Az érdekvédelmi és szakmai szervezetek szereplését a borpiacon történt nagyobb események kapcsán szoktuk érzékelni. Munkájuk elsősorban a tagságuk képviselete, érdekeik védelme, mégis egyre erőteljesebb az igény a borfogyasztók felé történő nyitásra. Sztrájkoló, vagy hangosan tiltakozó borásszal nem szoktunk találkozni. A szőlő-bor ágazat érdekérvényesítése, befolyása a döntéshozatalra egészen más pályán mozog.

A nemzetközi irodalom is gyakran említi azt, hogy a bortermelő országokban a szőlő és bortermelők érdekérvényesítési képessége messze túlmutat az ágazat gazdasági súlyánál. Egyik hatékony eszköz erre nyilvánvalóan a bor, amely a terített asztalon, a döntéshozatalt kísérve folyamatosan szem előtt van. Egy pohár jó bornak ezért több szerepe is jut. Ha szükséges nagykövet, diplomáciai üzenet, vagy éppen hangulatfelelős.

 

 

Érdekérvényesítés

Amikor az ágazat mindennapi ügyeivel kapcsolatos döntéseket kell előkészíteni, akkor a hangulat mellet szükség van az ágazati szereplők véleményét összefogó érdekvédelmi, érdekképviseleti szervekre is. A szőlőművelés és a borkészítés sajátosságaiból adódóan már elég korán felmerült az igény arra, hogy saját érdekeiket a szőlőtermelők, a hegy tulajdonosai érvényesíteni tudják. Az erre kialakított hegyközségek célja egyrészt a belső szabályok, érdekközösségek kialakítása, másrészt az egyéni érdekek érvényesítésének összehangolása volt. A történelem során a hegyközségek önszerveződő, önkormányzati formájából alakultak ki a központi szabályozással irányított, formalizált szervezetek.

A mai hegyközségek ma már az önkormányzati funkciók mellett – amely az érdekvédelmet is magába foglalja – a legalapvetőbb hatósági feladatokat is ellátja. Magyarországon 127 hegyközség működik. Ezekbe a hegyközségekbe minden olyan szőlőtermelőnek és borkészítőnek kötelezően be kell lépnie, akik értékesítés céljából termesztenek szőlőt, vagy készítenek bort. Egy borvidék hegyközségeit a borvidéki tanácsok fogják össze. Országosan a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa koordinálja munkájukat, illetve tartja a kapcsolatot a törvényhozással, a minisztériumokkal. A II. világháború előtt a hegyközségek gazdasági tevékenységet is folytathattak. Ma erre a hegyközségeknek nincs lehetőségük. A hegyközségek fenntartása egyrészt a tagjaik befizetéseiből lehetséges, másrészt az állami költségvetés is hozzájárul a működésükhöz.

A kötelező tagság a hegyközségekben nem mindig teszi lehetővé azt, hogy azok a termelők, akik hasonló mérettel rendelkeznek, vagy azonos piaci szegmenst céloznak meg, hatékonyan érvényesítsék érdekeiket. A hegyközségek mellett ezért több szakmai szervezet is megalakult, némelyikül több évtizedes múltra tekint vissza. A Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségébe inkább a nagy borászatok tartoznak. Érdekérvényesítésük alapja, hogy tagjaik által előállított bor mennyisége meghaladja a hazai borelőállítás felét.

A kicsiket két szervezet is igyekszik összefogni. A Pannon Bormíves Céh fontos feladatnak tekintik a kimagasló minőségű magyar borok népszerűsítését, és elkötelezettek a kulturált borfogyasztás meghonosítása iránt. Ezen céljuk megvalósítása érdekében hívták életre a mára már komoly rangra emelkedett Pannon Bormustrát. Hangjukat a tagjaik által készített borok minőségén keresztül igyekeznek hallatni.

A Magyar Független Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetsége (Vindependet) egyesület fő célja a szőlészeti és borászati kis- és középvállalkozások érdekeinek képviselete. Az egyesület tagja a CEVI-nek (Confédération Européenne des Vignerons Indépendants), az Európai Független Szőlő- és Bortermelők Szövetségének. Céljuk a családi vállalkozáson alapuló szőlő- és bortermelés érdekeinek képviselete.

A több szakmai szervezet létezése az egyes érdekcsoportok számára hatékonyabb érdekérvényesítést ígér. Másrészről viszont a felmerülő érdekellentétek kiolthatják egymást, ha döntésre kerül a sor. Az ágazat hazai mérete, a magyar bor hatékonyabb képviselete érdekében ez a négy szervezet elhatározta, hogy létrehoznak egy szakmaközi szervezetet, amely lehetővé teszi érdekeik összehangolását, közös érdekeik hatékonyabb képviseletét. A szakmaközi szervezet számára a közösségi jog hatékonyabb érdekérvényesítési jogosítványokat biztosít, mint az érdekvédelmi szervezeteknek.