F. Tóth Benedek: Mindig is érdekelt, mi a folyamat menete: hogyan és mikor nő ki az emberből a borász?

Bott Frigyes: Nehéz erre válaszolni. Ha tíz évvel ezelőtt kérdezte volna Ugyanezt, aligha feleltem volna azt, hogy borász leszek. Most pedig? A szőlő és a bor nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Mondjuk, az is Igaz, hogy mindig hittem abban, hogy a sorsunk előre megíratott, és most, viszszaemlékezve a gyerekkoromra, nem is alakulhatott volna másként az életem. A nyári szünetek nagy részét többnyire a nagyapámnál töltöttem. A papa igazi gazdálkodó életmódot folytatott. Mindent megtermelt magának, amire szüksége volt. Ha kamilla kellett a teához, kiment érte a kertbe; ha szüksége volt paradicsomra, szakított egyet magának. Mindez fel sem tűnt akkor, annyira természeres volt. Nem is gondolkoztam ezen, csak később, felnőttként ébredtem rá arra, hogy valami hiányzik az életemből. Nem tudom, miért, és azt sem tudom, honnan ramadt bennem, de arra vágytam, hogy saját borom legyen. Olyan, amilyet én csinálok. Saját szőlőből saját bor.

F. Tóth Benedek: Csak úgy feltámadt a vágy?

Bott: Bort kóstoltam valahol, s miközben ittam, arra gondoltam, hogy szeretném, ha több közöm lehetne a borhoz.

 

F. Tóth Benedek: Mindig is érdekelt, mi a folyamat menete: hogyan és mikor nő ki az emberből a borász?

Bott Frigyes: Nehéz erre válaszolni. Ha tíz évvel ezelőtt kérdezte volna Ugyanezt, aligha feleltem volna azt, hogy borász leszek. Most pedig? A szőlő és a bor nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Mondjuk, az is Igaz, hogy mindig hittem abban, hogy a sorsunk előre megíratott, és most, viszszaemlékezve a gyerekkoromra, nem is alakulhatott volna másként az életem. A nyári szünetek nagy részét többnyire a nagyapámnál töltöttem. A papa igazi gazdálkodó életmódot folytatott. Mindent megtermelt magának, amire szüksége volt. Ha kamilla kellett a teához, kiment érte a kertbe; ha szüksége volt paradicsomra, szakított egyet magának. Mindez fel sem tűnt akkor, annyira természeres volt. Nem is gondolkoztam ezen, csak később, felnőttként ébredtem rá arra, hogy valami hiányzik az életemből. Nem tudom, miért, és azt sem tudom, honnan ramadt bennem, de arra vágytam, hogy saját borom legyen. Olyan, amilyet én csinálok. Saját szőlőből saját bor.

F. Tóth: Csak úgy feltámadt a vágy?

Bott: Bort kóstoltam valahol, s miközben ittam, arra gondoltam, hogy szeretném, ha több közöm lehetne a borhoz.

 

 

 

 

F. Tóth: Miért, nem ízlett?

Bott: Ellenkezőleg. Kiválónak találtam. Ha nem így lett volna, talán fel sem rémlik dőttem a szőlők sora, a kis pince képe, benne két hordó borral. Nem vágytam hatalmas ültetvényre, csak akkora terütre, amekkorát egy hétvége alatt rendben lehet tartani. Aztán amikor elkészült a pince, lett körülötte pár négyzetméter szőlő, a szőlőből pedig bor, abban a pillanatban tudtam, hogy ezt nem lehet kicsiben csinálni. Éreztem, hogy sokkal több lehetőség van ebben - s nemcsak a borban, hanem a borvidékben is. Ekkor kezdtem tudatosan keresni azt a termőhelyet, amelyik jó adottságaival megalapozhat egy önellátó borgazdálkodást. Tíz-húsz hektárnyi jó földre volt Szükségem, lehetőleg történelmi múlttal, kiváló földrajzi és éghajlati adottságokkal.

F. Tóth: Nem is foglalkozott korábban szőlővel, mégis, honnan tudta, hogy itt, Muzslán kell szőlőt ültetni?

Bott: Sokáig kerestük a területet. Utánaolvastunk, többször bejártuk a helyszínt. A mostani ültetvények helye ugaron állt évtizedek óta, miközben tudtuk, hogy már évszázadokkal korábban is híres borok születtek itt, a muzslai dűlőkön. Amikor Pedig Borvák Imre barátommal felértünk ide, a hegy tetejére, oda, ahol most a birtok központja áll, azt éreztem: megérkeztem.

F. Tóth: Megérezte?

Bott: Ilyen ember vagyok. A feleségemre is így találtam Pozsonyban, az egyetemi klubban. Ránéztem a sok lány között, és tudtam, hogy őt keresem. Fél évre rá össze is házasodtunk. A muzslai szőlővel is így vagyok.

F. Tóth: A borra azért többet kellett várni, legalább egy évet.

Bott: A bor már csak Ilyen. Megváratja az embert - de megéri.

 

F. Tóth: Miért, nem ízlett?

Bott: Ellenkezőleg. Kiválónak találtam. Ha nem így lett volna, talán fel sem rémlik dőttem a szőlők sora, a kis pince képe, benne két hordó borral. Nem vágytam hatalmas ültetvényre, csak akkora terütre, amekkorát egy hétvége alatt rendben lehet tartani. Aztán amikor elkészült a pince, lett körülötte pár négyzetméter szőlő, a szőlőből pedig bor, abban a pillanatban tudtam, hogy ezt nem lehet kicsiben csinálni. Éreztem, hogy sokkal több lehetőség van ebben - s nemcsak a borban, hanem a borvidékben is. Ekkor kezdtem tudatosan keresni azt a termőhelyet, amelyik jó adottságaival megalapozhat egy önellátó borgazdálkodást. Tíz-húsz hektárnyi jó földre volt Szükségem, lehetőleg történelmi múlttal, kiváló földrajzi és éghajlati adottságokkal.

F. Tóth: Nem is foglalkozott korábban szőlővel, mégis, honnan tudta, hogy itt, Muzslán kell szőlőt ültetni?

Bott: Sokáig kerestük a területet. Utánaolvastunk, többször bejártuk a helyszínt. A mostani ültetvények helye ugaron állt évtizedek óta, miközben tudtuk, hogy már évszázadokkal korábban is híres borok születtek itt, a muzslai dűlőkön. Amikor Pedig Borvák Imre barátommal felértünk ide, a hegy tetejére, oda, ahol most a birtok központja áll, azt éreztem: megérkeztem.

F. Tóth: Megérezte?

Bott: Ilyen ember vagyok. A feleségemre is így találtam Pozsonyban, az egyetemi klubban. Ránéztem a sok lány között, és tudtam, hogy őt keresem. Fél évre rá össze is házasodtunk. A muzslai szőlővel is így vagyok.

F. Tóth: A borra azért többet kellett várni, legalább egy évet.

Bott: A bor már csak Ilyen. Megváratja az embert - de megéri.

Bott: Sokat olvastam. Utaztam. Meglátogattam más borászatokat, rengeteg szőlőben jártam. Megfigyeltem, hogyan készítik a bort mások. Aztán hazajöttem, végiggondoltam a folyamatokat, és nekiveselkedtem.

F. Tóth: Mindjárt elsőre sikerült?

Bott: Jó bor született. Ám úgy vagyok ezzel, hogy a mostani tudásomat is felülírhatJa egy magasabb, mélyebb szintű tudás, amivel majd később találkozom. De a célom mindig az volt, és az is lesz, hogy a lehető legjobb bor szülessen a hordókban. Figyelnünk kell magunkat, figyelnünk kell a természetet; észre kell vennünk, hogyan változik a világ. Soha nem elégedhetünk meg azzal a tudással, aminek a birtokában vagyunk, csak igy születhetnek egyre jobb és letisztultabb borok.

F. Tóth: Térjünk vissza a kezdetekhez: nagyon várta az első bort?

Bott: Kicsit talán türelmetlenül is. Ma már tudom, hogy lépésről lépésre kell haladni. Ahogyan a téglákat tesszük egymásra építkezéskor. Akkor derült ki számomra az is, hogy nem akarok tíz hektárnál több szőlőt; annyival kell ugyanis foglalkozni, amennyit be tudunk fogni és át tudunk tekinteni. Sőt, továbbmegyek: még az is lehet, hogy a késóbbieknek csak hat marad a mostani tíz-tizenkét szőlőfajtából.

F. Tóth: Vagyis volt azért olyan a kezdetek kezdetén, amikor azt mondta: elrontottam?

Bott: Az elején még hajtott a lelkesedés. Több rizling kellett volna, a Duna ártere környéki dűlők szeretik ezt a fajtát. Ma már megfontoltabban telepítem a szőlőt. 

F. Tóth: Mégis nagyon jól nyúlt a szőlőkhöz, hiszen 2009-ben a Borászok Borászai az Év Felfedezettjének választották. Ezek szerint valóban borásznak született.

Bott: Azt nem tudom, hogy borásznak születik-e az ember, de azt igen, hogy borász válhat abból, aki hisz abban, amit csinál, és nem szégyell újra és újra tanulni. No, nem feltétlenül úgy, hogy iskolába jár, mert bár igen magas színvonalon tanítják a borászatot egyes főiskolák és egyetemek, de a lényeg úgyis a gyakorlaton van. El kell járni szüretre; s főként olyan birtokokat kell látogatni, ahol a tudást önzetlenül átadják. Szőlőt ugyanis csak tisztán, őszintén és szenvedéllyel lehet művelni. A folyamat megtanulható. Elleshető. A borkészítés már stilus kérdése is. A bor ugyanis olyan, amilyen az ember.

F. Tóth: Mégis, honnan tudta, hogyan kell bort készíteni?

Bott: Sokat olvastam. Utaztam. Meglátogattam más borászatokat, rengeteg szőlőben jártam. Megfigyeltem, hogyan készítik a bort mások. Aztán hazajöttem, végiggondoltam a folyamatokat, és nekiveselkedtem.

F. Tóth: Mindjárt elsőre sikerült?

Bott: Jó bor született. Ám úgy vagyok ezzel, hogy a mostani tudásomat is felülírhatJa egy magasabb, mélyebb szintű tudás, amivel majd később találkozom. De a célom mindig az volt, és az is lesz, hogy a lehető legjobb bor szülessen a hordókban. Figyelnünk kell magunkat, figyelnünk kell a természetet; észre kell vennünk, hogyan változik a világ. Soha nem elégedhetünk meg azzal a tudással, aminek a birtokában vagyunk, csak igy születhetnek egyre jobb és letisztultabb borok.

F. Tóth: Térjünk vissza a kezdetekhez: nagyon várta az első bort?

Bott: Kicsit talán türelmetlenül is. Ma már tudom, hogy lépésről lépésre kell haladni. Ahogyan a téglákat tesszük egymásra építkezéskor. Akkor derült ki számomra az is, hogy nem akarok tíz hektárnál több szőlőt; annyival kell ugyanis foglalkozni, amennyit be tudunk fogni és át tudunk tekinteni. Sőt, továbbmegyek: még az is lehet, hogy a késóbbieknek csak hat marad a mostani tíz-tizenkét szőlőfajtából.

F. Tóth: Vagyis volt azért olyan a kezdetek kezdetén, amikor azt mondta: elrontottam?

Bott: Az elején még hajtott a lelkesedés. Több rizling kellett volna, a Duna ártere környéki dűlők szeretik ezt a fajtát. Ma már megfontoltabban telepítem a szőlőt. 

F. Tóth: Mégis nagyon jól nyúlt a szőlőkhöz, hiszen 2009-ben a Borászok Borászai az Év Felfedezettjének választották. Ezek szerint valóban borásznak született.

Bott: Azt nem tudom, hogy borásznak születik-e az ember, de azt igen, hogy borász válhat abból, aki hisz abban, amit csinál, és nem szégyell újra és újra tanulni. No, nem feltétlenül úgy, hogy iskolába jár, mert bár igen magas színvonalon tanítják a borászatot egyes főiskolák és egyetemek, de a lényeg úgyis a gyakorlaton van. El kell járni szüretre; s főként olyan birtokokat kell látogatni, ahol a tudást önzetlenül átadják. Szőlőt ugyanis csak tisztán, őszintén és szenvedéllyel lehet művelni. A folyamat megtanulható. Elleshető. A borkészítés már stilus kérdése is. A bor ugyanis olyan, amilyen az ember.