Február utolsó napján már 13. alkalommal rendezték meg a Borkonferenciát, amelynek fókuszában ezúttal a fenntarthatóság kérdései álltak. A témához kapcsolódóan a fiatalok borfogyasztási szokásairól, a vulkanikus és organikus borokról, és különböző hazai és nemzetközi jógyakorlatokról gyűjthettünk tapasztalatokat a nap során, amelynek befejezéseként a borok egészségre gyakorolt hatásáról osztották meg velünk gondolataikat a kerekasztal-beszélgetés résztvevői. 

 

Rókusfalvy Pál beszámolójában is a fiatalok kerültek a fókuszba (a nap során főleg a Z generációt értették ez alatt az előadók), hiszen a Magyar Bormarketing Ügynökség prioritásként kezeli ennek a generációnak a megszólítását és a borok velük való megkedveltetését. Ennek érdekében pedig nem csak a kifejezetten ezt a korosztályt célzó kampányokat és influenszereket vetnek be, de különböző edukációs eszközöket is. Egyre több egyetemmel születik például megállapodás arról, hogy a borkultúra az oktatás részévé váljon.

 

A Z generáció „ügye” a nap során számos másik előadásban is előkerült: a fiatalok hatékony eléréséről és a közösségi média célzott használatáról Melania Battiston, 25 ezer fős Instagram követőbázissal rendelkező zöld kitűzős Master Sommelier tartott előadást, Szakács Gergő, a DiVino szakmai vezetője Mit isZik a jövő? – Trendek a gyakorlatban című előadásában osztotta meg velünk a Z generációval kapcsolatos gyakorlati tapasztalatait, a konferencia alatt talán a legátfogóbb képet pedig Dr. Törőcsik Máriától, a Pécsi Tudományegyetem marketingprofesszorától kaptunk erről a korosztályról, aki a fiatal generáció fogyasztására ható trendekről mesélt nekünk. 

 

 

Miközben többször is a Z generációról folyt a diskurzus, újra és újra elgondolkodtam azon, hogy mit is jelent számomra a fenntarthatóság úgy általában - hiszen amúgy folyamatosan, többféle projektben is foglalkozom a kérdéssel - és egyébként ebben a szakmában. A teremben ülők (jellemzően az X és Y generációt képviselők) reakciói, sokszor bizonytalan tekintete, illetve félhangos megjegyzései („de hát mi is itt vagyunk!”) pedig csak még jobban megerősítette azt a korábbi elképzelésemet, miszerint a fenntarthatóság nem kizárólag a jövőről, de ugyanannyira a jelenről és egyébként a múltról is kell, hogy szóljon. Ha generációkra vetítjük ezt az elgondolást, akkor nem lehet, és nem is szabad kizárólag egy korosztályra alapozni a teljes borszakma működését, és csak velük tervezni (bármennyire is ők képviselik a jövőt), de figyelembe kell venni a korábbi generációkat, borok esetében az aktuális fogyasztókat, igényeiket és elképzeléseiket, és

 A professzor asszony éppen ennek a hídnak a szükségességét erősítette meg előadásával - egyúttal rávilágított arra, hogy nem csak arra vagyunk hajlamosak, hogy kizárólag a jövőre fókuszálunk a múlt és sokszor a jelen figyelmen kívül hagyásával, de sokszor a generációkat is külön kategóriaként, és nem egymáshoz kapcsolódó és kapcsolható közösségekként értelmezzük.

 

Képzeletben a szomszédos Ausztriába is ellátogathattunk. A jelenleg a WEIN&CO tanácsadójaként tevékenykedő, de korábban a Domäne Wachau ügyvezető igazgatói, és az Osztrák Borakadémia elnöki posztját is betöltő Willi Klinger az osztrák bormarketing elmúlt közel negyven évének építkezési folyamatába és a fenntarthatósági szempontok osztrák borszakmába való folyamatos térhódításába engedett betekintést előadásán keresztül, Roman Horvath MW, a Domäne Wachau borászati Igazgatója különleges, szövetkezeti alapon történő működési rendszerük és széttöredezett és komplex borvidékük kihívásainak részleteibe avatott be bennünket és még egy meglepetés-tétellel, egy, a Liebenberg dűlőből származó 2023-as Grüner Veltlinerrel is meglepett minket, amely a gyakorlatban is visszaigazolta, hogy jó úton járnak határozott koncepciójuk megvalósításában. 

 

 

Ha már a borkóstolás és gyakorlati tapasztalatok kerültek szóba, ezek sem maradhattak ki a programból: a Borkonferencia szervezői bevallottan mindig is nagy hangsúlyt fektettek a Masterclassokra, és ez idén sem történt másképp. A 13. alkalomra két mesterkurzussal készültek a szervezők, elsőként a Magyarország egyik lehetséges kitörési pontjaként azonosított vulkanikus borokkal ismerkedhettünk Piskor Fanni, szőlész-borász mérnök, WSET3 okleveles borszakértő háromtételes kóstolóján – a válogatásba a Gizella Pincészet 2023-as Szil-völgy furmint-hárslevelű házasítása, a Somlói Vándor 2023-as Nagy-Somlói Juhfarkja, és az egyébként a nap során épp mellettem helyet foglaló Szászi Endre 2022-es Szent-György Hegyi Olaszrizlingje  került -, majd Losonci Bálint, a Losonci Pince tulajdonos-borásza mutatta be három saját készítésű borát, miközben az organikus borkészítéssel kapcsolatos tapasztalatairól és elképzeléseiről mesélt a konferencia résztvevőinek.  Külön öröm volt számomra, hogy Bálint egyik kedvencemet, Roger névre hallgató Zöldveltelinijét választotta induló tételként, de Blau nevű kékfrankosa, és syrah-ja sem okozott csalódást.

 

A konferencia számomra egyik legkellemesebb meglepetése Litkai Gergely Fenntartható félórája volt, aki hol finomabb, hol erőteljesebb humorba csomagolva nagyon sok érdekes és fontos fenntarthatósággal kapcsolatos tudnivalót osztott meg a közönséggel – mindezt nagyon közérthetően megfogalmazva. Számomra újdonság volt, hogy a Dumaszínház művészeti vezetőjeként is működő humorista ennyire elkötelezett híve a fenntarthatósági törekvéseknek, a humor műfaja pedig egészen sajátos megközelítést adott mondanivalójának – remélem, a közönség soraiban ülőket is elgondolkodásra késztették az elhangzottak.

 

 

A hagyomány szerint ezen az eseményen került kihirdetésre az az 50 fős lista, amely az idei Borászok Borásza díj várományosait sorakoztatta fel, és az is hagyományosnak tekinthető, hogy kerekasztal-beszélgetéssel zárul az esemény. Az idei Borkonferencia záró beszélgetésének témája az egészségtudomány és a bor kapcsolatát járta körül, résztvevői pedig Dr. Toldy - Schedel Emil kardiológus, a Budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatója, Kovács Tibor - A borgőzös évszázadok - Az újvilági bortermelés szórakoztató története című könyv társzerzője és a beszélgetés két területét akár egy személyben is képviselni tudó Dr. Csernus Imre pszichiáter, és nem mellesleg borászat és kávézó tulajdonos voltak, akikkel a konferencia műsorvezetője Domián Emese beszélgetett.

 

 

A konferencia kimondott célja, hogy a jelen borvilágát és annak a jövőjét is formálja – ezt pedig akár egyfajta fenntarthatósági törekvésnek is tekinthetjük. Hogy mennyire sikerülhet ez egyetlen eseménynek? Talán kijelenthetjük, hogy egy nap nem változtat meg egy teljes szakmát, különösen, ha annyi kihívással kell szembenéznie, mint a borágazat képviselőinek. De ha évről évre lehetőséget ad a szakmai találkozásokra, akkor megtette az első – vagy jelen esetben 13. – lépést egy fenntartható borszakma megvalósítása felé.