A metszés tudománya, technikája és gyakorlata nemzedékről, nemzedékre szállt. Csak kevesen kérdezték meg magukat, vagy másokat arról, hogy a szőlőt miért is kell metszeni. A metszés nehéz fizikai munka, amelyet leginkább kedvezőtlen időjárási körülmények között kell végezni. Babó Tivadar szőlőtermelőt azonban éppen ez a kérdés foglalkoztatja már több évtizede: lehet-e a szőlőt metszés nélkül is művelni?

 

A választ soproni birtokán találhatjuk meg, ahol a több évtizedes kutatómunka eredménye több életkorú és nevelési fázisú szőlősoron is figyelemmel kísérhető. Az ötlet akkor indult útjára, amikor még az egyetemen beállított metszett és metszetlen szőlőt kellett a hallgatóknak bemutatni a metszés szükségességének szemléltetésére.

Babó Tivadar a metszetlen szőlő terméséből készített bort tudatosan tette a házi borverseny bortételei közé, ahol meglepő módon kiemelkedő eredményt ért el. Következő évben azonban ugyanezek a tőkék már csapnivaló bort adtak. Babó Tivadar rájött, hogy a szőlő biológiájából adódóan egyszer jó, egyszer pedig kihagyó évet produkál a szőlő. Kell valamilyen módszer, amellyel a termés egyenletességét szabályozni lehet.

A több évtizedes kísérletezést és gondolkodást ez a probléma indította el. Miért kell a szőlőnek felesleges vesszőtermést hoznia, amelyet metszéssel eltávolítunk, ahelyett, hogy ugyanaz az energia szőlőtermést eredményezhetne? A szőlőnövény genetikai tulajdonságai miatt fajtánként eltérő hosszúságú vessző növelésére és fenntartására képes. A módszer lényege, hogy a támrendszer és a tőszám kialakítását mindig az adott termőhely és a fajta tulajdonságaihoz kell igazítani annak érdekében, hogy a vesszőmennyiséget be lehessen állítani.

A metszőollóra csak az ágaskordon kialakításakor van szükség, utána az olló használatát el lehet felejteni. Ezt követően már csak minden évben a megfelelő rügyszám kialakítására van szükség ahhoz, hogy mekkora termést szeretnénk egy tőkén. Ha tavasszal sok rügyet dörzsölünk le, akkor kisebb termés, de magas cukorfokú szőlő érhető el. Ha a rügyek számát csak kis mértékben csökkentjük, akkor nagyobb termésre számíthatunk.

A módszer lényege abban jelenthet forradalmian új megközelítést a szőlőművelésben, hogy jelentős mértékben csökkenti a szőlőművelés kézimunkaigényét. A kordonon fejlődő szerteágazó vesszőrendszer miatt (innen a művelés neve is, az ágaskordon) a szőlő hajtásai csak kismértékben növekednek, így zöldmunkára nincs szükség. A hajtások növekedése májusban leáll. Vékony, a levegő által jól átjárt lombfal jön létre, amelyet minimális permetezés után ősszel már csak szüretelni kell.

Logikus a kérdés, hogy ez a fajta művelés miért nem terjed jobban? A válasz egyszerű: ki hisz egy ilyen módszernek akkor, ha a szőlőt több ezer éve metszik…Én a szememnek hittem…