Az adminisztrációs kötelezettségek teljesítésében jelentős szerepet kapott a származási bizonyítványok rendszere. A Magyarországon már az EU-hoz történő csatlakozásunk előtt bevezetett rendszer továbbfejlesztésével több adminisztrációs kötelezettség teljesítése is megoldhatóvá vált. A származási bizonyítványok a borkészítés szakmai és jövedéki nyilvántartásához is biztosítják a szükséges adatokat.

 

A borászati termékek előállításához kapcsolódó adminisztráció vezetésének kötelezettsége két jogforrásból is ered. Ahogy a témával foglalkozó első cikkünkben is említettük, a borászati termékek egyrészt jövedéki terméknek is minősülnek, másrészt szakmai nyilvántartás-vezetési kötelezettség is vonatkozik rájuk. Jövedéki szempontból a pincekönyv vezetési kötelezettséget a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (Jöt)  40. § (4) bekezdése írja elő. A pincekönyv tartalmáról a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 73. §-a rendelkezik. Ennek alapján a szőlőbor, a sűrített must, a töményített must és a tartósított must előállításáról, kiszereléséről, a szőlőbor előállítása során keletkezett melléktermékekről, a szőlőbor előállításához felhasznált anyagokról, a szőlőbor, a must és a melléktermékek értékesítéséről, valamint a pincekönyves rendeletben meghatározott további jövedéki termékek előállításáról, kiszereléséről és az előállításukhoz felhasznált anyagokról kell pincekönyvet vezetni. A pincekönyvet a szőlőbor, valamint a borászati üzemben előállítható termelői pezsgő tekintetében kell vezetni.

A szakmai nyilvántartás szempontjából a közösségi jog kétféle nyilvántartást különböztet meg. A 436/2009/EK rendelet 21. cikke alapján nyilvántartást kell vezetnie mindenkinek, aki borászati terméket kereskedelmi céllal állít elő. Ezen túl az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott borokra, valamint az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel, illetve oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel nem rendelkező, a szüreti év vagy a borszőlőfajta (borszőlőfajták) megjelölésével forgalmazott borokra és borászati termékekre vonatkozóan is szükséges nyilvántartást vezetni, mivel ezen termékek címkézéséhez kapcsolódó adatokat szükséges ellenőrizni.

A 436/2009/EK rendelet 36. cikke alapján a nyilvántartás vezetésére kötelezett személyeknek fel kell jegyezniük a borászati termékek telephelyre történő betárolását, illetve onnan történő kitárolását, valamint a rendeletben meghatározott borászati műveletek közül azokat, amelyekre sor kerül. A nyilvántartások módját, tartalmát, a bejegyzésekre vonatkozó határidőket a 436/2009/EK rendelet 38-46. cikke tárgyalják részletesen.

A fent bemutatott jogszabályi háttérből jól látszik, hogy a pincekönyv vezetés módja, formája és tartalma a közösségi jog szintjén pontosan körülhatárolt, a tagállami végrehajtás számára nagy szabadságot nem ad. Az előbb említett jogszabályok végrehajtását a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szóló 27/2011. (IV. 12.) VM rendelet tartalmazza.

A 27/2011. (IV. 12.) VM rendelet a 7. §-tól kezdődően szabályozza a pincekönyv vezetés módját. Ennek alapján kétféle pincekönyvet kell vezetni a végzett tevékenységnek megfelelően. Azoknak a termelőknek, akik szőlőt vásárolnak fel, szőlőpincekönyvet kell vezetniük, amelynek tartalma a rendelet 2. mellékletében található. A must illetve borelőállítóknak szőlőbor-pincekönyvet kell vezetniük. A Jöt. 82. §-a alapján az egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelemhez a kérelmezőnek már csatolni kell hitelesítés céljából a pincekönyvét. Pincekönyvet a 27/2011. (IV. 12.) VM rendeletnek megfelelő tartalommal bárki előállíthat, amely lehet akár számítógépes formátumú, vagy nyomtatott. Nyomtatott formájú pincekönyvet a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa állítat elő, ahonnan az meg is rendelhető. Számítógépen vezetett nyilvántartás választása esetén a program működését a vámhatóság fogadja el annak használata előtt.

A pincekönyv tartalmilag három részből áll. Az I. részben a pincekönyv hitelesítésére vonatkozó információk vannak, a II. részben a pincekönyvet vezetőre vonatkozó információkat kell bevezetni, míg a pincekönyv III. része tartalmazza a nyilvántartó részt.

A szőlőpincekönyv nyilvántartási részében azokat az információkat kell bejegyezni, amelyek a szőlőfajtára, a szőlőterületre, a szőlőmennyiségre, a szőlő potenciális alkoholtartalmára vonatkoznak, beazonosíthatóvá teszik az eladót, valamint tartalmazza a szőlő származási bizonyítvány számát. A szőlőbor-pincekönyv ennél összetettebb. Itt a nyilvántartás a betárolt szőlővel kezdődik, amely lényegileg a szőlőpincekönyv adataival egyezik meg. Ezt követően kell a termék-előállítást az elvégzett műveletek sorrendjében nyilván tartani.

Külön részben számolható el az adómentes fogyasztás, a termékértékesítés, a kiegészítő és adalékanyagok nyilvántartása, a keletkezett borászati melléktermékek nyilvántartása, a tárolótartályok nyilvántartása, valamint a borászati termékek mozgását dokumentáló okmányok nyilvántartása.

A borászati termékek mennyiségének nyomon követését a 27/2011. (IV. 12.) VM rendelet 20. §-ában meghatározott kihozatali és veszteség-elszámolási lehetőségek teszik a gyakorlatban is megvalósíthatóvá.

2013 óta a kis üzemméretű pincészetek számára több egyszerűsítés is történt a nyilvántartás vezetés területén. Ennek egyik elem volt, hogy az az egyszerűsítettadóraktár-engedélyes, aki az előző borpiaci évben legfeljebb 1000 hektoliter előállított bormennyiséggel rendelkezett, és kizárólag saját termésű, vagy vásárolt szőlőt dolgoz fel, az a pincekönyvet egyszerűsített módon is vezetheti. Az erre vonatkozó szabályokat a 27/2011. (IV. 12.) VM rendelet 3/a része tartalmazza.