Maria Luz Fernandez és Jacqueline Barona voltak az orvostudományban az első kutatók, akik a szőlőpor hatását anyagcsere-tünetcsoportban szenvedő embereken tanulmányozták. Mélyhűtött szőlőszemeket porítottak szét, de készítettek nagyon hasonló, ám a szőlőben lévő, biológiai szempontból aktív hatóanyagokat, polifenolokat nem tartalmazó port is.

A kutatópáros vizsgálatának eredményeit a Journal of Nutrition szakfolyóiratban közölte. A tanulmányban anyagcsere-tünetcsoport miatt kezelt, 30–70 éves férfiak vettek részt. Az orvosok gondosan követték vérnyomásukat, vércukorértékeiket és testsúlyukat; különböző laboratóriumi méréseket végeztek rajtuk, tanulmányozták véráramlási adataikat, és figyelemmel kísérték a lassú, gyulladásra is jellemző leleteket, mivel az érelmeszesedés különleges, lassú gyulladásos folyamat. Véletlenszerű kiválasztás alapján a férfiak fele négy hétig naponta kimért mennyiségben borport, a másik csoport tagjai hatástalan placebót kaptak. Ezután három heti pihenő következett.

 

A szünet után a vizsgált személyek helyet cseréltek, anélkül, hogy ők tudták volna. A hatástalan port szedők szőlőből porított készítményt kaptak, míg a korábban porítottal borral kezeltek placebót kezdtek szedni.

Valamennyi vizsgálati alany vérnyomása és vércukorértéke a valódi hatóanyag alkalmazásának időszakában mozdult jó irányba, és ugyanez vonatkozott a többi mérési adatra is. A borpor fokozta az értágulatot és csökkentette a gyulladásra jellemző laboratóriumi értékeket is.

– Ezek az eredmények jelzik, hogy a szőlőfogyasztás kedvező irányban befolyásolja a szív-és érbetegségek kockázati tényezőit, ami azért fontos, mert az ilyen emberek száma folyamatosan növekszik – hangsúlyozta Fernandez.