Étteremajánló - Magyar vendégekre építő, magyaros gasztronómiai kínálattal rendelkező Duna-parti vendéglő a Rozmaring. Hogy miért, és milyen formában kapnak itt helyet a Chile Wein Import tételei, azt Miskolci István sommelier osztotta meg lapunkkal.
A Rozmaring Kertvendéglő – a mai formájában – 2001. szeptemberében nyitotta meg kapuit a budai oldalon, a Duna-parton, szemközt a Margit-szigettel. A hely a házias magyar konyha egyik fővárosi bázisának tekinthető, ahol a jó minőségű alapanyagok, a korrekt ár/érték arány, a kiadós adagok, és a hagyományok tisztelete mellett az újítás szellemisége is fontos alapkő.
Újvilág kontra óvilág
Ez az újítás pedig leginkább a programkínálatukban érhető tetten. Az alapvetően magyar vendégekre, magyar gasztronómiai kínálatra építő, a rendezvényeknek (céges összejövetelek, esküvők, születésnapok, ballagás..stb.) kitüntetett figyelmet szentelő vendéglő azzal, hogy kilenc hónappal ezelőtt egy új étteremvezetőt kapott Miskolci István személyében, egyúttal egy olyan, a borkultúra és a boros programok irányába elkötelezett illetővel gazdagította csapatát, akinek fontos a világba történő kitekintés, szűkebben az újvilág megismertetése (is).
Hogy pontosan mit is kell „újvilág”, vagy „újvilági borok” alatt érteni? Miskolci István úgy felel e kérdésre, hogy mindaz, ami: „az óvilág ellenpárja”. Az óvilági stílus bölcsője – mint mondja – a vén kontinens, Európa. Az innen származó borokhoz még többnyire a hagyományos technológiát (hordós erjesztés, hordós érlelés), a komplexitást, az egyediséget, a markánsságot, s sok esetben a jól felismerhető terroir jelleget asszociáljuk. „Ez persze tömörített, leegyszerűsített, általánosított definíció, de, hogy megértsük az alapvető különbségeket, így érdemes róla beszélni. Az újvilági stílusról, ha hasonlóan általánosítva akarunk szólni, azt mondhatjuk, hogy a borkészítés terén itt a modern technológia játszik nagy szerepet (irányított, temperált erjesztés acéltartályokban), uniformizált tételek, elhanyagolható évjáratbeli különbségek, könnyű, gyors fogyaszthatóság. Az újvilágot ma Új-Zéland, Ausztrália, Dél-Afrika, Amerika, kivált Kalifornia és Chile jelenti.”
Az étteremvezető – saját bevallása szerint – rajong az újvilági borokért, de mikor konkrét preferenciáiról kérdezgetem, rögtön közbevág: „Az úgynevezett újvilági borok közül sok, mint amilyen például a csúcsborokat előállító chilei Calicanto pincészet 2010-es Top Cuvée névre hallgató darabja is, valahol az óvilági és az újvilági stílust igyekszik ötvözni. A Rozmaring azért kezdett el együttdolgozni a Chile Wein Importtal, mert az általuk importált borok mindegyike ilyen >>középutas<< megoldással készül. Ezek a pincészetek haladnak a korral, de attól, hogy nagy palackszámban termelnek bort, még a minőség és a hagyomány is fontos számukra. És ne feledkezzünk meg arról, hogy az így körülírt újvilági borok kiváló gasztroborok is egyben. Másfelől, ha már Chile, vagy ahogy mondani szokták, Dél-Amerika Bordeaux-ja került szóba, az mindenképpen csodálatra méltó, hogy itt 150 éve nem volt semmiféle szőlőbetegség…”
Borkultúra, gasztrokultúra
„A borvacsora, mint olyan az egyik legalkalmasabb színtér arra, hogy vendéget és bort, vendéget és ételt úgy hozzunk közelebb egymáshoz, hogy abból kultúra szülessék” – mondja a Magyarországon elsők között sommelier tanfolyamot végzett Miskolci.
„A rendszerváltozás után kezdődött el egy jó értelembe vett >>borfertőződés<<. Én magam ezt a folyamatot ’93-’94-től számítom; az akkori óvatos ismerkedés a borok világával mára oda fejlődött, hogy a vendégek igen nagy része kimondottan azért jön el, hogy egy-egy bort megismerjen, vagy a bor és étel együttes ízlelését ugyanolyan élményként raktározhassa el, ahogy teszi azt, mondjuk, egy koncert meghallgatását, egy színházi darab végigülését, vagy éppenséggel egy kiállítás megtekintését követően. És egyébként most nemcsak borvacsorákról beszélek, ez akár egy sima á la carte étkezés esetében is fennáll. Tudják, mit akarnak inni. És nem biztos, hogy azért, mert elvégeztek valamilyen tanfolyamot, hanem egyszerűen, mert rengeteg boros rendezvény veszi őket körül, s ha az ember ezekre rendszeresen eljár a kóstolóélmény megélése okán, óhatatlanul kifejlődik benne egy amatőr szakértői szemlélet, amely a kulturálódás, a műveltség egy igen fontos vetülete. A saját tapasztalatom az, hogy ezzel párhuzamosan a párosítás érzéke is magasabb fokra fejlődött, általános értelemben. Ha nagy bor-étel párosítási kategóriákat veszünk alapul, akkor úgy tűnik, a vendégek már megkülönböztetik a >>halbort<<, a >>májbort<<, tudják, mit igyanak paprikás ételekhez vagy édességhez” – így az étteremvezető.
Újvilági borvacsorák
Fentebb szó volt arról, hogy a Rozmaring Kertvendéglő elkezdett együttdolgozni a Chile Wein Import csapatával, akik a nevükkel ellentétben mára nem csupán chilei, de egyéb, az újvilágból származó tételeket is (dél-afrikait, ausztrált) a kínálatukban tartanak. Legutóbbi közös, a vendéglő Demjén Termében tartott borvacsorájukra még a chilei nagykövet, Rodrigo Nieto Maturana is ellátogatott, s mivel tudva levő, hogy ő komoly amatőr borszakértő és boros rendezvénylátogató hírében áll, ezért jelenléte az adott hely vendégei felé mindenképpen jelzi a színvonal és a minőség mértékét.
A Rozmaring Kertvendéglő soron következő borvacsorájának programjáért kattintson ide.