítóak. Komplex, kiegyensúlyozott, felsőkategóriás tömegbor, ahol a professzionalizmus lefojtja a fajta lényegét. (87 pont) 

PUCHINGER, JUHFARK, 2017
Az egyik legjobb ár-érték arány Somlón, ha nem az egész földkerekségen. Komplex illat tele törökmézzel és csonthéjasokkal. Az illat szépsége továbbmegy az egyszerű, de annál kifejezőbb ízvilágába, ahol a barackízek, a méz és a fahordó hihetetlenül jól integráltak. A 600 literes hordóban történt erjesztés és érlelés nagyon gazdag struktúrával, eltarthatósággal áldotta meg, ami segítette a terület szépségének kifejezését is. A második napon azért némileg veszített a minőségéből, de még mindig óriási érték 4 euróért. Ha Somlón jársz, ide mindenképpen térj be! (88 pont)