A Badacsonyi Kört négy pincészet és öt személy alapította meg: Kardos Gábor (Szeremley Birtok), Szeremley László (Szeremley Birtok), Laposa Bence (Laposa Pincészet), Váli Péter (Válibor), Istvándy Gergely (Istvándy Pince). Több mint egyéves fennállásuk alatt rendeztek már közös kéknyelű szüretet, tartottak már közös bortúrát a VSOP-vel, állítottak borkarácsonyfát a pesti Műjégen, indítottak kampányt azért, hogy balatoni bor kerüljön a balatoni éttermekbe, és rukkoltak már elő olyan, az emblematikusan a balatoni, szűkebben a badacsonyi régióhoz köthető borok mellé illeszthető ételek ötletével, mint a „badacsonyi módra”, szőlőlevél felhasználásával készülő fogások, vagy a badacsonyi halderelye, melynek realizálásából nagyban kivette a részét a Balaton-part legelőrehaladottabb gasztronómiai műhelye, a Kistücsök.

A Kör ezúttal egy úgynevezett „musthajót” indított. Akár a fent említett közös kéknyelű szüretről, akár a Műjégen felállított borkarácsonyfáról legyen szó, ezek éppolyan szimbolikus aktusok, mint a mostani, az összetartozást, az összefogást jelképező musthajó.

Az esemény ezúttal csak újságírók előtt zajlott, bár a Kör borai hamarosan az Olaszrizling Október csúcseseményén, az október 19-i Nagy Olaszrizling Kóstolón is megtalálhatók. Ennyire azonban ne siessünk előre.

 

A „musthajóra” tehát felszállt nagyjából 15-18 sajtómunkatárs, a Kör tagjai és egy mólóval arrébb az a Borbély Tamás, akit tavaly 32 éves kora ellenére a Magyar Borakadémia beválasztott Magyarország TOP 5 borásza közé. Nem jellemző, hogy fiatal termelők legyenek a borászok Kossuth-díjaként számon tartott Év bortermelője cím aspiránsai között. A jelölést egyébként Tamás minden, a sajtónak adott nyilatkozata során a Badacsonyi borvidék egészének ajánlotta, jelezve: a közösségi szinten történő gondolkodás és cselekvés az egyedüli, ami a lokális bormarketingből hosszú távon is kézzel fogható, időt álló eredményt konvertál, szemben azzal a szemlélettel, amelyik sajnos a személyi kultuszt részesíti előnyben.

Borbély Tamás egyébként a Badacsonyi Borvidék Hegyközségi Tanácsának (BBHT) elnöki posztját is betölti, így személyében nemcsak egy remek lokálpatrióta borásszal gyarapodott a Badacsonyi Kör, de egy fontos stratégiai lehetőséggel is. Tamás ugyanis amellett, hogy a BBHT első embere, hosszú éveken keresztül dolgozott a fővárosi székhelyű Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft.-ben, amely az ideivel együtt már 22 borfesztivált rendezett a Budai Várban, s amelyik a „Közép-Európa Bor-iránytűje”-ként aposztrofált Vinagora Nemzetközi Borversenyt és az időben azt követő gálát is magáénak tudhatja alapítóként és főszervezőként. Borbély Tamás tehát komoly kapcsolati tőkével rendelkezik, ami mindenképpen katalizátorként hathat a Badacsonyi Kör jövőbeni törekvéseire.

Nagyjából ez lehet a mottója annak a szimbolikus aktusnak, ami a musthajón történt. Egy öreg vitorlással vittek ki bennünket a tó közepére, ahol a Badacsonyi Kör öt alapítója egy közös olaszrizling-préseléssel fogadta be maga közé Borbély Tamást. A hajó orrában állt egy kis prés, s abba öntötte bele az összes borász az idei olaszrizling-termését. Préselés után a friss musttal koccintottak, majd egy-egy kortyot beleöntöttek a Balatonba, jelképesen visszaadva így valamit a teremtett környezetnek, amelyik megélhetést biztosít nekik és családjuknak.

Kardos Gábor, a Badacsonyi Kör ügyvivője beavatta a hajón lévőket a társaság közeljövőbeli terveibe, melyek közül az egyik az, hogy indítanak egy Csopakkal közösen szervezett olaszrizling borversenyt, ahová a magyar tételeken túl várják a külföldi, tehát leginkább a hazánkkal szomszédos országok borászainak nevezéseit is.

Aztán szó volt arról is, Kardosék szeretnék, ha az efféle nemzetközi szintű megmozdulások során, és a parallel folytatott kampányok eredményeképpen az olaszrizlinget, mint a Magyarország legnagyobb területén termesztett szőlőfajtából készülő bort megkerülhetetlen „sajtbor”-ként kezdené el számon tartani a bel- és külföldi enogasztronómia. Az olaszrizling elsősorban érlelt sajtokhoz optimális, de ezt már a Szeremley Borház éttermében hangsúlyozták azok a kézműves sajtkészítők, akik szintén vendégei voltak e napon a Körnek. Mint mondták: ha az olaszrizlingekhez kívánjuk társítani, nem az a legfontosabb, milyen állagú a sajt, kemény vagy félkemény, nem az az elsődleges, hogy milyen a textúrája. A párosítás legfőbb vezérelvét az érleltség mentén kell kialakítani; minél érleltebb/érettebb egy sajt, annál testesebb, annál idősebb, lehetőleg oxidatív eljárással készült olaszrizlinget kíván meg, és fordítva. Az érlelésre alkalmas sajtok (tehát nem a nagy nedvességtartalmúak, nem a camambert vagy brie típusúak, nem a kékpenészesek) közül a kevésbé érlelt, még viszonylag fiatalokhoz a modern technológia eljárással, az aromaprofil mennél gyümölcsösebbé tétele okán kóracél tartályban erjesztett, friss hangulatú, gyors fogyasztású olaszrizlingek fognak a leginkább passzolni. De mint a szakemberek hozzátették: e keretrendszeren belül számos kombináció létezik, melyek végigpróbálása az egyik legnagyszerűbb játék, amit étellel követhet el az ember.

„Ebben a borban évtizedek óta kihasználatlan, rendkívüli lehetőség rejlik” – fogalmazott Kardos Gábor, a Távirati Irodának. Mint elmondta, a magasabb minőségben készülő olaszrizlingek előmozdításaként elsőként egy több borrégió képviselőjéből felálló grémiumot és az általuk meghatározott fajtavédjegy kialakítását kezdeményezik, majd a szőlőfajta névváltoztatását is.

A történelmi Magyarország fajtájának számító olaszrizling neve ugyanis félrevezető a piacon. A kör tagjai helyette a szőlő másik magyar nevét, a Nemesrizlinget (egyelőre így, nagy ’n’-nel) honosítanák meg, de erről a többi borrégióval egyeztetve lehet majd dönteni – tette hozzá az ügyvívő.

Tamás a ’Fröccsnekisjó’ alapanyagául szolgáló egészséges, érett szőlőből  préselt mustot tartályban erjesztette, hogy egy frissebb, gyümölcsösebb stílusú olaszrizlinget, egy igazi fröccsnek valót kapjon. A bor halványsárga színű, közepes íz- és illatintenzitású, a fajtának és a bazalt talajnak köszönhetően finom, kerekedő savakkal és keserűmandulára emlékeztető utóízzel rendelkezik. 10-12 Celsius-fokra hűtve baráti beszélgetések, kemény sajtok, húsleves remek kísérője lehet, de, ahogy neve is mutatja: fröccsnek is jó!

 

Citromsárga megjelenésű, messziről a „Badacsony szagát” árasztó bor. Intenzív bazaltos aromái, melyek ízben is szépen visszaköszönnek, jelzik: egy igazi terroir borral van dolgunk. A borvidék jellegzetes mineralitásán túl azonban kapunk még egy adag érett fehérhúsú gyümölcsöt, fehérborsot, pörkölt magvakat és lecsengésben citromvelőt, felezett mandulát. A savak jól megtartják és elnyújtják a kortyot, az alkohol pedig épp csak jólesően fűti a torkunkat. Nagy testű, de nem nehézkes ital, tele mély gondolatokkal.

 

Világos sárga tónusú, lassan hömpölygő ital. Az illata battonage-fűszerekkel vegyes almát és fehérhúsú barackot hordoz, kiegyensúlyozottan. A finomseprős jegyek ízben sem uralkodóak, szépen tudnak mellette érvényesülni a gyümölcsök, lecsengésben pedig megkapjuk a szokásos bazaltos-citrusos-mandulás világot. Komplex, nagy bor, remek sav-alkohol arányokkal, de jót tenne neki még egy kis palackos érlelés, hogy ez a kevés, de egyértelműen tetten érhető csersav, ami finoman filmrétegezi a szájüreget, beépüljön a szerkezetbe, elegánsabbá téve így a bort. Szóval vegyünk belőle bátran, de ne kapkodjunk vele, fektessük el a garázsban vagy a spájzban még minimum egy-másfél évre.

*