A borászati termékek eredetvédelmére vonatkozó szabályok az ágazati joganyagnak mindig hangsúlyos eleme volt. Az eredetvédelmi szabályok egyrészt egy teljesen önálló jogi területe, másrészt a szabályozás más elemeivel szoros kapcsolattal rendelkezik. A támogatásokra, a borkészítésre, a külkereskedelemre vonatkozó joganyag mindegyikében találhatunk eredetvédelemre vonatkozó részeket. A támogatásokat és a szabályozási intézkedéseket bemutató cikkeinkben többször is utaltunk arra, hogy a világkereskedelem alakulását is milyen jelentősen befolyásolják az eredetvédelemmel összefüggő kérdések. A nemzetközi piacokon az Európai Unió számára különösen is fontos a borászati termékek eredetvédelme.

Az EU eredetvédelmi szabályozásának fontosságát az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) forgalomba kerülő borok piaci jelenléte jól szemlélteti. Az EU területén évi 150 millió hektoliter bor állítanak elő a különböző borkategóriákban. Ennek a mennyiségnek több mint 60%-a valamilyen eredetmegjelöléssel készülő borászati termék. A megtermelt OEM borok évi 70 millió hektóliteres mennyiségéből 24 millió hektólitert nem abban az országban fogyasztanak el, mint ahol azt megtermelték. Az exportált mennyiségből 7 millió liter az EU területét is elhagyja. Ezzel szemben az EU területére csak 1,5 millió hektoliter olyan bor érkezik be, amelynek címkéjén földrajzi jelzés található.

A számok értékét erősíti, hogy az utóbbi évek borfogyasztási szokásainak átrendeződését az eredetvédelemmel rendelkező borok nyugodtabban, drámai változások nélkül tudták átvészelni. A termelés és a fogyasztás az utóbbi 15 évben stabil piaci pozíciókat mutat ezen a téren. A külkereskedelmi adatokból azonban az is látszik, hogy az eredetvédelem, a borok földrajzi neveinek védelme, piaci értékének megőrzése, növelése a világpiacon leginkább az EU számára fontos. A borpiacon helyet kereső országok elsősorban a nagy tömegben, ismert fajtanevekkel, marketinggel jól megtámogatott borokkal tudták az eredetvédelemmel nem rendelkező európai borok elől elvenni a piacot. Ma már a bortermelő országok többsége számára fontos az eredetvédelem.

Egy földrajzi név piaci értékének megteremtéséhez sok idő szükséges. Az eredményes piaci érvényesüléshez - a borpiac globálissá válásával - ezen kívül egyre fontosabbá váltak az eredetvédelemmel összefüggő jogszabályok, megállapodások.

Néhány évszázaddal ezelőtt az első eredetvédelmi szabályokat a termelők maguk határozták meg. Ebben a Tokaji borvidék az 1700-as évek elején az elsők között volt. Ezek az eredetvédelmi szabályok olyan önkorlátozások voltak, amelyeket egy termelő közösség önmagára nézve kötelezően alkalmazandónak fogadott el. Betartatását maguk kényszerítették ki. Később ezeket a helyi szabályokat egészítették ki, vagy vették át teljes egészében az országos szintű jogszabályok. Az országos szabályozás nagyobb garanciát tudott biztosítani az eredetvédelemmel rendelkező borok számára, hatékonyabban tudott fellépni a névbitorlás ellen.

Az eredetvédelemmel összefüggő szabályozásban az EU 2008-as borpiaci reformja igen jelentős változásokat hozott. Az eredetvédelmi szabályokat elvi szinten az EU egész területén egységesítette. Ez az egységesítés egyrészt azt is jelentette, hogy a tagállamok az eredetvédelem területén szabályozási önállóságukat nagyrészt elvesztették. Másrészt az Európai Bizottság javaslata alapján az összes mezőgazdasági termék eredetvédelmi szabályozásának elveit egységesítették. Az egyes mezőgazdasági termékek eredetvédelmének részletszabályai a termékek jellegéből adódóan továbbra is eltérnek egymástól. Számottevő piaci jelentősége és fogyasztói ismertsége továbbra is a borászati termékek eredetvédelmének van.

Az új szabályozás az EU területén egységesen visszaadta a termelők csoportjainak kezébe az eredetvédelmi szabályok meghatározásának lehetőségét. Ez egyrészt nagyobb önrendelkezési szabadságot is enged a termelők számára, másrészt viszont nagyobb felelősséget is hagy a termelők kezében saját termékeik piaci értékének alakításába. A borpiacon jelentős a fogyasztókért indított verseny. A termelői csoportok nagy részének még tanulnia kell, hogyan kell az eredetvédelmi szabályozásban érvényre juttatni a piaci szempontokat, miért és milyen önkorlátozást szükséges ehhez vállalni.

Az EU eredetvédelmi szabályai igazodnak a Világkereskedelmi Szervezetben az eredetvédelemmel kapcsolatban meghatározott nemzetközi szabályokhoz. Így az új szabályozás lehetőséget ad az Európai Bizottság számára, hogy a nemzetközi színtéren az európai bornevek védelmében hatékonyabban lépjen fel. A legjobb védelmet továbbra is a kölcsönös piaci egymásra utaltságból fakadó kétoldalú bormegállapodások jelentik, ahol az EU egy nyitottabb piacért cserében saját borneveinek kizárólagos védelmét várja el.

A következő részekben az eredetvédelmi szabályok sokrétűségét igyekszünk jól érthető módon bemutatni.