Csak így, kisbetűvel: gb. Mintha a Gróf Buttler Borászat már ezzel is jó előre jelezni akarná a fogyasztóknak: nagy bort ezúttal ne várjanak. És valóban, ha árát, ha a házasítás összetételét, ha megjelenését (csavarzár) nézzük, a gb BLANC valóban egy egyszerűbb tétel. De nincs ezzel baj.

A mindennapok bora. Milyen unalmas már ez a meghatározás, de jobb nem lévén, most mi is alkalmazzuk. Leányka, zenit, ottonel muskotály, szürkebarát egyvelege, ami – aki e fajtákat ismeri, tudja – nagyjából azt jelentheti, hogy fogunk kapni savat is, aromatikát is – intenzíven. Az ottonel muskotály és a zenit hozza is szépen a florális jegyeket – fehér szirmok (főként hóvirág) formájában – , és akad itt ebben az aromaprofilban egy kis fehérbors, lestyán és fehér húsú barack is, mindezt azonban ne amolyan parfümös formában képzeljük el, hisz a borászt, az egyébként mátrai illetőségű Benedek Pétert ismerve ez – tehát, hogy egy bor kirobbanóan illatos legyen – nem is igen fér bele a koncepcióba, úgy általában. Péter, ahogy eddig tapasztalni volt alkalmam, az illatos fajták esetében is jobban szereti a szerkezetre, mintsem az ornamentikára helyezni a hangsúlyt. Az erjesztés során neutrális, aromákat nem befolyásoló fajélesztőket használ, s ha teheti, a házasítás terén a savhangsúlyos szőlőfajtákból matekozza össze az alapot. Ízben – ennek megfelelően – a leányka pattogós savait kapjuk, annak intenzitását némileg növelő lime-ra, lédús citromhúsra emlékeztető jegyek kíséretében.

 

Kevés bort iszom fröccsként. Inkább egy deci fehér, meg mellé külön két deci szóda. Ez viszont – intenzív savai, alacsony alkoholja (12% vol.) és visszafogott aromatikája okán – aligha az egyik legjobb fröccsbor, amit most a boltokban kaphatunk. Nagyáruházak, hiperek – ilyen helyeken keressük a gb BLANC 2012-t, vagy a Borterasz.hu-n, ahol most csak 1 450 magyar forint.

Egy tavaly decemberi borvacsorán volt először szerencsém ehhez a borhoz, és mit mondjak, mikor megláttam ezt a rózsaszínbe hajló lila csavarzárat, meg a címkén azt hogy cabernet franc + cabernet sauvignon házasításából készült, eluralkodtak rajtam az előítéleteim. A cabernet-fajtákból készült egyszerűcske borok nem igazán érdekelnek. Előítéletek ide vagy oda, azért megkóstoltam (nyilván), és meglepetésemre már illatban is egy mélyebb világ kezdett körvonalazódni; ahogy most is: szeder, szilva és egy éppen csak felvillanó nubuk az, amiből az illatok összetevődnek. Mineralitást ne várjunk sokat, bár az arra érzékenyeknek a kőpor és a föld jegyei feltűnhetnek, a fő írányt azonban, ami az ízeket illeti, továbbra is a kék-aromák (szilva, szeder) határozzák meg. A tanninok puhák, a test közepes, a savak intenzívek, az alkohol meg egy hangyányit magas (14% vol.), de kötve hiszem, hogy ez bárkit eltántorítana...

 

Tipikusan olyan vörösbor, amiből – már áránál fogva is – érdemes nagy tételben bevásárolni, mert azokon a házibulikon, ahol nem a bor elemezgetésére, hanem élvezetére tevődik a hangsúly, könnyen kiváltja mindenkiből a rokonszenvet.

Szintén nagy áruházakban fogunk majd hozzájutni, tippre olyan 1500-1800 forintos áron.