Aki szereti az olasz borokat, jól tudja, hogy a leghíresebb borvidékek szinte mindegyike a toszkán régióban található. Firenze közelében termesztik a világhíres chiantit, melynek elnevezése állítólag az etruszk időkre vezethető vissza. A bor fekete kakasos emblémája egy legenda szerint a középkorból eredeztethető, amikor is Firenze és Siena város éppen határviszályát akarta rendezni, oly módon, hogy egy megadott napon a reggeli kakaskukorékoláskor mindkét városból elindult egy lovag, s találkozásuk helyén jelölték ki az új határt. A firenzeiek azonban furfangos népek voltak, alig adtak enni a nagy napra kiválasztott ébresztő kakasnak, így az ő kakasuk éhesebb volt, korábban kelt és kukorékolt, a lovag pedig jelentős előnyhöz jutott, és Sienához egész közel találkozott össze a másikkal...

 

Manapság is Firenze a tartomány központja, gyönyörű falvak és tájak övezik a várost, melyet mindenképp érdemes felkeresni, ha reneszánsz hangulatra és kulturális programokra vágyunk. A középkor leggazdagabb városállama az Arno-folyó partján helyezkedik el, és olyan pazar látnivalókkal rendelkezik, mint Michelangelo Dávid-szobra, az Uffizi képtár vagy a hatalmas, már messziről látható Santa Maria del Fiore katedrális. Ezek csak a legismertebb műemlékek, de rengeteg templom, épület, szűk sikátor őrzi a középkor sajátos hangulatát.

Ha csak egy sétához van kedvük, elég végigmenni a főutcán, onnan is jól láthatóak a tornyok, szobrok, kupolák és persze a mai kor termékei: méregdrága cipőboltok, trattoriák, bárok, táskaárusok, a tereken gyülekező fekete afrikaiak, s a fényképezőgépeikkel hadonászó turisták egyvelege…

Paraszti konyha 

A látnivalók mellett persze a gasztronómiai felhozatal sem mindennapos, több száz étterem, családi kisvendéglő és pizzéria található a városban, nehéz eldönteni, mit és hol együnk.

A központban és az Arno-folyón átívelő Ponte Vecchio (Öreghíd) környékén lévő elegáns éttermek étlapján a tradicionális toszkán ételek mellett sok más mediterrán és nemzetközi különlegesség szerepel, de tudni kell, hogy ezek a helyek meglehetősen drágák. Persze ha csak pizzázni ülünk be valahova, szinte az itthoni árakon ehetünk, de a toszkán konyha nem a pizza miatt lett világhíres...

Sokkal inkább az alapanyagok minősége miatt, hiszen az eredeti toszkán konyha mezőgazdasági termékekből összeállított paraszti konyha, ahol az alapanyagokat főként a friss tengeri és folyami halak, húsok, zöldég, gyümölcs, olívaolaj, sajtfélék és az ezekhez illő borok képezik. Helyi specialitás többek között a bistecca fiorentina, ez egy csontos marhasteak faszénen sütve a híres chianina marha húsából, fehérbabbal (sorana) körítve, olívaolajjal, sóval és borssal elkészítve. A zsenge bárányhúst, gyöngytyúkot és a nyulat ugyancsak szívesen fogyasztják ebben a térségben, és ha arra járunk, mindenképp érdemes megkóstolni a köménnyel fűszerezett kolbászt, a finocchionnét, valamint a fűszeres sonkaféleségeket Sienából. Mivel két tenger is van a közelben, a toszkán konyha különféle halspecialitásokban is bővelkedik, az egyik ilyen például a – már az ókorban is kedvelt – cacciucco livornese, vagyis a livornói halleves, amelyet többféle halból, tenger gyümölcséből főznek, fűszerekkel és fehérborral ízesítenek.

Ha végre eljutunk odáig, hogy egy étteremben találunk szabad asztalt, és megrendeljük a kiválasztott ételt (a sok esetben csak olasz nyelvű étlapról), máris törhetjük a fejünket a megfelelő boron. Bár a toszkán borok méltán világhíresek, azért nem mindegy, mit választunk, mert karakterben, minőségben és persze árban igen nagy eltérések lehetnek. A borok címkéjén szerepel a bor fajtája, minőségi besorolása, a palackozó üzem neve és az is, milyen fogásokhoz ajánlják. Ám az információ néha megtévesztő lehet, mert például a vino da tavola egyszerű asztali bort jelent, s éppúgy, mint nálunk, a legalacsonyabb minőségi kategóriát fedi.

Az IGT rövidítés a magyar „tájbor”-nak felel meg, ez esetben meghatározott a bor származási helye, fajtája és évjárata. A DOC rövidítés „ellenőrzött minőség”, vagyis az így jelölt borok szőlőfajtáját, termesztési helyét, feldolgozási módját, tárolását, palackozását és kémiai összetételét egy szakmai bizottság írja elő és ellenőrzi. Létezik ennél is magasabb kategória, amely a DOCG jelzéssel ellátott minőségi boroké. Ezek mellett a Riserva szó jelzi azokat a borokat, melyeket legalább 3 évig érleltek.

Mivel a DOC és főleg a DOCG besorolás eléréséhez körülményes és hosszadalmas procedúra vezet, az 1980-as évek óta számos minőségi bor egyszerű „vino da tavola” besorolással kerül piacra, áruk azonban a DOC borok szintjén áll. Ezek rendszerint új borfajták, melyek termelői el akarják kerülni a hosszú és költséges minősítési eljárást.

Az éttermekben és a borkereskedésekben széles körű a választék, de aki alaposabban szeretné megismerni valamelyik vidék borait, érdemes felkeresnie az adott borvidék központját, vagy szervezett bortúrán részt venni. Arra ne számítson senki, hogy előzetes bejelentkezés nélkül fogadják a neves borpincészetek, de ha nem bort kóstolni, hanem vásárolni szeretnénk, arra mindenhol van lehetőség. A vörösborok kedvelői Firenze mellett találják meg a Chianti földjét, de szintén nagyon híres borvidék Montalcino, Montepulciano, s bár Toszkána elsősorban a vörösborok hazája, vannak kiváló minőségű fehérborok is, például a Galestro, a Vernaccia di San Gimignano vagy a Vin Santo.

Toszkána amellett, hogy vonzó környék, remek idegenforgalmi marketinggel rendelkezik, tavasztól őszig több millió turista keresi fel e tartományt. Mindenhol tömegre kell számítani, ezért érdemes előre tervezni és szervezni, máskülönben a várt élmények helyett idegeskedésben és csalódottságban lesz részünk.

A szállodák meglehetősen drágák, és a nagyobb városokban szinte állandó teltház van ebben az időszakban. Ezen nem érdemes bánkódni, mert egyrészt autóval 1-2 óra alatt elérhető távolságra van egymástól minden fontos látnivaló, másrészt Toszkána igazi báját a hegyes-dombos tájakon található ezeréves falvak, kisvárosok, virágzó ciprusok és szőlőültetvények jelentik, valamint az a kiépült, minőségi falusi turizmus, ahol a minden kényelemmel felszerelt medencés villáktól a rusztikus stílusú apartmanokig, kiadó szobákig minden árkategóriában található szálláslehetőség.

Persze a turisták tömegének ellenére is mindenképp érdemes elmenni Sienába, amely három dombra épült, lenyűgöző középkori város, s 1721 óta minden év július 2-án és augusztus 16-án ad otthont a Palio fesztiválnak. A városban ekkor lovasviadal zajlik, melyen a sienai kerületeket képviselő lovasok versenyeznek egymással. A rendkívül látványos eseményt hónapokig tartó előkészület előzi meg, s a győztes városrész a Paliót elnyervén egész éjszakán át ünnepel. Ugyancsak nem mindennapi látványt nyújt San Gimignano, a XII. századbeli gazdag város máig megőrizte korabeli arculatát. Az egykor 72 toronnyal rendelkező településen ma már mindössze 13 középkori felhőkarcoló található, de még így is nagyon látványos úti cél a középkori Manhattan-hangulatú város.

Ám ha a turisták millióitól mentes vidékeket keressük, a városlátogatások helyett a hegyekben, falvakban barangoljunk, ott ugyanis megtalálhatjuk a képeslapokról és az amerikai regényekből ismert Toszkána-hangulatot. Ha sikerül ilyen helyen szállást találni, esténként a villa kertjében üldögélve érdemes elfogyasztani a bezsákmányolt borok egyikét, készíteni egy könnyű vacsorát, és végre élvezni a táj zavartalan szépségét. Ez a dolce vita Toszkánában.